Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-25 / 12. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. sok időre ellent tud állani a zivataroknak. A gyülekezet nagy örömmel látta vendégül a kiküldötteket. Február 28-ikán Columlbusban voltunk. A Colum- busi egyház újra szervezkedett. Miután a Presbyterián egyház illetékes hatóságával sikerült eredményes tárgyalást folytatnunk s miután a gyülekezet nyíltan kifejezte Református jellegét s ezt a Charterbe is befoglalja: a gyülekezet felvétetett, mint missziói egyház az egyházmegye kebelébe, illetve elválasztatván a Drakes Congoi egyháztól, mint önálló egyház működik az egyházmegye kebelében. Március elsején Burnsideon-Cc icagoban voltunk. Nagyon szép gyülekezet jött össze. Ez a gyülekezet rendesen egybe hivott közgyűlésen 101 szóval elfogadta a tiffini egyezményt s miután már december közepe óta megüresedett lelkészi állása, a gyülekezet határozott kívánságára a lelkészi állás is betöltett és pedig Boros Jenő garryi lelkész megválasztásával. A gyülekezet rendes tagjainak a nagy többsége azzal a reménységgel tekint a jövő elé, hogy ez az egyház példaadó tetteket fog végrehajtani. Március másodikán Kalamazzoban, harmadikán Flinten volt a küldöttség s miután személyesen is meggyőződött arról, hogy a két egyháznak ilyen összeköttetése nem kielégítő, a bizottság elfogadta azt a tervet, hogy a két egyház különválasztassék és Kalamaz- zoból Muskegon és Grandrapids magyarsága is kiszolgáltassák. Flinten van egy egész emberre való munka s ez a gyülekezet ezutánra is elég erős lesz arra, hogy misszoi segélylyel folytassa a szép munkát. Március 4-ikén volt a bizottság Detroitban, ahol kedves meglepetés volt, egy pár eddig félremagyarázott kérdésnek a megvilágositása után, teljes megnyug vás vett uralmat a gyülekezetben s miután a lelkész hivatalos helyen is benyujotta immár a lemondását, közel van az idő arra, hogy a gyülekezet életében a teljes békesség, amely minden fejlődésnek a forrása, teljesen helyre álljon. Ez az egyház önfentartó egyház lévén, nem tartozik jelentéseket adni a belmisszió bizottságnak. Két egyházi munkást kap, egy férfi tanítót és egy diakonissát. Hatalmas nagy munkatér s az aratni való gabona nagyon sok. Vasárnapra Március 5-ikére már Clevelandban volt a bizottság. Reggel az East-Sideon, délután a West- Sideon volt a látogatás. Hatalmas gyülekezet mind a két helyen. Teljes átértése és átérzése a helyzetnek, készség és jóakarat arra, hogy az együt munkálkodás mind szélesebb térre kiterjedjen. Mind a két egyháznak beterjesztett kérései teljesítettek és a már munkálkodó egyházi munkásoknak a részére a segély folyósittatott. East-Cleveland is önfentartó egyház s igy csak az egyház munkásainak a munkájáról tesz jelentést. Március 6-ikán Elyriában, 7- ikén Fairportban, 8- ikán Ashtabulán és 9-ikén Conneautban volt a bizottság. Elyriában a rövid idő allatt folytatott és elvégezett szép munka teljes megnyugvást keltett s a bizottság örömmel sietett az egyháznak a segélyezésére. A tóparti egyházaknak régi vágya is beteljesült. Fairport misszió segélyyel anyaegyház lesz. Ashtabula és Con- neut pedig társas viszonyban maradnak s az uj lelkész Eriében is felveszi a munkát, hogy itten élő testvéreink nek a régi vágya is megvalósulhasson. Március 10-ikén Buff aló és 11-ikén Tonawanda voltak a programon. Buffalóban látszott meg, hogy mit tesz együtt munkálkodni egy amerikai felekezettel. őt lelkész, s az amerikai gyülekezetekből sokan eljöttek az ünnepélyes alkalomra, amely meghozta ennek a társ egyháznak a kérését is, akkor, amikor a bizottság kijelentette, hogy a két egyház elöljárósága azonnal mun kába állíthat egy női munkást. Szükség volt reá s azt gondoljuk, hogy mind a két helyen nagy eredményeket fogunk elérni azzal, ha a lelkész mellett lesz még egy másik munkás is. Március 12-ikén reggel Pittsburghban volt a bízott ság. Itt egy páran már zavart akartak csinálni, hogy azonban itt nincs talaja az ilyen zavargásoknak, azt világosan igazolja az, hogy daczára a zavaró incidensnek, száznál többen vettek úrvacsorát. Ezek azok, akik az egyháznak a javát akarják és nem azok, akik csupán emberi hiúságból és semmi másból békételenségnek a szolgálatába állanak. Az egyház önfentartó, Tanítói állásra segélyt kap. Estvére McKeesportra ment át a bizottság. Itt azonban sem azok, akik a tiffini egyezményt elfogadták sem a bizottság nem tudott szóhoz jutni a függetlenséget vallók erőszakoskodása folytán. Egyszerűen úgy cselekedtek mint Pittsburgban 1918-ban egy páran, lehurrogták a beszélőket, természetes, hogy mi meg sem kísértettük azt, hogy megnyerjük őket. Sőt hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a Reformed Church semmiféle anyagi érdek nem vezeti, felhatalmaztuk a lelkészt, akinek személyét a legméltatlanabb támadások érték, hogy azokkal, akik hívek a magyarországi ref. egyház legfelsőbb hatóságának, az Egyetemes konventnek az akaratához, akik tudják, hogy a fejetlenség előbb-utóbb megboszulja magát: vonuljon ki a régi templomból s hogyja azoknak, akik abban a téves véleményben vannak, hogy az egyházi birtok kell. Ez a mckeesporti esemény a legfényesebb tanúbizonyság a mellett, hogy az egyházi élet terén, épenugy mint más téren, nagyon veszedelmes a szenvedélyeket felzaklatni. Szerencse, hogy a tiffini egyezménynek a hívei nagyon higgadtak voltak s igy nem kerüit sor verekedésre. Méltatlan, igazságtalan és mindenek felett keresztyéntelen volt az egész eljárása annak a pár embernek, akik minden megbeszélést lehetetlenné tettek. Engem is megvádoltak, meggyanúsítottak. Azért itt kell kijelentenem, hogy eljön az idő, amikor meg fognak győződni legmérgesebb testvéreink is, hogy az amerikai magyar reformátusság előtt a kibontakozásra egyetlen egy ut állott úgy, hogy mindene megmaradjon, s ez az ut nem volt más, mint a Reformed Churchcsel való egyesülés a tiffini Egyezmény alapján. Ha pedig akárki, akárhol és akárki előtt azt meri állítani, hogy mi eladtuk egyházainkat: minden türelmem mellett is kénytelen leszek arra, hogy becsületemet a törvény által is megvédelmezzem. Azt mindenki tudhatja és tudja meg, hogyha csak egy szemernyi veszély fenyegette volna is a magyar református gyülekezeteknek egyetlen jogát is, soha nem bocsátkoztam volna tárgyalásokba sem egyik sem másik denominatióval. Azt is tudja meg mindenki, /
