Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-19 / 47. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

olyan dolgoktól, melyek küzdelemmel és nagy erőfeszítésekkel valósíthatók meg csupán. “Hagyjatok nekem békét! Elvégzitek ti ezt nálam nélkül is,” — hangzik ajkairól a visszautasító válasz. A Bibliában csak kétszer fordúl elő ehez hasonló kifejezés. Az ótestamen- tomban azok a kishitű Izráeliták mondják Mózesnek: “Hagyj nekünk békét, hadd szolgáljunk az Égyiptom- belieknek!” Az Ujtestamentómban pedig a tisztátalan lélek szól igy: “Mi közöm nékem te veled, Jézus, a ma- gasságos Istennek Fia?” A gonoszságnak szelleme mindig igy beszél: “Hagyjatok nekem békét! Mi közöm nekem veletek?” Az Isten fiai azonban határozott hangon kiáltják: “Ne félj! Csak bátran előre! Csak mind magasabbra!

Midőn Pál a jutalomért a cél felé való igyekvés- ről beszél, egy jelentőségteljes szót használ. És mi ez a jutalom? Nem az Istennek onnan felülről való elhívása, — ez a régi és helytelen fordítás — hanem az Istennek a Jézus Krisztusban fölfelé való elhívása. A- mint látható, ebben van emelkedés. Még maga a cél sem megállás, hanem folytonos haladás.

Az elfelejtett múlt egy másik jellemvonása az e- lőre törő életnek. A Krisztus evangyélioma megengedi, hogy az ember eltemesse múltját. Jézus maga mondja a gonosztevőnek: “Ma velem leszesz a Paradicsomban.” A keresztyénség a tegnapnak takarója, sőt megsemmisítője. A tegnap nem az emberé. A tegnap az Istené és ő hajlandó megbocsátani a legvéresebb tegnapot is. Az egyik new-yorki missióban azt az elvet honosította meg az alapitó, Hadley ezredes, hogy soha se kutassák fel egyetlen megtért bűnösnek sem a múlt ját. Helyes. Ha az Isten hajlandó megbocsátani, miért ne tehetné ugyanezt az ember?

A jövőbe törő tekintet ismét egyik jellemvonása a biztos haladásnak. Mikor Livingston David megnyer te a Krisztusnak a Kaflhatla törzset, azt jelentette fö- löttes hatóságának, hogy innen most ő már mehet. Várja az utasítást s hajlandó bárhova menni azzal az egyetlen kikötéssel, hogy előre küldjék. Csak az az élet bírhat igaz értékkel, melynek célja oly magas, hogy ennek elérésében ez az élet nem egyéb, mint szakadatlan küzdelem. Mikor Wu Ting Fang, a hírneves khinai államférfiú, az Egyesült Államokban járt és megismerte a keresztyén vallást, az volt ellene az egyetlen kifogása, hogy oly fennséges célt tűz ki követőinek számára, mely elérhetetlen, mig az ő vallása a kon- fúciánizmus ily magas célt nem ismer. Ez azonban nem átka hanem inkább áldása a keresztyénségnek.

Az előre törő életnek van határozott célja. Pál azt mondja: “egyet cselekszem.” Az üzleti világ rég magáévá tette Pál jelmondatát. A világnak szüksége van olyan emberre, aki tud betűt szedni, tud biztosítási kötvényt eladni, tud gépeket kezelni, tud szabni, tud várni, tud szántani, tud a csákánnyal bánni, tud verset imi, tud képet rajzolni, tud prédikálni, szóval: tud egyet tenni, de ezt aztán igazán tudja, jobban, mint bárki más ezen a világon. Ez a titka az igazi haladásnak.

Jeromos, az egyházi atya, egy nagy gyülekezetnek volt a lelkipásztora, de volt neki egy kedvenc eszméje. Egyszer aztán azt mondotta szerető híveinek:

“Az Ujtestamentomot le kell fordítani a latin nyelvre. Keressetek hát magatoknak, egy másik pásztort. Én megyek a pusztába és onnan nem térek addig vissza, mig a munkámmal kész nem leszek.” És elment. És dolgozott. És imádkozott. És megajándékozta a világot a még ma is használatban levő Latin Vulgátával.

Az előre törő élet fáradságod nem ismerve fut a cél felé. Egy lelkipásztor beszéli, hogy diák korában a görög nyelv tanárának volt egy fi'a, akinek egy csöpp hajlama sem volt a görög nyelvre, de versenyt futni kitűnően tudott. Mikor a versenyfutás nagy napja megérkezett, a fiú édesanyja azt kérdezte a tanártól, hogy megy-e a versenyt megnézni ? “Minek ?” — hangzott a tagadó válasz. “Pista úgysem fog nyerni. Hiszen még egy görög igét sem tud helyesen nyeltanilag boncolni.” De azért a tanár mégis csak kiment a versenypályára, bár a felől biztos volt, hogy az ő Pistája csak veszíthet. Az első fordúlónál a Pista hatodiknak jött be. A tanár úgy okoskodott, hogy a Pista csak azért nem jött be hetediknek, mert csak hatan vettek részt a versenyfutásban. Hat fordúlót kellett a fiúknak összesen megtenni. A második fordúlónál a Pista már ötödiknek jött be. A harmadiknál meg már negyediknek. A negyediknél harmadiknak. A tanár homlokáról csurgótt a veríték s zsebkendője után nyúlt. A Pista pedig futott s az ötödik fordúlónál már másodiknak jött be. Mikor a hatodik és utolsó fordúlónak felére értek a fiúk, a Pista már csak pár lépésnyire volt az első mögött. A tanárról szakadt a veríték s tor- kaszakadtából kiáltott: “Ne hadd magad Pista! Dűlj neki! Előre!” És a Pista neki dűlt és az utolsó“fördúló- nál elsőnek jött be s megnyerte a dijjat. A tanár meg- fordúlt s a körűlte állóknak apai büszkeséggel dicsekedett: “Ez az én fiam.” A Pista előre tört s futott a jutalomért és azt el is nyerte.

Keresztyének vagyunk. És ami életünk nem egyéb, mint versenyfutás a hervadhatatlan jutalomért. Előre tehát, dűljünk neki, fussunk hogy elnyerjük ezt az örök ju talmat, mely a Krisztusban való é- letnek fokozatos emelkedése. Ámen!

UTÓIMA.

Jól esik nekünk, szent és igaz Isten, hogy még egyszer leborúlhatunk zsámolyod előtt és hálaadó imádságunkban megköszönhetjük neked szent tudományodat, melyet ez órában az ige hallgatásából nyertünk.

Könyörgünk néked, erős Isten: cselekedd velünk azt, hogy léted itt világítson bennünk: gondolatainkban, beszédeinkben és cselekedeteinkben. És ne engedd, hogy az önelégültség rabjaivá legyünk, hanem elfelejtve mindazokat, melyek mögöttünk vannak, neki dőljünk azoknak, melyek előttünk állanak és célegyenest igyekezzünk a te fölfelé való elhívásod jutalmára. Táplálj minket naponként a keresztyén reménységgel, mely nem elégszik meg félmunkával, hanem szakadatlanéi tör előre, egyre feljebb s egyre magasabbra. Ragadj ki minket a tegnapnak gondolatköréből és biztass a holnapnak lehetőségeivel. Tartsd előttünk állandóan azt a ragyogó eszményképet, melynek eléréséért küzdeni érdemes s ebben a küzdelemben legyen a mi támaszunk áldott szent lelked ereje. Ámen/