Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-12-17 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

********************************

*

FAMILY ALTAR.

ROVATVEZETŐ:

Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész.

*

*

*

*

*

*

*

*

$

*

*********************************

ÜZENETÉBEN ISMÉT JÖN.

Élőének: 56 dics. 1. 2. 3. 4. (Ujénekes)

Bibliai rész: Luk. 10:1-20.

Utóének: 53 dics. 1.2.4. (Ujénekes)

ÉLŐIM A.

örök Isten, ki nem hagysz minket egyedül e bűnös világban magunkra, hanem Ígéreted szerint küldesz nekünk vigasztalót, bátoritót és erősítőt! Szent érzésektől eltelve hajtjuk meg magunkat előtted és arra kérünk: szenteld meg elménket ez órában, hogy megérthessük, miszerint ez a vigasztaló, bátorító és erősítő: a te szentséges fiad, itt van közöttünk, itt él bennünk állandóan. Egyengeti utainkat, irányítja lép- teiknet, formálja jellemünket és életünket az ő életéhez teszi hasonlóvá.

Tégy bennünket elfogulatlan hallgatókká, hogy az ő üzenetének hirdetésében felfedezzük őt magát személyesen. Cselekedő növelünk azt, hogy az ige hallgatásában egy új Advent tapasztalatait nyerjük s úgy vezérelj és igazgass minket állandóan, hogy ne csak ezekben a napokban fogja el lelkünket az adventi hangulat, de érezzük ezt az évnek minden napján és lássuk őt megszakítás nélkül.

Te pedig, Ur Jézus, jöjj mihozzánk naponként. “Vágyva vágyunk, nagy király, ünnepelni jöttödet. Nagy örömmel fogadunk. Jöjj, siess, te szent követ/ Mi hideg jászol helyett szivünkben adunk helyet.”. . .

Ámen!

TANÍTÁS.

Luk. 10:16.

Egy fiatal ember meglátogatja öreg barátját. A beszélgetés folyamán az öreg oda veti fiatal barátjának: “Te, Pista, te még mindig oly vörös-paprika izű tevékenységet fejtesz ki a Krisztus ügyében?” “Még annál is rosszabbat,” — hangzott a felelet. “Ami pedig engem illet — szólott az öreg — ‘‘biz’ én még ma sem tudok a Hegyi Beszédből többet, mint az arany- mondást: “Amit akartok azért, hogy az emlberek ti veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.” “Nem csudálkozom én ezen,” — szólott a fiatal ember. “Ti, szegény unitáriusok, ti csak a Jézus erkölcsi tanításait látjátok, de Jézust magát nem. Külön választjátok Jézust az ő tudományától, mintha ezt lehetne. Elfogadjátok mindazt, amit mondott, mint olyat, ami Istenül származott, de azt, aki mondotta: magát a Jézust már nem ismeritek el Istentől származottnak.”

“Te, Pista,” — szólott az öreg_“mondd meg nekem:

mi változtatott meg téged ennyire? Hiszen te is unitárius voltál azelőtt.” “Megmondom,” — felelt a fiú. “Sok szép és nagy dolgot hallottam a Jézusról. Egyszer aztán azt mondám magamban: A Jézusról Írott történet vagy igaz, vagy nem igaz. Erről meg kell győződnöm. Neki estem hát a Bibliának és tanúlmányoztam. Tanűltam épp oly szorgalommal, mint az egyetemen szoktam. Változatosság kedvéért tanúlmányozni kezdtem a Krisztus követőit. Megfigyeltem őket “használat előtt” és “használat után.” Kezembe vettem János e- vagyéliomát és elemeire bontottam. Mondhatom: nagy gyönyörűséget találtam benne. Azután megismerkedtem Pál apostollal. Róla azt fedeztem fel, hogy ő a világirodalomnak egyik legeszeeebb embere. Meggyőződtem arról, hogy egy olyan ember, mint Pál, nem mondott volna le családról, jólétről, nyugalomról és társadalmi állásról egy olyan vallásért, melyről tudhatta, hogy hazugság. Néki ugyanis tudnia kellett, hogy amit állitt, az valóban igaz. Néki nem kellett penészes, évült, régi kéziratokra támaszkodni. Hiszen ott volt Péter, meg a többi tanítványok is mind ott voltak. És ha a damaskusi utón történt eseményt napszúrásnak tulajdonította volna is, ott voltak azok az első szemtanúk, akik élő szóval azt mondották néki, amit saját szemeikkel láttak. De eltekintve mindettől, nézd meg ezt a kavicsos földet! Halott mindaddig, mig a növény le nem nyúl a földbe és a kavicsot, az alkalikus savakat és e- zekhez hasonló dolgokat fel nem hozza onnan a növény — életbe. A tehén azután magához veszi a növény — életet. Az ember pedig magához veszi tejben, vajban, húsban a tehén — életet. Az ember ^fölött aztán ott van a szellemi, vagy a lelki élet, ami nem egyéb, mint maga a Krisztus. Lenyúl hozzánk. Itt van közöttünk, bennünk s alakit, formál, nevel, szóval: magához vesz és egészen uj jászül bennünket. így jutottam én el erre az előre törő keresztyén tevékenységre.”

Ezt mondotta ez a fiatal ember. És el kell ismernünk, hogy nagy igazságokat szólott. Senki sem juthat el bennső, mély és igaz lelki életre, szóval: a Jézushoz való hasonlóságra, ha nem tanúlmányozza a Bibliát, melyben megtalálja a Jézus üzenetét, ebben az üzenetben pedig magát a Jézust. Jézus az ő üzenetében leszáll hozzánk. Itt marad köztünk s tanításai révén magához emel bennünket. Mi ott leszünk benne, ő pedig itt lesz bennünk. Joggal mondja tehát: “Aki titeket hallgat, engem hallgat.”

A múlt héten szólottám a Jézus üzenetének három lényegéről. Ebben az üzenetben Jézus először is felszólít bennünket arra, hogy kövessük őt. Azután megmondja, hogy ő az Istentől jő. Végül emlékeztet bennünket arra, hogy az ő halála nékünk nyereségünk. Mindezeket a kijelentéseket azután ő nevelő, s tanító magyarázatainak sokaságával kiséri. Mennyit megtudunk tőle az Atyáról! Mennyi ismeretet nyerünk tőle arra vonatkozólag, hogy a megpróbáltatások idején miként találjuk meg vigasztalásunkat, a csüggedés óráiban miként nyerhetünk erőt, a veszedelmek idején pe-