Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-26 / 48. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Az áldomásmesteri tisztet Székely Sándor lelkész töltötte be, aki először az egyház főgondnokát szólította föl. Kotán István főgondnok szívből fakadó szavakkal emlékezett meg egyházuk tízéves múltjáról és lelkészük hűséges munkájáról s a gyülekezet szereteté- ne,k jeléül egy értékes arany órát és láncot nyújtott át a jubiláló lelkésznek. A brownsvilei magyar nők egy hatalmas virágcsokorral kedveskedtek, a brownsvillei magyar református egylet nevében Húsz Sándor ötven dollár, a bányászegylettől pedig Szarka Ferenc 25 dollár ajándékot nyujott át az egyház részére. Beszéltek még a jelenlevő lelkészek, továbbá Tóth M. Károly mckeesporti gondnok, Révész Elek és Laky Béla, az Amerkiai Magyar Népszava pittsburghi irodavezetője, a Verhovay Egylet 43-ik fiókja nevében pedig Fá- ber Imre.

Hogy a hangulat még jobb legyen, az egyház fiatal műkedvelői két rövid, de annál mulatságosabb kis színdarabot mutattak be a basement színpadán. Az óriási derültséget keltő két jelenetet, amelyet még az angol vendégek is megmosolyogtak, pedig semmit sem értettek belőle, Kára Péter, Nagy János, Varga József és Revei Árj)ád adták elő.

Este mulatság volt amely szintén szép összeggel gyarapította az egyház pénztárát.

A Bethesda lelkészi körről.

A toledoi missziói hét. Az evangaliom erejének bizonyságtétele.

Lelkésztársak, kik együtt vagytok a Bethesda Lel készi Körben, ha már ti nem cselekedtétek, engedjétek meg, hogy magán értesüléseim fölhasználásával hadd adjak számot én a ti munkálkodástokról. Különösen arról a missziói hétről, melyet oly Isten-áldotta munkában töltöttetek együtt Toledoban. Mert a gyertya nem azért gyujtátik meg, hogy a véka alá rejtsék, hanem azért, hogy az asztalra téve, világítson mindazoknak, akik a házban vágynak. Álszerénység tőletek, hogy nem adtok működésiekről beszámolót a nyilvánosság előtt. Pedig ennek igazán nincs létjogosultsága. Vétkeztek vele önmagatok ellen, vétkeztek azok ellen a gyülekezetek ellen, akik oly élő hittel fogadnak benneteket, és mindenekfelett az ellen az Evangeliom ellen, amelyet oly hathatósan hirdettek mindenfelé. Nekünk mindnyájunknak látnunk kell a ti cselekedeteiteket, hogy mi is annál nagyobb buzgalommal dicsőítsük a menynyei Atyát.

A Bethesda Lelkészi Kört Urbán Endre buffaloi, Tóth Sándor Cleveland east sidei, Ujlaky Ferencz fairporti, ifj. Dókus Gábor cantoni, Bakay Árpád akroni, Kish Gyula clevelandi, Krisik Alajos alliencei, Kozma Mihály lackawannai és Bogár Lajos toledoi lelkészek alkotják. Ez időszerűit a megnevezett lelkészek a tagjai, de természetesen beléphet oda bármelyik, azon a vidéken lakó lelkész, akit szive vonz ugyanarra a mun- ' kára.

A Kör tagjai havonként fölváltva, egymás gyülekezeteiben jönnek össze egy-egy hétre, amikor is az egymással való társalkodás utján egyfelől saját lelki kincseiket gyarapítják, másfelől pedig missziói esték tartásával e lelki kincseket tovább adják az illető gyülekezetek tagjainak.

Legutóbb, Október 31-től kezdődőleg, Toledoban volt ilyen missziói hét. Hogy milyen mélységes tartalommal, arról legjobban számot adok akkor, ha egyenként fölsorolom az esténként tartott predikácziók és éstekezések czimeit.

Hétíőn, okt. 31-én predikáczió: “A reformáczió lényege és bajnokai:” (Urbán Endre). Értekezés: “Az uj magyar reformáczió.” (Tóth Sándor.)

Kedden, predikáczió: “Személyes evangelizáczió az ős-keresztyén egyházban” (Ujlaky Ferencz). Értekezés: “Személyes evangelizáczió a mai egyházban.” (ifj. Dókus Gábor.)

Szerdán: predikáczió: “Nők az ujtestamentom- ban.” (Bakay Árpád.) Értekezés: “Asszonyok és leányok feladata az egyházban.” (Kish Gyula.)

Csütörtökön predikáczió: “A fiatal kor problémái.” (Krisik Alajos) Értekezés: “Az egyház a fiatalság szolgálatában.” (Ujlaky Ferencz.)

Pénteken predikáczió: “A diadal felé”. (Tóth Sán dór.) Értekezés: “Munkaalkalmaink Istén országában.” (Kozma Mihály.)

Szombaton “bizonyságtételek.” Tudinillik ezen az utolsó estén vették számon, hogy vajon milyen eredményt értek el a lelkek mélységeiben? És a gyülekezet örömmel tett bizonyságot a nyert lelki kincsekről és készséggel felelt meg a föltett kérdésre: “Mit használt nekem az evangelizáló hét?”

Csak egy pillantás a különböző kérdések beosztására, és azonnal szembe tiinik, hogy mily nagy gonddal, mily terv-szerüen, menynyire a mindennapi élet szükségleteinek megfelelően lettek azok összeállítva. A predikáczió és az értekezés anyaga mindig szoros összefüggésben egymással. Az Isten igéjének alkalmi hirdetése esetről-esetre előkészíti a lelket, hogy annál fogékonyabb legyen s mennél nagyobb készséggel vegye az ugyan arról szóló értekezésnek gyakorlati útmutatásait.

Az egyes predikácziók és értekezések pedig nemcsak az illető lelkész gondolatvilágát tárja föl. Nem ötletszerű predikácziók és értekezések voltak ezek, hanem egyfelől komoly készület eredményei, másfelől pedig a délelőttönként folytatott közös megbeszéléseknek összegezései. Délelőttönként ugyanis a Kör tagjai előbb maguk között vitatták meg a naponkénti tárgyat. Egész lélekkel törekedtek annak minden oldalról való megvilágitisára és igy az esteli előadásban már ott volt minden egyes lelkésznek minden benső lelki kincse, az összeségnek minden drága gyöngye, maga a tökéletes, a tiszta Evangeliom.

Csodálkozhatunk-é rajta, hogy ha az igy előkészített missziói esték mindegyike mélységes hatást tett a gyülekezetre? Nem pillanatnyi, könyen múló hatást, hanem olyan mélységes átváltozást, amely sokaknál az egész életre, sőt az örök életre szól?....

De ezen a ponton legbölesebben teszem, ha áta-