Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-29 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE, 1921, NOV. 6. Pál tapasztalatai Jeruzsálemben.

Csel. 21: 27 — 40; 22:1.

Aranyige: “Isten ami oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk! Zsolt. 46: 1-2

A történet. Pál megérkezik Jeruzsálembe, hol az atyafiak igen szívesen fogadják. A zsidók azonban ellene támadnak s ha a római katonák közbe nem lépnek, megölik. Másnap Pált a főtanács elé viszik, de itt veszekedni kezdnek miatta, tehát vissza vitték a börtönbe. Miután a római ezredes megtudja, hogy Pál élete ellen összeesküvést szőnek, még azon éjjel erős fedezet alatt Cézáreába küldi a római helytartó elé biztos helyre.

Hely, idő és körülmények. Pál az 58-ik évben Piin- köstre érkezett Jeruzsálembe. A város már ekkor tömve volt az ország minden részéből ide sereglett zsidókkal, kik szintén az ünnepekre jöttek fel. Ezek hallották Pál apostol hírét s lelkűkben el voltak ellen keseredve. Tudták, hogy Pál közűlök való s hogy ő volt egyike azoknak, akik a keresztyén vallást bölcsőjében akarták megfolytani. Most pedig azt hallják, hogy ez a Pál a legerősebb támasza és a legtevékenyebb terjesz tője ugyanennek a vallásnak. Fanatikus gyűlölettel gondoltak tehát Pálra s keresték az alkalmat, hogy bosszút álljanak rajta.

De nemcsak a tulaj donképeni zsidók néztek rossz szemmel Pálra, hanem azok közűi is sokan, akik zsidókból lettek keresztyénekké, Ezek sehogy sem tudták megérteni, hogy ők már nem tartoznak a mózesi törvények alá. ők magukat még mindig a zsidó gyülekezet tagjainak tekintették. Eljártak a zsinagógába az istentiszteletekre. A mózesi törvényeknek megfele- lőleg áldozatot mutattak be Isten előtt. Életük zsinór- mértékéül még mindig a mózesi törvényeket tekintették. Nem tudtak tehát sehogy sem megbékélni azzal a szabadelvű felfogással, melyet Pál követett különösen a pogányokból lett keresztyénekkel szemben. Ezek Pálban a törvény megrontóját látták. Bár elismerték, hogy gyönyörű munkát végzett a pőgányok között, de azért mégis gyanúperrel éltek vele szemben.

Magyarázat. Nagy munkára vállalkozott Pál midőn ezt a két elemet ki akarta magával szemben béki- teni. Hogy erre őszintén törekedett, bizony» tja az, hogy enged a judaisztikus atyafiaknak és aláveti magát a megtisztúlási ceremóniáknak. Ezzel aztán megkezdődött Jeruzsálemben Pál apostolnak szomorú kálváriajárása. / >

Lehet, hogy a keresztyén zsidók szándéka tiszta volt, midőn Pált rábeszélték arra, hogy vesse alá magát a megtisztúlási ceremóniáknak, de ők nem számoltak a tömeg gyűlöletével. A terv a jó ügy érdekében helyes lehetett, de a kivitel alkalmat adott a tömeg gyűlöletének kitörésére. Megfogják a templomban és kihurcolják, hogy megöljék. Csak a római -katonák közbelépése menti meg Pált. Másnap a főtanács előtt összevesznek fölötte s a zabolátlan tömeg dühe elől ismét csak a római katonák mentik meg. A gyűlölet végűi a Pál élete ellen szőtt összeesküvésben csúcsosodik ki, melyről midőn a római ezredes értesül, Pált Cézáreába küldi a római helytartó, Félix, elé, hogy ott vizsgálják meg ügyét. Jellemző, hogy Pál ebben a nagy zűrzavarban a saját életének a védelmébe is mindig belekeveri a Krisztusról való nyilvános vallástételét. Prédikál a börtön lépcsőjéről, prédikál a főtanács e- lőtt és mindenütt, ahol megengedik neki, hogy a saját védelmére szót emeljen s minden beszédének a vége a megfeszített Krisztus.

Pál egész életében, kivéve a hajótörést, sehol oly drámai jelenetek nem fordúlnak elő, mint amilyeneket a mai leckerészben olvashatunk. Bátorsága, nyugalma, méltósága és hűsége gyönyörűen domborodik ki ebben a leckében. Jellemének összehasonlítása egyrészt a véle szemben álló zsidókéval, másrészt pedig Klaudius Lisiáséval: magában hordja a legszebb tanítást. Csak az fogja igazán megérteni ezeket a drámai jeleneteket, aki a külső körülményeket ismeri s azután elolvassa magát a történetet: csakis igy fogja igazán é- rezni azt a fennséges ihletet, melyet Pálnak méltósá- gos magatartása keilt a jó lelkekben.

Miként József története, a Pálé is csudálatosán megvilágítja, hogy mily titokzatos és előre nem látható utakon valósítja meg Isten az ő tervét. Józsefet testvéreinek gyűlölete Egyptomba veti, hogy, ott előkészítse számukra a biztos pusztulás idejére a szaba- dúlás útját. A zsidók gyűlölete alkalmat ad Pálnak arra, hogy régi kedvenc tervét: a Rómába való menetelt megvalósítsa a nélkül, hogy akár neki, akár pedig a gyönge, kezdődő gyülekezetnek költségébe kerülne. Ha Pál életének történetét mélyebben vizsgáljuk, azt fedezzük föl, hogy e pillanattól kezdve egészen más jelleget kezd magára ölteni. A történet innen kezdve szűk határok közé szorúl. Pál maga marad a színtéren. Társai letűnnek s csak annyiban hallunk rólok, amenynyiben azok Pál tapasztalatainak körébe véletlenül bele esnek. De nemcsak azt látjuk itt, hogy a történet most már csupán ennek az egyedül álló nagy missionáriusnak személye körűi játszódik le, hanem azt is, hogy ezen a történeten az isteni gondviselés csudálatosképen vonúl végig. Most már nem egyházak a- lapitásáról, azoknak látogatásáról s eseményekben gazdag útleírásokról hallunk többé, hanem arról a csudálatos gondviselésről, mely ott lebeg Pál élete fölött mindaddig, mig el nem jut Rómába, hogy ott is Prédikálja az igét, miként azt Jeruzsálemben tette. Pálnak bizonyságot kell tenni a Krisztusról abban a bűnfészekben, hol a világot uraló hatalom összpontosúl. Ez a végcél. A közbe eső események mind ennek a vég-