Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-19 / 47. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Az összes utasok között egyedül csak Pál apostol tudta megőrizni a lelkinyugodalmat. Igen, mert ő tudta és érezte, hogy az ő élete Isten kezében van itt is, mint mindenütt, és egészen rábízta magát az Urra. A mellett álomban is figyelmeztette őtet egy angyal által Isten arra hogy ne féljen, mert sem ő, sem az utasok közzül egy is, nem fog elveszni a tengeri viharban. Pál apostol ezt az álmot közölte is a megrémült utitár- sakkal, — és ez által annyira megbátoritotta őket, hogy kezdtek bízni és remélni ők is. Pedig már már a- zon a ponton voltak az őrizetül kirendelt katonák, hogy le akarták ölni a foglyokat, nehogy közzül csak egy is megmeneküljön az elsüllyedni készülő hajóról, Pál ap-stolnak a lelki ny igaima és hitének ereje viszszatartotta őket a gyilkosság vétkének elkövetésétől. A hajó csakugyan el is süllyedt ugyan, mielőtt partot érhetett volna, — de az utasok egytől egyig megmenekültek és igy Isten megmutatta most is, hogy hü az ő Ígéretéhez és azokat megsegíti, megjutalmazza, kik ő benne vetik bizodalmukat. Lássátok kedves gyermekeim, — nektek is mindenkor a jo Istenhez kell folyamodnotok minden bajban, vagy jöhető veszedelemben. Ha tiszta szívből és buzgó lélekből imádkoztak ő hozzá, — ő nála mindenkor megtaláljátok és ő tőle mindenkor megnyeritek azt a segítséget, a melyre szükségtek lesz. De ha megsegített benneteket a jo Isten, el ne feledjetek aztán neki hálát is adni a nyújtott segítségért. ********************************| FAMILY ALTAR. % * * * I ROVATVEZETŐ: * * vb »je * Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. * * * * * * ******************************** FOKOZATOS HALADÁS. Élőének: 77 dics. 1. 2. 5. Bibliai rész: Filipp. 3:1-14. Utóének: dics. 71:1. 2. 5. ELŐIMA. Tökéletességnek örök forrása, mindenható Isten.’ Nagy vagy te és hatalmad mindenekre kiterjed. A roppant égboltozat a te kezed munkája. A nap, hold és a csillagok fennséges voltodról beszélnek nékünk ékesen. Szivünk örömre gerjed, lelkünk álmélkodással telik el, elménk szédül, midőn e remek műveket szemléljük. Csak ilyenkor látjuk igazán, hogy mily kicsinyek, mily gyöngék és mily tökéletlenek vagyunk mi. És mégis mily sokszor és mennyire megtelünk önbizalommal, óh taníts meg minket ez órában arra, hogy keressük mi csak az elégedettséget, a bizalmat és tökéleteséget az Ur Jézus Krisztusban. Kérünk, ót irgalmas Isten, bocsásd meg nekünk gyarlóságaink miatt elkövetett hibáinkat. És e csöndes órában készítsd el szivünket új igazságok befogadására. Tégy bennünket alkalmasokká arra, hogy mély tisztelettel és teljes szeretettel borulhassunk le zsámolyodhoz, hol alázatos indulattal imádhassunk téged s magunkat pedig vigyük előbbre a tökéletességben. Szent fiad érdeméért kérünk. Ámen! TANÍTÁS. Filip. 3:13-14. Pál nagyon szerette a Filippibelieket. Volt is rá oka. A legszebb rend, nyugalom és békesség uralta ezt a gyülekezetei. De Pál még ebben is veszedelmet látott. Attól tartott, hogy ezek a Filippibeliek önelégültekké lesznek és megszűnnek tovább fejlődni a krisztusi életben. Mert szerinte a keresztyén ember életé; nek célja még nincs elérve a nyugalomban, a jórendben és békességben. Ez a cél oly magas, hogy szakadatlan küzdelem mellett sem lehet egy emberöltőn át elérni. Éppen azért megmondja nékik, hogy mi az ő személyes terve, ő — úgymond — még nem érte el ezt a célt, hanem arra törekszik, hogy elfelejtse, ami hát mögött van és neki dőlvén annak, ami előtte van: célegyenest igyekszik, hogy megnyerje a jutalmat. A- ki úgy gondolkozik, mint Pál, annak számára még van reménység. Egyszer egy ember külmissiói szolgálatra ajánlkozott a Presbyteriánus Egyház külmissiói bizottságánál. Ajánló levelében azt irta, hogy ő tökéletes képesítéssel bir erre a munkára, részesült a Szent Léleknek teljes keresztségében, kifogástalan egyénisége biztosítja számára a sikert, makulátlan jelleméből valóban a Krisztus tükröződik vissza és ő határozottan érzi, tudja, hogy éppen erre a munkára szenteltetett fel. A bizottság titkára szomorúan kérdi: “Ugyan mit csináljunk az ilyen emberrel? Hát van az ilyen ember számára még reménység?!” Az volt ugyanis ennek az embernek a baja, hogy ő már a felhők között járkált s legragyogóbb csillagjait is már mind zsebre vágta. Neki már nem volt célja, mert ő — legalább úgy hitte — azt már elérte. Ez az ember elfelejtette azt, hogy az eszménykép bár megközelíthető, de soha el nem érhető. Ennek az embernek már nem volt miért küzdenie. A külmissiói bizottság úgy gondolta, hogy ez az ember még sohasem olvasta a Filippibeliekhez Írott levél 3-ik részének 13-ik versét s igy nem alkal mazta. A Krisztus evangyéliomának terjesztésében e- lőre néző és fennséges látomásokkal biró emberekre van szükség, akik előtt minden nap a holnap a legérdekesebb. A jelen sikereivel meg nem elégedett ember számára még van reménység. Az ily ember nem retten vissza senkitől és semmitől, aki és ami őt közelebb viszi a célhoz. Vannak emberek, akik visszarettennek Családi Kör.
