Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-12-10 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Ez a sajátosság annak a ténynek tulajdonítható, hogy a Jézus üzenete első sorban felszólítás az ő követésére. Nem titkolja ő el soha sem, hogy mit akar. Nincs abban fentartás. Nincs abban rejtve felállított csabda. Nincs abban csalóka ígéret. Nyíltan előáll és megmondja kendőzetlenül, becsületesen: “Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.’’ Az ő üzenete oly érveket tartalmaz, melyek jogot adnak neki arra, hogy felhívjon minket az ő követésére. Ezek egyike az ő személyének isteni méltósága. Bár szelíd és alázatos, de egy alkalmat sem halaszt el, a- mikor ezt a méltóságot hangsúlyozhatja. Azt mondja, hogy ő az Atyától jő. Hogy az ő dicsősége ott volt az Atyával, mielőtt ez a világ még lett volna. Hogy ő és az Atya egy. Hogy aki őt látta, látta az Atyát. Hogy ő tud mindent, amit az Atya teremtett. Hogy az Atya minden hatalmat az ő kezébe tett le és elküldte őt e világra. Súlyos állítások ezek! És ezek magyarázzák meg azt, hogy amikor a Jézus üzenetét halljuk hirdetni: érezzük az ő isteni jelenlétét. Midőn Jézus felszólít minket, hogy kövessük őt, ebben a felszólításban Istennek parancsolatját fedezzük fel. Joggal mondja tehát: ‘‘Aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” Jézus feláldozta önmagát azokért, akiket szolgálatára elválasztott. Ez egy másik ok, mely jogot ad neki arra, hogy felhívjon bennünket az ő követésére. Nem akarom én itt magyarázni, vagy mentegetni a kiengesztelés tanát. Azonban, ha a Krisztus tanított valamit, azt igazán tanította, hogy az ő halála nekünk nyereségünk. Életét adta az ő juhai ért. Teste érettünk töretett meg. Vére érettünk ontatott. És ő úgy érzi, hogy néki joga van elvárni az emberektől, hogy egészen adják néki magukat. “Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszi- tek, amiket én parancsolok néktek.” Eddig három különböző vonását láttuk a Jézus üzenetének. Felhív bennünket arra, hogy Őt kövessük. Igényt tart arra, hogy ő Istentől küldetett. Hivatkozik arra, hogy meghalt ami megigazúlásunkért. Ott van aztán még az ő vallási és erkölcsi tanításainak nagy sokasága, melyek nagy általánosságban a hit jellem és életfolytatás nagy feladataival ismertetnek meg bennünket. Tanúlmányozni, megérteni és a gyakorlati életbe is átvinni ezeket a nagy igazságokat: ebben áll az Ur Jézus Krisztusnak igaz követése s az ő igaz megjelenése. Az elmondottakból kitűnik az, hogy a Jézus nemcsak erkölcsi tanitásokkalgazdagitotta az emberiséget, hanem megajándékozta ezt a világot a saját személyes jelenlétével. Itt él közöttünk állandóan, megszakítás nélkül. Láthatjuk őt az ő üzenetében. Valahányszor halljuk ezt az üzenetet a maga teljességében hirdetni: mindannyiszor látjuk magát az Ur Jézus Krisztust. Ez az igazi advent. Ámen! UTÓIMA. .... Igazságos, de jóságos Isten/ Szivünk megtelik hálaadással, mert az ige hirdetésében úgy tetszett nekünk, hogy a te áldott szent fiad szólt mihozzánk személyesen. Megismertük őt, mert láttuk isteni méltóságát. Fogadd el tőlünk hálánk gyarló megnyilatkozását, azért, hogy Ígéretedben nem változtál. Adtál nekünk vigasztalót, bátoritót, erősítőt az Ur Jézus Krisz tusban. . . . .Nem félünk mi most már, mert érezzük, hogy ő itt van, velünk van állandóan, megszakítás nélkül. Ha a keserűségek súlyos keresztjei nehezednek vállainkra, benne megtaláljuk vigasztalásunkat. Ha az élet változó körülményei között a félelem és kétségbeesés hullámai akarnak eltemetni, benne megtaláljuk a bátorságnak forrását. Ha ellenünk támad a gonoszság és meg akar bennünket fosztani boldogító hitünktől, ő ad nekünk erőt arra, hogy a nemes harcot megharcolhás- suk. .... És mi ezért: “Lelki örömmel megújúlva, imádjuk szent szent felséged, hogy ismét mihozzánk fordulva, kitöltéd ránk kegyelmedet; megnyitjuk szivünket, kitárjuk lelkünket, hogy Jézusunkat örömmel fogadjuk s híven általadjuk néki magunkat.” Ámen! ................. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE DEC. 18-RA. Fái apostolnak utolsó szavai. 2 Tim. 4 r. 6-18. Aranyige: — Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. 2 Tim.4,7 Pál apostolnak volt egy igen kedves barátja és hü tanítványa, kinek neve Timotheus Volt. Éhez a Timot- heushoz 2 levelet irt volt az apostol, és pedig a második levelet romai fogságából irta, körülbelül vagy 2 hónappal a halála előtt. Mint midőn a lenyugodni készülő nap egyszer visszatekint a megfutott útra és ragyogó suőaraival bearanyozza a hegyek ormait és az alföld rónáit, — úgy futotta be lélekben és gondolatban az Urnák ezen hüszolgája Pál apostol is az ő földi pályafutását és sírja szélén állva megelégedéssel, megnyugvással, szent örömmel jelenti ki, hogy nem fél a haláltól, nem fél az Isten itélőszéke előtt való megjelenéstől, mert ő érzi szivében, hogy a nemes harczot meg- harczolta, a pályát megfutotta, — a hitet megtartotta és igy reméli, hogy néki is eltétetett az örök életnek koronája, melyet megad az Ur minden ő hozzá halálig hiv léleknek. Ezt a levelet tehát mintegy az apostol testámen- tumának nevezhetjük. Azt lehetne gondolni, hogy egy olyan ember, ki tömlőezben sínylődik és a ki oly sok szenvedést, nyomorúságot állott ki a Krisztus nevéért,
