Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-12-17 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 8 dig bátorságot! Jellemünk az ő tudományából táplálkozik. Életünknek az a zsinórmértéke. Tanításaiból ismerjük meg Istennek országát, ennek elveit, célját, fejlő dését, ellenségeit és kiépítésének végleges befe- j ezését. Óh könnyű, nagyon könnyű párhúzamot vonni a Jézus tanításai és más vallásalapitók tanításai között. A nagy különbbség azonban mindig ott lesz. Mert még ezek az oktató és magyarázó tanítások is úgy át vannak hatva a Jézus isteni egyéniségétől, hogy valamiképen, akaratunk ellenére is, arról kell tudomást vennünk, valahányszor halljuk ezeket, hogy maga a Krisztus jött le hozzánk egy új Adventben s ő maga áll velünk szemtől — szemben. Ha tehát az ő üzenetét halljuk hirdetni, nem egy elvont kijelentést hallunk és nem emberi prédikátortól halljuk, hanem magát a Krisztust halljuk s magától a Krisztustól halljuk. Felejtsétek el ebben a pillanatban azt az embert, aki szól tihozzátok, aki épp olyan ember, mint ti magatok vagytok, semmivel sem jobb, sőt sokan közűletek nálánál még jobbak: felejtsétek el most ezt az embert és lássátok azt, hogy itt maga a Jézus áll! Hát nem egy másik Advent ez? Hát nem jött ma ő tihozzátok ? Ha én ebben a pillanatban helyesen értelmezem és hirdetem az ő üzenetét: hallván engem, őt magát hallottátok. Ha ebben a pillanatban megvettek engem, őt vetitek meg; ha őt megvetitek, megvetitek az Atyát, aki őt elküldötte. Szólok e pillanatban nem én, hanem ő sokakhoz, akik gyakran hallották az ő üzenetét, de akik soha sem szívelték meg az ő követésére való felhívását, akik soha sem jutottak el erre a nagy elhatározásra, akik soha sem csatlakoztak hozzá, akik soha sem hajoltak meg előtte, akik soha sem tettek bizonyságot ő 'róla, akik soha sem tettek még egy keresztül — szalmát sem az ő országának építésében. Szólok e pillanatban nem én, hanem ő azokhoz, a- kik egyszer, avagy máskor azt mondották, hogy követni fogják őt, akik eljutottak erre a nagy elhatározásra, akik beiratkoztak az ő tanítványai közé, akik közösséget vállaltak véle. De milyen tanítványok lettek? Mit tettek érette ? Tanúlmányozták-e az ő üzenetét ? Keresték-e véle a személyes kapcsolatot? A önmegtagadás árán igyekeztek-e lélekben hozzá hasonlatosak lenni? Tanúsitottak-e érdeklődést az ő országával szemben? Lelkesedéssel dolgoztak-e ennek építésében? Hoztak-e áldozatot ő érette ? Az ő követőinek ezekre a kérdésekre mind meg kell felelni. Tudsz-e kielégítő feleletet adni? A Krisztus evangyélioma nem csupán az erkölcstudományoknak rendszere. Nem csupán gyűjteménye oly mondásoknak, melyek szépek és igazak s vonatkoznak a vallásra is, meg az erkölcsre is. Ezeket megtaláljátok más vallások alaptételeiben. A keresztyénségnek megkülönböztető tulajdonsága maga a Krisztus. Nem nevezheted magad az ő tanítványának és nem nyerhetsz üdvösséget, ha kiszakítasz az ő üzenetéből néhány tételt és azt többé — kevésbé be is tartod. Csak akkor lehetsz az ő tanítványa és csak akkor tarthatsz számot az üdvösségre, ha az ő üzenetében magát a Krisztust öleled kebledre, ő a vérkeringés, ő az élet. Nála nélkül az ő evangyélioma semmivel sem jobb más vallások evangyéliománál. ő maga az, aki azzá teszi, ami a hit élet vallássa. Ez órában ismét eljött hozzátok az ő üzenetében, habár gyarló fői-mában kaptátok is azt. Ez is Advent. Nézzétek! Megmutatja néktek az ő kezeit, az ő lábait, az ő oldalát, mely érettetek üttetett át. És nekem úgy tetszik mintha szólnanékem is, miként szólott ama hetven tanítványnak: ‘‘Aki téged hallgat, engem hallgat ; aki téged megvet, engem vet meg; aki engem meg vet, azt veti meg, aki engem elküldött.” Ámen! UTÓIMA. Hálatelt szívvel kulcsoljuk kezeinket ismételten imára, óh Ígéretedben soha meg nem változó valóság, mindenható Isten! Hálát adunk néked azért, mert megnyilatkoztak ami szemeink és láttuk az ő üzenetében őt, aki felemel, magához vesz és bennünket önmagához hasonlóvá tesz. Köszönjük Atyánk, azt a nagy kegyelmet, hogy adtál nékünk lelki látomást és szemtől — szemben állhattunk véle ez órában. Alázatos szívvel ismerjük be előtted, hogy mi sokszor behunytuk szemeinket és nem akartuk őt meglátni, midőn eljött és szólott hozzánk. Bocsásd meg, jó Atyánk, ami bűneinket. És segíts minket ama törekvésünkben, hogy úgy gondolatainkban, valamint beszédeinkben és cselekedeteinkben szemünk előtt fogjuk őt tartani. Te pedig “Oh Jézusunk! atyád Ígéretét hajtsd vég re a gyarló ember szivében. Gyújtsd fel nekünk igéd szövétnekét, mely útadat mutassa tiszta fényben. Fedezze el bűnünket érdemed, hogy egyesüljünk Istennél te veled.” Ámen/ ******************************************** .jj >f£ Mi a hir árva házunkban? jjc ******************************************** KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Elengedhetetetlen kedves kötelességem nek ismerem, hogy hálás köszönetét mondjak két napi lapunknak, a Szabadságnak és az Amerikai Magyar Népszavának azért a meleg és példaszerű támogatásért, a- melyet Árvaházunkkal szemben kezdettől fogva gyakoroltak, amelyet most azzal egésitettek ki, hogy egy- egy árva eltartására tettek alapítványt. A köszönetnek sok szava nincs! A mi köszönetünk és hálánk azok által a gyermekek által fog megnyilatkozni, akik ezeket az alapítványokat élvezni fogják! A legnagyobb köszönet azonban az lesz, hogy élni fog a tudat az amerikai magyarok között, hogy napi lapjaink úgy teljesitik kötelességekeiket ebben a nyilván valóan magyar ügyben, amint azt teljesíteniük kell.! Ezzel kapcsolatban legyen szabad felemlítenem, hogy nem csak lapjainknak, hanem minden vagyonosabb magyar embernek, kiváltképen pedig a magyar egyleteknek és intézményeknek ilyen módon kellene megmutatniok, hogy tőrödnek a jövendő magyarsággal és készen vannak a mentésnek a munkájára úgy, hogy legalább eggyel jót cselekesznek a Jézus kicsinyei közül! Hasonlóképen köszönetünket kell nyilvánítanunk a Brownsvillei magyar Református Egylet vezetősége és
