Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-25 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 hogy nekem a lancasteri egyezményhez semmi közöm nem volt. Én megbíztam a tárgyalásokkal azt, aki arra keleten hivatott volt. Ismétlem, hogy birtok jogi kérdés nincs, ebben az egész átmeneteiben. Ha volna is, ott vannak az egyházmegyék, amelyek törvény szerint az ilyen anyagi ügyekben első sorban illetékesek. Ha amagyar egyházmegyék befogják tölteni hivatásukat: úgy a magyar reformátusságnak a birtokjoga szinte örök időkre biztosítva van. Springdaleben Március 13-ikán volt a bizottság. Annak idejen itt is egyhangúlag fogadták el a tiffini egyezményt és egy pár nőtestvérünk itt is kérdéseket intézett a bizottsághoz. A fenti kijelentés ezeknek a nőtestvéreknek is szól. Nem azért fáradtam én ezért az egyházért, hogy a mit szerzett, azt egyszerűen másnak adjuk át. Én Istenem, hogy is lehet, hogy ezt az egész Egyez ményt nem tudják megérteni sok helyen? Tudják-e azok, akik ez ellen az egyezmény ellen izgatnak, hogy a nagy többsége a nyugati egyházmegye egyházainak és általában a reformátuságnak 45 egyháza együtt van. Tudják é, hogy a magyarok közötti munka folytatására és fejlesztésére, építkezési segélyekre együttesen évi százezer dollárra van szükség? Tudják-e, hogy csupán a személyi kiadásokra közel 60 ezer dollár szükséges? Nem volna-e méltányosabb, ha a régen óhajtott egységet szolgálnánk, minthogy ellentéteket támasztunk? Ha az utazásnak a végeredményét tekintjük: azt minden tekintetben sikerültnek és gyümölcshozónak ke’l kijelentenünk. Mikor 1918-ban Wilson elnök előtt megjelentünk, ő mondotta, hogyha szemtőlszembe állunk egymással, egymást jobban megismerjük. így történt itt is. Testvéreink mindenütt meggyőződtek arról, hogy milyen nagy az a szeretet, a mely bennünket a testvér egyház részéről fogad s megértették, mogy ez az egyház nem kíván semmi mást, hanem csak azt, hogy velők együtt munkálkodjunk Krisztus országának a terjedéséért s hogy Krisztus éljen nü bennünk és mi ő benne éljünk. Én nagy bizalommal és reménységgel vagyok a jövő iránt, mert tudom, hogy az idő nekem ad igazat, mert ebben a dologban is egyedül Krisztust akartam szolgálni és senki mást! Adja Isten, hogy a jövendőhöz fűzött minden reménykedésünk beteljen! Kalassay Sándor a nyugati egyházmegye esperese. ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 89 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek ponto* és lelkiismeretes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat I Levél a szerkesztőhöz. :___________________________________________________ Ismételten kérem egyháztanácsunk nevében és annak határozatából kifolyólag a tisztelt szerkesztőséget, szíveskedjenek alábbi soraimnak egyházi lapunk hasábjain helyet adni. Előre kifejezett köszönettel vagyok B. NAGY ISTVÁN, a homesteadi és vid. ref. egyház jegyzője. KEDVES OLVASÓI E LAPNAK: Első eset, mikor soraimmal a szerkesztőséget háborgatom, — de szolgáljon mentségemre, hogy egy népes gyülekezet összes tagjainak érzését tolmácsolom e rövid czikk keretében, és nem is magam nevében, hanem egyházi elöljáróságunk kérésére irom e sorokat. Soraim megírásának czélja pedig az, hogy kifejezzem nemcsak a mi gyülekezetünk tagjait, hanem az egész homesteadi magyarságai ért nagy veszteségünket a mi szeretve tisztelt lelkipásztorunk, •— Nt. Har- sányi Sándor urnák körünkből való eltávozása által. Az elmúlt hetek folyamán igazán mondom hogy számtalan magyar család körében megfordultam Ho- mesteadon, — de mindenütt az arczokról a lehangolt- ság és szomorúság érzését láttam visszatükröződni, mikor a beszélgetés rendje lelkészünk eltávozásának ügyére fordult. ‘‘Elveszítjük, — mondták majdnem mindenütt, — a mi legjobb barátunkat, hűséges lelkipásztorunkat, kihez mindnyájan igaz szeretettel ragaszkodunk.” Gyülekezetünk tagjai tömeges aláírással fordultak a főt. Missióhatosághoz, kérve, hogy tegye lehetővé a szeretett lelkipásztornak közöttünk való további maradását. Számosán kérik az elöljáróságot, is hogy hasson oda, hogy gyűlések tartása utján vegyék rá a mi szeretett lelkipásztorunkat lemondásának visszavonására. Mindez azonban nem hozta meg az általunk óhajtott eredményt. Nekünk nagy veszteségünk van Dr. Harsányi Sándor eddigi lelkészünk eltávozásával, ő 19 hosszú évet töltött el körünkben, amely idő folyamán évről évre erő södött és mélyült az a kedves viszony, mely egy megértő gyülekezetét az ő hiv pásztorával egybeköt. Én magam 15 éve ismerem őtet, — és bizonyságot tehetek arról, hogy ha egy lelkipásztor megérdemli az elismerést és dicséretet hívei részéről, — úgy megérdemli ezt Nt. Harsányi Sándor lelkész ur, — mert ő a szó legigazabb értelmében az Ur szolgája és népének hiv pásztora volt e népes gyülekezetben. Mindég az ő gyülekezete javáért küzdött, munkálkodott, — és hívei szolgálatára éjjel nappal készen állott. Prédikáczioit örömmel és figyelő lélekkel hallgatta az a nagy sokaság, mely minden áldott vasárnapon sziniiltig megtöltötte tágas templomunkat, — és e sokaság között bőven voltak mindég másfelekezetüek és messze vidékről jövők is. Egyházunkban példás rend és olyan pontos vezetés volt, hogy soha sem az előj ároság, sem a gyülekezet tagjainak jogos panaszra okuk nem lehetett volna. Lelkészünk, az ő szeretett nejével együtt egészen a
