Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-19 / 47. szám

6

s.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

íme, ilyen alacsony eszközökkel akarják némelyek ami jó kálvinista népünket rút hitcserébe kényszeríteni! Ferdítés, hazudozás, rémités, a tények meghamisítása: ezek az ő fegyvereik. De nem fognak ilyen fegyverekkel győzni. Térjünk azonban vissza a Nánássy úr cikkéhez.

5."Azt mondja: “A confirmation angol szó...*’ Ugyan ne bolondozzék már az úr! Hát mióta lett ez angol szó? Lám, lám! itt is oktatásra szőrűi a ‘doktor’ úr. Hiába no! az a sok tanúlás csak nem sokat ér. A sok iskolával, a sok tanúlással, a sok diplomával úgy van a “doktor” úr, mint az egyszeri borjú “aki” két tehenet szopott s mégis csak ökör lett belőle. No de nem tudhat mindent a “doktor” úr se! Kisegítem hát itt is. Bizony, édes ‘‘doktorkám,” a “confirmation” nem angol szó, hanem latin. Még pedig a “con” és “firmare” összetételéből ered. A “con’’ ezt jelenti: meg, a “firmare” pedig: erősíteni. A két szó együtt véve aztán azt jelenti, hogy “megerősíteni.” Miben? Egyházi értelemben véve abban a hitben, melyről az ember vallást tett az előtt, akinek jogában áll az ilyen megerősítés. A katolikusoknál és az episköpálisoknál csak a püspök erősíthet, konfirmálhat, vagy bérmálhat, ami egyre megy. A püspök fogja tehát Önöket is megerősíteni abban a hitben, melyről vallást fognak önök előtte tenni. Ez a hit pedig nem a kálvinista, hanem az episkopális hit lesz. Micsoda orcával meri hát Nánássy ajkára venni a “hithűséget?!”

De nem folytatom tovább. Lesz még arra idő, a- midőn hű képet rajzolok a Princetonban tartott hittagadó gyűlésről és el mondom szóra azt is, 'amiről bi- zalifias körben szó esett akkor, amikor véletlenül Ná- nássyhoz bevetődtem. Most csak annyit mondok, hogy Nánássy elferdítette az egyezményt már ott, Princetonban, midőn fordította magyarra. A Népszavában pedig hiányos formában, még hamisabb színben feltűntetve bocsátotta azt a nyilvánosság elé. A pinceto- ni fordítást még menti valamennyiben hiányos angol tudása. A Népszavában közlött, elferdített munkáért azonban már felelősséggel tartozik Isten és ember e- lőtt. Otthon ugyanis tanulmányozhatta az eredeti angol szöveget és szótár segítségével megérthette annak megalázó tartalmát. Bizonyára igy is történt. Csakhogy ekkor már nem merte az egyezményt a maga egészében a nyilvánosság elé hozni, mert tudta, hogy undorodva fordúl majd el tőTe még az is, aki princetoni nyegle fordítása alapján örömmel aláírta.

Géléi Katona bátyánkra pedig, aki soha sem volt püspök s különösen nem volt episkopális értelemben, ne igen hivatkozzék Nánássy úr, mert ő bizony igen komor szemekkel tekinthet le őkelmére s ha úgy tehetné, mint nem, lejönne most ide és a “doktor” urat elsőben összeszidná, szándékos ferdítései miatt pedig úgy ütné kupán, hogy soha se lenne belőle episkopális “Kanonok.” Tóth Mihály, alphai lelkipásztor.

********************************************

* A legszebb naptár REFORMÁTUS egyén részére *

| AZ ÁRVAHÁZI REFORMÁTUS NAPTÁR. |

5fc Segítsük az elesett árvák ügyét, és pártoljuk az *

* egyházi irodalmat! *

Küldjön be 25 centet egy naptárért és rendelje meg $

* a REFORMÁTUSOK LAPJÁT is. *

5H *

********************************************

Levél a szerkesztőhöz.

Kedves Nagytiszteletü Uram:

Ama bizonyos hitcsere ügyben meginditotf cont- roversia nap-nap után szomorúbb jelleget olt. Nagy Emil lelkész nyilatkozata pedig egyenesen arczába kér gefcheti a vért minden önérzetes és hitéért, vallásáért oly sok áldozatot meghozott ref. egyháztagnak South Bethlehemiben.

Mert ha Betlehemben a magyar reformátusok csak annyi tekintélyyel bírnának, hogy egy “episkopális bank”(?) kivételével minden pénzintézet megtagadná a kölcsönt tőlük, ez bizony nagyon szomorú fényt vetne egy nagy gyülekezet hitelképességére!

De Nagy Emil lelkész úr tovább megy a meggya- nusitgatás nemes mesterségében, és egész vakmerőén odaveti á nyivánosság elébe azt a vádat, hogy nálunk a vezetők sem ismerik az igazi cálvinista hittételeket!

Hogy micsoda Ígéretekkel álottak elő ezek a hitcserét tenni készülő urak az episkopálistáknál, mutatja az alábbi eset:

Nov. 7 én betoppan hozzám, a leechburgi episkopális plébános, “Father” ASSITER és a következőket újságolja nekem:

“A most vasárnap, általam felolvasott püspöki levél tartalma igen nagy örömet szerzett nekünk. 40(?) magyar gyülekezet jött át hozzánk. Szeretnénk tudni ha az önök egyháza is közöttük van ezeknek. ?”

Csak kezemmel intettem, hogy hagyja abba. El- halgatott. “Igazán nincs rá semmi okunk, kevesebb szükségünk, sőt a legkevesebb lehetőségünk, hogy mi ilyen valláscserét kövessünk el” — feleltem.

Assiter atya végig mért tekintetével. Mivel le sem ült, tehát felsem kélt, de azonnal kezet szorított és távozott.

Hogy én?....Hát kérem én pedig a menyezetre szegeztem. tekimtetemet, mint a kit a testvérei temetésére hívtak. Hát csakugyan? és még negyven ? kérdeztem magamtól. De hiszen a püspöknek nem érdeke hogy valótlanságokkal áltassa plébánosait és híveit.

Ugye kérem alásan nem volt “túlzás” a mit ez év nyarán Írtam a Ref. Lapban, egyes kartársak Ízléstelenségig vitt széthuzási aspiratióiról.”

Alapos a gyanúm, miszerint ott tartunk a hol az amerikai ügyvéd a ki torokbaját friss tojás használatával enyhitgette a tővényszéki tárgyalás alkalmával. A biró engedelmével ugyanis leöntött egy frissen feltört tojás tartalmát és mikor lefelé szaladt a torkán valami azt mondja “csipp/”

Too late!.... már lent vagy, szólt az ügyvéd .

Tiltakozzunk még most is mikor már befejezett tényekkel állunk szemben? Elkéstünk. (Egyáltalán nem késtünk el! Sőt most van az ideje a tiltakozás és a felvilágosítás megtételének. Szerk.)

Szerintem ma az egyedüli ut már csak az lehet, hogy fel kell hívni az eltévelyedett kartársakat egy közös lelkészi konferencia szine elébe. Abban az esetben ha felhívásunk teljesítését megtagadnák — nyíl