Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-29 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 vén a hazafias ünnepeket sem, amelyeket rendesen ha­zafias istentisztelet és világias ünnepély keretében szoktunk minden évben megünnepelni. Istentisztele­teink magasztosságát és a hivek áj tatosságát vasár­naponként, de különösen nagy ünnepeken, Tiszt. Azary Jánosné vezetése mellett, a Gyermekkar és Leányok- kara énekei épületesen emelték. A bevett rendtartás szerint az Úrvacsora meg volt tartva, amelyhez a kényé rét és bort adományozták: husvétkor Diószegi János és családja; pünköstkor Fazekas István.és családja; ujkenyérre Korán Péter; ujborra Mérey Géza és csa­ládja; karácsonyra ismét Diószegi János és családja. Vasárnapi iskolánkat minden vasárnap a reggeli istentisztelet után tartottuk, amelyet jórészben Pataky Margitka k. a., az itteni Reacons School növendéke ve­zetett, a mikor a lelkész és a tiszteletes asszony nem lehetett jelen. Sajnos azonban, hogy egyházunk hívei­nek elszórtsága miatt vasárnapi iskolánk nagyobb a- rányokat nem ölthet magára. Nyári iskolát is tartot­tunk a lefolyt év folyamán a nyári szünidők alatt, a- mely dicséretes erdményt hozott a magyar tanítás te­rén. Tanítottak: Azary János lelkész és Pataky Margit­ka. A szeretet nagy ünnepén, karácsony első napján, szombaton este a hálaadó istentisztelet után, karácsony fa ünnepélyt tartott egyházunk, amelyhez a szükséges dolgok a hivek szeretet adományából és a gyermekek által gyűjtött adományokból voltak beszerezve. Száz gyermek részére volt adomány kiosztva. Velünk ün­nepeltek többen a (volt) csatlakozott egyháznak a hí­vei és gyermekei is. S örült a szivünk a békességnek és szeretetnek eme megnyilatkozásán. Nem feledkezett el egyházunk a jótékonyság gya­korlásáról sem- Ha jött szegény nyomorék, (mert ilye­nek is voltak), azt szeretettel felkarolta és baját anya­giakkal igyekezett enyhíteni. Híveink áldozatkészen nyujtotak segélyt. Különösen ami kedves Lorántffy Zsuzsánna Jótékonysági Nőegyletünk méltó e téren az elismerésre. Egyházunk tehetségéhez képest segélyt nyújtott otthon szenvedő és nyomorgó testvéreinknek és gyermekeiknek is. És itt ismét nem hagyhatjuk ki a Nőegyletet, amely pénzbeli küldött adományán kivűl másként is igyekezett a jótékonyságot gyakorolni: tag­jai hetenként egyszer összejöttek és a szegény ruhát­lanokra ruhácskákat varrogattak, öltögettek. S hány sóhaj száll el az ajkakról, amig igy öltögetnek, varro- gatnak! “Úgy szeretném látni azt a kis ártatlan szen­vedőt, akire majd ezt a kis kabátkát felöltik!” Keresztyén Ifjúsági Körünk, amely nagyságára nézve virágzó korát éli, működését az önművelődés te­rén fejtetteki. S az Ifjak igazi hajlékot találtak egy­házunk kebelében. A Körnek leány tagjaiból varró osz­tály áll fenn, amelyet Tiszt. Azary Jánosné tanít he­tenként egyszer- S valóban szép az a kézimunka, a- melyet végeznek. A Serdűlő Ifjak Clubja, amely működésében az év folyamán megállott, mert annak tagjai a kellő kort e- lérvén átléptek a Körbe, most uj tagok által ismét fel lett karolva, hogy annak kebelében jó tagokat nevel­jünk a körnek. A Gyemiekegyletből Gyermekkar lett és igy még szebb és áldásosabb nevelésben nyertek oktatást a ki­csinyek. Egyházi közgyűlésünk 1921 január hó 9-én volt megtartva, amikor is többek között el lett határozva, hogy ezután minden felveendő tagnak nyilvánosan kell vallást tennie a Krisztusról a gyülekezet előtt a temp­lomban vagy a Presbyterek előtt a rendes havi gyűlé­sen. Egyházunkban ugyan az elmúlt öt év alatt is a rendes havi presbyteri gyűlésen voltak az uj tagok az egyház kebelébe felvéve, ha erkölcsi életük folytatása ellen a Presbyteriumnak nem volt kifogása. Ez a fel­vétel ezután hitünk igazságairól való vallástétellel lesz kibővítve. A közgyűlésen presbytereknek újonnan meg lettek választva három évre: Futó József jegyző, Korán Ist­ván, Lesnyánszky András és Sivák István presbyte­rek; pénztámoknak Mérey Géza helyett meg lett vá­lasztva Korán András; mig Csontó Béla, aki városunk­ba, illetve vidékére visszaköltözött, algondnoki állásá­ba visszahelyeztetett. A Presbyterium többi tagjai: Fa­zekas István gondnok, aki már évek óta viseli hűsége­sen a gondnoki állást; továbbá Pongrácz Géza pénztá­rellenőr, Szatmáry Imre, Papp József Pataky Imre és Korpa András presbyterek: vidékiek Czirják Gábor és Pócsi Sándor. Egyházfiaknak megmaradtak: Bacsó István, Korán Pál és Molnár József­Parochia reperálása. A múlt év április havában vette át egyházunk azt a templomunk tőszomszédságá­ban levő tizenhat szobás épületet, amelyet 1919-.ben 6000 dolárért vett meg parochia használatra. Az épü­leten annak átvételekor nagyobb arányú javításokat kellett végeztetnie az egyháznak. S ezek a javítások bele kerültek összesen 3609.65 ebe. Az összeg nagy summa. De tekintettel a mai árakra és az elvégzett ja­vításokra, a munkálatok elég jutányosán lettek végez­ve. Az épület mai becslés szerint megér tizenkétezer dollárt. A templomnál is javításokat kellett végeztetnünk, amelyek bele kerültek összesen ötszázhetven dollár és tiz centbe- Az itt történt javítások nagyban megkön­nyítették a templom fűtését, általuk nagyobb lett az iskolaterem és tágasabb a templom udvara is. (folytatása következik.) A Református árvaházról. VÁLASZ KÉT ELLENVETÉSRE. Nem lehet mindenkinek tetszeni- Ez az igazság áll az eszméknek, a nagy terveknek az elbírálásánál is. Ezt az igazságot kell figyelembe vennünk Árvaházunk kérdésénél is. Az ellen a t evrellen, hogy az Arvaháznak a kívá­natos épületet megvegyük első sorban az a kifogás hangzott el, hogy nincs hozzá elég föld. Ezt mi megír­tuk és levélben jeleztük, hogy akkor, amikor egy olyan kész épületet vehetünk, amelyben 40—50 árvát azon­nal elhelyezhetünk, amelyben alkalmas helyiség van mindenre, még tanteremre is, amelyben 24 háló szoba

Next

/
Thumbnails
Contents