Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-05 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 SZABADÍTÓ SZERETET. Élőének: 130 dics. 1. 3. 5. Bibliai rész : Mikeás 7:7-20. Utóének: 69 Zsolt. 1. 3. 5. (Ujénekes) ELŐIMA. Könyörülő Isten/ Megállunk szent színed előtt. Kezeinket imára kulcsoljuk. Ajkunk téged dicsőit. Lelkünk hozzád emelkedik. Szivünknek minden vágya téged keres. Reménységünk a te igédből új életet nyer. óh takarj be minket végetlen szereteted szárnyaival. Atyai gondviselésedet ne vond meg tőlünk s tarts meg minket, midőn a legnagyobb veszedelem: az örök megsemmisülés fenyegeti lelkünket. Kezeidet nyújtsd felénk, midőn az élet vizének háborgó hullámai már- már összecsapnak fejünk felett és emelj ki minket az örök életre. Te pedig Ur Jézus, idvességünknek feje, életünknek ereje, támogass minket a gondokkal, a bajokkal, a megpróbáltatásokkal folytatott küzdelmeinkben és ne engedd, hogy a nehézségek megtagadtassák velünk tiszta és szent hitünket. Ámen! TANÍTÁS. Mily fennséges összetétel: a mennyei Atya szerető szive és a mindenható Isten végetlen hatalma. Óh mily ragyogó, mily boldog és mily krisztusi képet rajzolna az ember gyermekének jövőjéről, ha érezné és tudná, hogy van hatalma arra, hogy őt oly kedvessé, oly jóvá és oly boldoggá teheti, amilyennek csak akarja és szere tné! De hát az már emberi és igy természetes, hogy az akarat és hatalom között az űr áthidalhatatlan. Csak Istennél nincs e kettő között szakadás. Ő szereti és boldoggá akarja tenni az ő gyermekét: az embert és van is hatalma arra, hogy ezt megtegye. Ezt a mindenhatő, szabaditó szeretetet csak az édes anyai szereteten keresztül érthetjük meg igazán. Figyeljetek hát ide’Hallottam egy édes anya szomorú sorsáról. Zord hidegben, vad télnek idején útnak indúlt karján kis csecsemőjével, hogy naplemente előtt otthon lehessen szeretteinek körében. Útja elhagyatott erdőn vitt keresztül s itt eltévedt. Céltálanúl bolyongott ide is oda is s közben beesteledett. Iszonyú hózivatar támadt és ez a szegény asszony ott a rengeteg erdőben e borzalmas éjszakán elpusztult. Másnap találták meg csonttá fagyva holtan, de a kis gyermeknek semmi baja sem lett. Ez a szerencsétlen anya, mikor már érezte, hogy ütött végórája, dermedt tagjairól letépte az utolsó darab gúnyát is és ebbe pólyálta gondos szeretettel ártatlan gyermekét. Reggel ott találták meg a bepólyált gyermeket szerető anyjának megdermedt kebelén a- mint csonttá fagyott karjaival magához ölelte. Óh, emberek, azoknak a holt karoknak ölelése és Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészaz a szegényes gúnya gondosan a csecsemő köré pólyáivá: mily ékesen, mily világosan, mily érthetően mondja el nekünk ennek az éjszakának borzalmas történetét. Beszél a sirontúli világból és szól egy haldokló édes anyai szívnek utolsó szeretetteljes gondoskodásáról, szól arról, hogy elméjének utolsó gondolata, szivének utolsó dobbanása ezé az öntudatlan csöppségé volt, aki ő rá soha sem fog emlékezni, de akinek ő anyja volt; aki soha sem fogja többé az édes anyai szeretetnek melegségét érezni, de akit ő meg akart az életnek tartani. óh mily fennséges szeretet! Lássátok: itt az Isten gondviselő szeretetének egy igaz képe! Ez a haldokló édes anya nem szorította kebelére gyöngédebfcen piciny gyermekét, nem gondoskodott róla mélyebb szeretettel és -égetőbb vágy nem sarkalta arra, hogy megtartsa őt az életnek, mint amiképpen az Isten szeret, gondoz és fentart minden teremtett lelket. A kettő között a fennséges kiilönbbség abban áll, hogy az Isten nemcsak meg akarja az ő gyér. mekét tartani, nem csak boldoggá akarja tenni, de van is hatalma arra, hogy ezit megtegye. Az ő személyes szeretete és mindenre elégséges hatalma tartotta meg a Pátriárkát az özönvizben; ő táplálta a prófétát a patak mellett, töltötte meg az özvegy olajos korsóját, őrködött a bebörtönözött apostolok felett és ő tartja számon minden hajszálunkat. Nagy és mélységesen szerető szivében helye van a világ minden gyermekének. Sokszor mondogatják, hogy a Jézus ezen a földön a vallást egyénivé tette. Az Otestmentom a nemzeti megváltásnak könyve. Győzelmi dala ez egy olyan népnek, melyet Isten szabadságra rendelt. Az Ujtesta- mentom már közvetlen, bennső és személyes történetéről szól annak a barátságos és bizalmas viszonynak, melylyel Isten az egyes emberrel szemben viseltetik. Igaz ugyan", hogy a Zsoltárok könyve telve van a leg- gyöngédebb és legbizalmasabb kifejezéseivel az Isten szives szeretetének és telve van azokkal a jelenetekkel, melyekben az Isten az Írót megszabadította minden nyomorúságától. Már itt kezdődik az Isten személyes szeretetének megnyilatkozása, mely a zsoltáriró életében oly szépen kidomborodik. Mi magunk is sokszor voltunk; már veszedelemben és a saját tapasztalatainkból látjuk, hogy a zsoltáriró- nak igazsága volt, mikor oly csudálatos szabaditások- ról beszél kedves közvetlenséggel és mélységes hittek Mikor az élet vizének haragos hullámai már-már ösz- szecsaptak fejünk felett, egy láthatatlan kéz: az Isten keze utánunk, nyúlt és kiemelt a végveszedelemből. Ha az ember olvassa azt a kitűnő könyvet, melynek cime: “The Varieties of Religious Experiences” azt látja, hogy minden egyes hirtelen megtérésnek az a sajátságos jellemvonása, hogy éppen abban a pillanatban történik, amikor alélek a leggyászosabb végnek kezdetén áll
