Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-10-29 / 44. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. “Az Istenért, ember, értsen meg!” — kiáltott harsányan az ügyvéd. “Ezzel nem lehet szembe szállni. Ezt nem lehet legyőzni. Ez nem ismer vereséget. Lássa, gyermekkoromban engem is tanítottak éppen ilyen dolgokra. És hogy miért küldött engem az Isten oda, hogy ezt az imát végig hallgassam: azt én önnek megmondani nem tudom. Az akták azonban itt vannak. Vissza adom. Vigye. Én ennek az ügynek képviseletéről lemondok. Keressen magának másik ügyvédet.” ‘‘Nagyon örülnék, ha az ügyvéd úr nem szólott volna nekem semmit az öreg imája felől.” “Miért?” “Mert pénz dolgában igen meg vagyok szorulva és nagy szükségem lett volna arra az összegre, amit ennek a háznak elárverezéséből kaptam volna. De hát gyermegkoromban én is sokat hallottam arról az egyenes útról, amit a Bibliából ismerünk meg s nem szeretem, ha az ilyen istenes fecsegések ismét eszembe juttatják. És máskor nem is fogok hallgatni az olyan könyörgésekre, melyek nem az ön füleinek lettek szánva.” Az ügyvéd mosolygott s azután igy szólt: “Kedves barátom! ön megint csak téved. Az én füleimnek voltak azok szánva, de még az ön füleinek is, és pedig maga a mindenható Isten aKarta igy. Az én jó édes anyám sokszor mondgatta, amint emlékszem rá, hogy az Isten rendesen ily titokzatos módon szól az ő gyermekeihez.” “Ami azt illeti”—szólt a felperes, az aktákat idegesen gyűrögetve kezében — “az én édes anyám is sokszor beszélt az Isten titokzatos utairól. Mondanék én valamit. Ha nem röstelli, ügyvéd úr, menjen el ismét abba a kis házba és mondja meg annak az öregnek, meg az anyjuknak is, hogy nem lesz végrehajtás. A pert vissza vontam, mert a betáblázott összeget megkaptam.” “Titokzatos utón,” — szólt az ügyvéd boldogan .mosolyogva. Eddig szól a történet. Most lássuk belőle a tanúl- ságot, ami nem egyéb, mint az, hogy lehet valakinek törvényes igazsága akkor, amikor egy csöpp erkölcsi igazsága sincsen. Jogi szempontból Ítélve ennek az embernek tökéletes igazsága volt, amikor követelését törvényes utón akarta behajtani. De erkölcsi szempontból tekintve a dolgot, ez az ember a legégbekiáltóbb igazságtalanságot követte volna el, ha minden áron ragaszkodik jog szerinti igazságához. Ez a kapzsi világ folyton csak a jogot hangoztatja s megfeledkezik az erkölcsről. “Jogom van ahoz, napi béremet megkapjam.” Ezt hangsúlyozza szüntelen az ember. És teljesen igaza van. De arról már igen sokan megfeledkeznek, hogy eh ez az erkölcsi jogot is megszerezzék. Mert szerintem tolvaj az a munkaadó, aki munkásával öt dollár napi bérért tiz dollár ára mun kát végeztet; de tolvaj az a munkás is, aki öt dollár napi bérért csak három dollár ára munkát végez. Ez nem szerezte meg az erkölcsi jogot ahoz, hogy napi bérét megkapja. Már pedig az erkölcsi jog mindig fölötte állt és fölötte áll ma is a törvényes jognak. Utón- útfélen halljuk napjainkban ezeket a kérdéseket: “Lehet-e korunkban igazán érvényesülni és mégis-megmaradni keresztyénnek? Lehet-e ma valaki jó bankár, jó ügyvéd, jó orvos, jó üzletember és ugyanakkor szeresse az ő Urát, Istenét és felebarátját csak éppen úgy, mint önmagát?” Én nem tudom, hogy e sorok olvasói közűi ki milyen életpályán forog? De azt tudom, hogy ha valaki nem tudja csákányát a szén rétegei közé akasztani, mint keresztyén; ha nem tudja az eke szarvát fogni, mint keresztyén; ha nem tud egy öltöny ruhát eladni, mint keresztyén; ha nem tud egy törvényes ügyet lebonyolítani, mint keresztyén: akkor ennek a valakinek nincs erkölcsi joga ahoz, hogy éljen. Mert akkor ez a valaki embertársainak olyan veszedelme, a társadalomnak pedig olyan fekélye, akit okvetlen ki kell onnan vágni, mint rothadt és romlott részt. Tegyük tehát mindig mérlegre embertársainkat szemben való eljárásunknak nemcsak jogi, de erkölcsi oldalát is és akkor bátran szembe nézhetünk nemcsak az emberekkel, hanem magával az igazságos Istennel is. Ámen! UTÓIMA. örök Isten! Hálát adunk neked azért, hogy meg tanítottál minket ez órában arra, hogy szeressünk téged és szeressük embertársainkat is csak éppen úgy, mint önmagunkat. Fogadd el hálaadásunkat és erősíts meg minket amaz elhatározásunkban, hogy mi ezután házunkat a te igazságod alapjára fogjuk építeni. Kerülni fogjuk az elnyomatásnak, a kizsákmányolásnak és a hamisságnak még csak a látszatát is. Taníts meg minket, óh Isten, arra, hogy a hamis keresményen nincs áldás és csak az lehet igazán boldog, aki a te benned gyökerező erkölcsi törvények szerint él. Te pedig, Ur Jézus, állj mellénk szent tudományoddal, örök és fennséges példaadásoddal és vezérelj minket az igazság utján. A te önfeláldozó szereteted példája serkentsen minket arra, hogy a mások boldogságának muhkálásában találjuk meg üdvösségünket. Áldott szent lelked erejét küldd le mireánk valahányszor szent elhivatásunkban ingadoznánk, hogy ennek segítségével haladhassunk azon az utón, mely a te országodba vezet. Ámen/ Az egész Amerikában csakis A REFORMÁTUSOK LÁPJÁNÁL kaphatja meg az 1922-ik évre készült magyarországi Arvaházi Protestáns naptárt. Ezen naptárakból nagy nehézséggel tudtunk csekély menyiséget kaphatni. Épen ezért lapunk pártolóit és előfizetőit kívánjuk ellátni elsősorban is e szép naptárakkal. Az Árvalűrzi Protestáns Naptár jövedelme a legnemesebb jótékony czélt szolgálja. Ha óhajt belőle egy példányt: tegye meg a rendelést azonnal. Egy példány ára .posta küldéssel: 25 c. Ha előfizetése lejárt: küldje azt be és csatoljon ahoz még 25 centet naptárért.
