Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-29 / 5. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. bútor áll azonnal rendelkezésre: el kell tekintenünk a nagy farmtól, mert egyetlen olyan farmot sem kínál­tak még, a mely azonnal alkalmas lett volna épületénél fogva Arvaháznak. Ha tehát előbb farmot veszünk: é- pitkeznünk kell s ez többe kerül, mintha most az al­kalmas épületet megveszük és aztán veszünk hozzá e- ietleg a közelben — Westmorland Countyban, egy ki­sebb farmot. Nem kell azt hinnünk, hogy nekünk majd olyan felnövekedett árváink lesznek, akik a farmot művelni fogják. Nagy földbirtok vételbe azért sem szabad bele­mennünk, mert annak a munkáltatása felemésztené a jövedelmet. Ezt mutatják azok az árvaházak, amelyek nagy farmokon gazdálkodnak­Ne aggasszon senkit, hogy farm nélkül nem tu­dunk boldogulni. A vezértestület ama tagjai, akik lát­ták az épületet és azok az egyesületi tagok, akik át­vizsgálták annak minden részletét, tudják, hogy az az első lépés, hogy legyen egy olyan helyiségünk, ahol munkát azonnal megkezdhet jük akár milyen kis mér­tékben is. Ezt amegvételre felajánlott épületben azonnal meg tehetjük, úgy hogy a 25 éves jubileumnak a napján, már a bevégezett munkának az eredményében gyönyör­ködhetünk ! Jó akarat, együtt munkálkodás és szeretet/ Az Is­ten megad nekünk mindeneket nyilván. A másik ellenvetés ez, hogy referendum szavazás­ra kellene bocsátani az egész ügyet. Referendumra, azok után amik a Református Kongressuson történtek, nincs szükség. A Kongressus az eszmét a magáévá tette s a bizottság, amelyet kikül­dött a megvétel mellett van s azt hivatalosan és magán utón is ajánlja. Az Egyesület már régen kimondta, hogy az Árvaházat megalapítja. Annak a föltételnek, hogy legyen 10 ezer dollár immár eleget tett az Egye­sület, s most nagy gyűlési végzésen alapuló kötelessé­ge a Vezértestületnek, hogy miután látja a közvéle­ménynek a megnyilatkozását, igyekezzék az eszmét megvalósítani az összreformátusságért s különösen ma­gáért az Egyesületért, amelynek a fejlődésére ez lesz a legelhatározóbb lépés­Előre azért Isten nevében! Egyházaink és református Egyleteink fogalkoz- zanak az Árvaház megvásárlásának és jövendő fentar- tásának a kérdésével: s kövessék azt a jó példát, a- melyet a toledói Lórántffy Zsuzsánna Női egylet és a Pittsburgh^ és vidéki magyar Református Egyházi és Segélyző Egylet mutatott! Ha már a megvétel tényével állhatnánk az olva­sók elé: költségvetést is terjesztenénk elő! Ezt akkor­ra hagyjuk, hogyha a vétel megtörténik. Mert az bi­zonyos, hogyha most végre nem hajtjuk a tervet: úgy ismét időtlen időkig fog az elhúzódni és akkor nem lesz szükség költségvetésre. Az alkalmat áron is meg kell vennünk! Egyébbként úgy tudjuk, hogy az épületet a beren­dezéssel együtt ideadják 28 ezer dollárért. Ezt a pénzt bizony megéri! Id. Kalassay Sándor Pittsburghi ref. leikés - árvaházi előadó. A LEECHBURGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KIS TÜKÖRÉ AZ ELMÚLT 1920 ÉVRŐL. A milyen nagy lehet egy a Korái Szigetek közűi tiz év alatt, úgy képzeld el kedves testvér a leechburgi magyar református egyházat. Kevesen voltunk a kez­detnél, akik az egyház nagy hivatását láttuk. Kevesen voltunk akik hivszolgálat után vártuk a j utalmat s még kevesebben azok akik eddig híven kitartottunk. De hogyha voltak olyanok akik máról holnapra véleményt és hitet serélhettek, a világ háborgó tengerének fel­színén sajkák gyanánt ide-oda hányattattak; habár kevesen de voltak olyanok is, akik a Jézus Krisztus nagy világnézetét vallva a testvéri szeretet, a honfiúi bánat fellegei között észrevették, hogy a szeretet meg­szentelte sziget valamikor kilátszik a hullámokból és az élet tengerének hajósai pihenőt is fognak azon tar­tani egyszer. Itt áll a mi szigetünk- A legjobb esetben sem lehet magasabb harminc inchnél. És most is ki figyel ez a- lacsony szigetre? És ki vágyik azon megpihenni? Tud­ja az Ur! és tudjuk mi is! bár mégis kevesen! Ugyanak­kor eszünkbe jut Gideonnak vállalkozása. Kevés számú sereggel indult a nagyszámú ellenség ellen. Útközben az Úristen úgy szól Gideonnak: “Sok ez a nép!” Igen! mert sok volt az ingadozó a hitetlen a kevés nép között is. Én kedves testvéreim! büszke magyar Kálvinista, erős akaratú vándor néptöredék! Vegyétek észre e szi­getet, mely az önfeláldozáson épült! “Úgy szerette Is­ten e világot, hogy az ő Egyetlen egy szülött Fiát adta érette” Krisztus pedig úgy szerette az az Anvaszent- egyházat hogy az ő életét adta azért/ Oh, gondolkozz! és ha lakik benned valami az igaz szeretetből a mely nem keresi csak a maga hasznát úgy mutasd meg azt ma e gonosz világnak! Ha nem volnál nagyobb har- mincz inshnél akkor is ne félj! mert nem az erőseké a győzelem! a gyenge felsóhajt, én Istenem! Segíts meg engem, megsegíti őt, s megszégyeníti a kevélykedőt! Hiszed ezt ? Ha igen, akkor megérted a legnagyobb csu­dát az “újjászületést” amit a bölcs Nikodémus nem hi­hetett. A fenti beszéd mint egyházközségi közgyűlésünk megnyitója hangzott el a leechburgi bicsiny, de minta gyülekezet lelkipásztorának ajkáról 1921 jan. 9-én, a magyar Ref. templomban- Az “Apostolihitforma” eg- gyüttes elmondása következett ezután amit a lelkész évi jelentése követett. A múlt évi-közgyűlés jegyző­könyvének meghalgatása után nagytetszéssel, fogadta a gyűlés az egyház financiális állapotáról szóló jelen­tést. Azok akik a nagyszámokhoz vannak szokva, nem sok jelentőséget fognak tulajdonítani a lelkész jelen­tésnek, mert hiszen a felett épen nem tűnődik a ma­gyar kálvinista hitű vándor, hogy p. u. Istentisztelet volt tartva 110 esetben, Imaóra és Irásmagyarázás 52- Urvacsoraosztás hatszor, mely alkalmakkor nem élt az Úrvacsorával több összesen mint 402 lélek. Megke- reszteltetett 11 gyermek- Konfirmált 7. Egybekelt 1

Next

/
Thumbnails
Contents