Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-07 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. latát itten Kanadában éppen úgy miként Európa szivében. A kanadaitól távol áll a maga vallási felfogását erőszakkal az ujkanadaira ráfcukmálni. Vallási kérdésekben az újkanadainak tökéletes szabadsága ván. Senki abba bele nem avatkozhatok, hogy megtartja é valaki a régi hitvallást avagy újat fogad el! 4. A kanadai, nem akarja azt, hogy az új kanadai akár polgári akár gazdasági működésében akadályozva legyen a maga új kanadai mivoltánál fogva. E hazában kezdet kezdetitől fogva az újkanadai a legteljesehb bírói védelemben részesül. Etekintetben az újkanadai ugyanazon alapon áll mint bármely más lakója a birodalomnak. Senki meg- torlatlanul őtet nem bán thatja. Senki őtet megnem félemlitheti! Az ő élete éppen oly szent a törvény előtt, akárcsak a legöregebb, leggazdagabb benszülötté. Nincsen külömbség itten a törvényeiért! A polgárogok gyakorlása tekintetében bizonyos követelmények vannak. Az egyén nem szavazhat, csakis bizonyos ideji itt lakás és polgári hűségeskü letétele után. De ezen követelményeknek megfelelvén az újkanadainak ugyanazon jogai vannak mint a született kanadainak. A világ háború bizonyos szükségszerű külömbséget teremtett szavazási kérdésekben. De ez csupán hadtörvényszerű, elővigyázati intézkedés volt és csakis átmeneti jellegű. 5 A Kanadai nem kívánja az újkanadaitöl a lehetetlent ! Kanada szülöttei — kiket a bevándorlók itt találtak — századokra vissza menő fejlődésre tekintenek alá, a mely fejlődésnek jelentékeny része az angol szigeteken kezdődött sok kanadait illetőleg. Sok küzdelem és fáradságnak gyümölcseként tekinthető az a sajátságos (partikuláris) műveltség és az az eredeti fogalma a szabadságnak, melyet a kanadai elért. Az újkanadai hasonló képpen ősi fejlődésre tekint visza. A történelem a kanadait ugyannazon módon nevelte mint a mely módon nevelte az új kanadait a saját történelme. Bárha szomszédos farmon élnek is, de származás, és előző életmódra nézve felettébb küllömbözők lévén nem várható, hogy a kanadai és újkanadai egy és ugyanazon szemüvegen át lássák ugyanazon dolgot. De a kanadai hiszi, hogy az újkanadai megteszi a tőle telhető legjobbat az új élethez való alkalmazkodás kérdésében; lehetetlenseget mindazon által nem kíván. Időre van szükség/ Türelemre mindenek felett! A mi a leglényegesebb a nemzeti munka terén, az a kölcsönös rokonszenv és a gyermekek és az újhaza üdvösségének a gondolata. (Folytatása következik) MEGJELENT. MEGJELENT. CSALÁDI KÖR. (Farrfily Altar) Irta; — Tóth Mihály alphai ref. lelkész. A 94 lapra terjedő, csinos kiállítása kötet tartalmaz XII rövid, de isién szép egyházi beszédet, a hozzájok tartozó elő és utóimával. Kiadja a Prezsb. egyház Publication Boardja. — Ára; — 60 cent. MEGRENDELHETŐ A REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL. Karácsony az árvaházban. Sok szép karácsonyt láttam a mióta huszonhat esztendő óta itt munkálkodom az én népem között. Szép volt, a mikor 1896-ban a bridgeporti kicsiny fatemplomot szenteltük fel, a honnen egy hitben gazdag gyülekezetnek az élete indult ki. Szépek voltak azok a karácsonyok, amiket Pittsburghban éltem át amikor 1903- ban a régi templomban Kovachy Miklós István öreg barátommal az ünnep első napján kétszer is kiosztottuk az úrvacsorát. Aztán az uj templomban ahol minden karácsony estve valódi örömünnepe volt a gyülekezetnek. Szép karácsonyok voltak ezek! De valódi karácsonyt most, itt az Árvaházban éltem át először! Itt láttam és tapasztaltam, hogy tulaj donképer mit 'tesz elmenni Bethlehembe. Eddig is adakoztak a mi testvéreink. Nem hiszem, hogy lett volna magyar reformá- tuus templom, a melyben nem állítottak karácsonyfát s örömet ne szereztek voltak a szülék és gyermekbarátok a gyermekseregnek: de ez mind nem jelentette a Bethlehembe való előmentelt! A Bethlehembe való elmenetel azt jelenti, hogy ősz szűk meg azt a mink van, azokkal, akiknek nincsen. Azért volt nekem igaz, valódi karácsonyi ünnepen, mert nyilvánvalóvá lett előttem az, hogy még sem volt mábavaló a sok kérés, a sok felvilágosítás, mert szavunk nem lett pusztába kiáltó szó! Az angyalok énekét sokan meghallották, a csillagragyogását sokan meglátták: és lejöttek mind Bethlehemig, hogy meglássák a Coigot, amelyet az Ur megjelentett nekünk. Karácsonyhete igazán nagy betűm: volt. Alig múlt e egyetlen nap, amikor valami adományt ne kaptunk volna. Közelben és távolban megindultak a szivek, láng- ' a gyultak a lelkek és teljesítők Krisztusnak a parancsolatát: A ki egy gyermeknek a gondját felveszi: az az én gondomat veszi fel!” Mikor nagy hét közepén hazaértem Detroitból: ö- römmel szaladtak elém a gyermekek s újságolták, hogy mi mindent küldött nekik a Jézuska. A személyzet szinte könnyező szemekkel mutogatta azokat az értékes dolgokat, amelyek talán másutt nem volnának értékesek, de itt, ahol mindennek hasznát vesszük nagyon értékesek. Arra természetesen nincs helyem, hogy minden egyes dolgot kimutassak. Azonban az adakozóknak a nevét hálásan közlöm és szivem mélyéből köszönöm ki- nek-kinek, hogy nem hagynak el a nagy munkában, hanem mellém állanak és megbizonyitják, hogy a hit jó- cselekedet nélkül megholt. Az adakozók névsora ime a következő: 1 Youngstowni vasárnapi iskola, Nt. Gerenday Lászlóné által. 2 A clevelandi Lórántffy Zsuzsánna Női Egylet, Nt Tóth Sándorné által. 3. A fairport-harbori Ifj. Egyesület, Nt. Ujláky Fe* renczné által. 4 A detroit Ref." Női Egylet, Özv. Pores IsfvrShSé elnöknő által. (Folytatás a lOik lapon.)
