Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-11-05 / 45. szám

LU

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Egy rendkívül vallásos nő beszéli, hogy életének egyik végzetes pillanatában tért az Istenhez és találta meg benne nyugalmát, .békességét és boldogságát. Ez a nő egyszer igen nagy bajba került. Ez kétségbe ejtette úgyannyira, hogy ő magát a világ legnyomorultabb és legszerencsétlenebb teremtésének hitte. Életének semmi értéket nem tulajdonított már. Az ő számára a jövő nem tartogatott már semmit. Egy sötét, csillagtalan éjszakának tekintette szerencsétlen életét s elhatározta, hogy véget vet ennek a bizonytalanságnak : öngyilkos lesz. Oda ment hát egy nagy folyó partjára s megállott egy meredek szikla tetején, hogy onnan vesse magát a zúgó habokba. Mikor éppen le akarta magát vetni, egy erős nyomást érzett a vállán. Visz- sza néz és nem lát senkit. Újra neki akar ugrani. Ismev érzi azt a visszatartó nyomást. Erre nagy félelem fogja el és teljes erejéből újra neki dűl a folyónak, de nem tud szabadúlni attól a láthatatlan, erős nyomástól. Azt tudta, hogy emberi lélek nincs körülötte, de hogy valaki mégis erővel vissza tartja őt, arról tökéletesen meg volt győződve. És ma nincs ember, aki elhitetné véle, hogy nem maga a gondviselő Isten tartotta őt vissza az öngyilkosságtól. Ez a nő ma boldog és elégedett anya; a társadalomnak hasznos tagja, az anya- szentegyháznak pedig igaz ékessége.

Csudálatos ez a szabaditás, de talán mégis legcsu- dálatosabb az, mely előre nem látott veszedelmekből ment ki minket. Hányszor vagyunk úgy az életben, hogy egyszer csak le kell térnünk arról az útról, amely nekünk igen kedves és szeretette méltó és amelynek végén nagy és fennséges célok megválósúlását reméltük. Csudálkozunk és sehogy sem tudjuk és nem is a- karjuk megérteni, hogy miért téritett le minket erről az útról az Isten Zúgolódunk és ebben a pillanatban hajlandók vagyunk Istent kegyetlenséggel vádolni. Később azonban, talán sok, sok esztendők múlva, belátjuk, hogy ez a mindenható Isten szabadító szeretettnek volt a munkája. Igaz szabaditás volt ez számunkra még pedig rettenetes veszedelemből. Akkor még nem tudtuk, akkor még nem láttuk, de most már világos, hogy ezen az utón végzetes veszedelembe rohantunk volna.

Jólesik felidézni emlékünkben a szabaditásnak néhány módját. Isten sokszor felel imánkra és küld számunkra szabaditót. Ágoston, a nagy egyházi atya, Véletlenül talált egy Bibliát és ebből megismerte az örök életnek útját. Megtörténik, hogy Isten küld számunkra szabaditóúl egy jó barátot, akinek áldott befolyása alatt szent és tiszta életet élünk. Egy hírneves ember nemrég azt mondotta, hogy őt az Isten az erkölcsi züllés fertőjéből úgy szabadította ki, hogy küldött neki egy szép feleséget s ennek jóságos és tapintatos iárányitása alatt lett hírnevessé.

Azt mondom tehát nektek, hogy legyetek nagy és erős hittel teljesek az Isten szabaditó szeretetével szemben és akkor ne féljetek! Egy kevés hit lelketeket menybe emeli. De a nagy és erős hit magát a menyországot hozza le az égből számotokra. Ámen!

UTÓIMA.

Szabadító szeretetnek és mindenre elégséges e- vőnek forrása, felséges Isten! Édes örömmel telik meg

ami szivük, mert azt láttuk szent beszédedből, hogy te nemcsak szeretsz, nemcsak megtartasz, de azt akarod, hogy boldogok és elégedettek js legyünk és van is elég hatalmad arra, hogy mindezeket velünk megcselekedd.

óh hányszor bíztunk mi az emberekben/ Hányszor vártuk (tőlük a szabaditástt És éppen ezért hányszor csalódtunk! Boldogok vagyunk mi most (már, mert megértettük, hogy aki te benned bizik, az nem csalatkozik meg. Foruűlj felénk szabaditó szereteteddel, óh Úristen, mindenkor a jövőben is és ne engedd, hogy a keserűségek könnyekre fakasszanak, csüggedésbe kergessenek és szent hitünktől megfosszanak. Áldott szent lelked erejével légy ami hitünknek támasza és erőssége, hogy megállhassunk rendületlenül a kisértővel szemben. Ámen/

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE NOV. 13-RA.

Pál a romai helytartó előtt.

Ap. Csel. 24 r. 10-27 versek.

Aranyige: — Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. Csel. 24, 16.

A romai katonák, a kik Pál apostolt Jéruzsálem- ben a zsidók feljelentésére elfogták, — szerencsésen elszállították őtet Cézáriába, a hol a római császárnak képviseletében egy Felix nevű gonosz lelkületű helytartó uralkodott.

Ez a Félix eredetileg rabszolga volt, üe hízelgéssel és ravaszággal beférközött Néró császár kegyeibe és megnyerte azt, hogy kineveztetett Caesáreába helytartónak.

Félix maga elé hozatta a bilincsekbe vert apostolt, de nem volt hajlandó Ítélkezni felette addig, mig Jeruzsálemből meg nem érkeznek a vádlók is. A zsidó főtanács tagjai csakugyan pár nap múlva meg is érkeztek egy Tertallus nevű felbérelt ügyvéddel, — a ki 3 fővádat emelt a helytartó előtt Pál apostol ellen.

Az első vád volt, hogy az apostol lázadásra szító beszédeket tart mindenütt. Tudjuk, hogy Jézus ellen is ezt a vádat eszelték ki a ravasz zsidók, — számítván arra, hogy a helytartónak, mint a császár képviselőjének első és főkötelessége minden lázitást elnyomni és megbüntetni.

Pál méltóságteljesen és nyugodtan válaszolt Felix előtt e képtelen vádra. Hivatkozott arra, hogy csupán 12 nap tölt el még az óta, hogy ő Jéruzsálembe ment és abból is ötöt a börtönben kellett neki el tölte- (Folytatása a 15-ik lapon)