Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-10-29 / 44. szám
amerikai magyar reformátusok lapja. 3 | T Episcopálista vagy református? Levél a szerkesztőhöz. Miután befejezett dolog immár, hogy a magyar- országi református egyházhoz tartozó amerikai egyházközségek közül tizennégy az amerikai protestáns episkopalis egyházzal való együttmunkálkodás mellett döntött és valószínű, hogy más egyházközségek is hasonlóképen járnak el: szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy a püspöki egyházhoz tartozó magyar ref. egyházak lelkészei és egyháztagjai a leghatározottabban visszautasítják azt a vádat, mintha a püspöki egyházzal való együttmunkálkodás hitcsere volna. Tudva azt, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját az amerikai Presbyterián és Reformed Church publication hivatala adja ki, tisztán áll előttünk, hogy nem volna ildomos, ha e lapban ismertetnénk meg a mozgalom hátterét, indokolnánk meg eljárásunkat és fényt szórnánk olyan kérdésekre, amikkel szemben nagy tájékozatlanság uralkodik azok részéről, akik bennünket bírálnak és elitéinek. Mindezeket más helyen kell kifejtenünk, hogy bebizonyíthassuk azt, hogy Isten és emberek előtt felemelt fővel és nyugodt lelkiismerettel állhatunk meg, mikor magyar református népünk előtt olyan ajtót nyitottunk meg, ami hitűnk szerint legjobban szolgál lelki javukra s amiből a jqvőnek nagy alakulatai fognak fejlődni Krisztus akaratával meg- egyezőleg. Midőn nem tartozunk egy egyházi szervezetbe a Ref. és Presb. felekezeteket választó magyar hittestvéreinkkel: biztosítani kívánjuk őket, hogy az apostoli intelem szerint a békesség és szeretet kötelékében aka runk maradni s elvi álláspontunkat meggyőződésünk alapján lelkesen vitatjuk is, a szeretet nagy törvényéről megfeledkezni nem fogunk. Maradok testvéri szives üdvözlettel Dr. Nánássy Lajos esperes. *) Nem csak az ujságirási ethika törvényei és, nem is csak a fenti nyilatkozat iroja iránti baráti és kartársi tisztelet érzelméből folyolag, hanem legfőképen az eszmék, a helyzet tisztázása és az igazság megtalálásának szempontja által vezéreltetve minden habozás nélküli készséggel adunk helyet Nt. Nánássy Lajos pert- hamboyi ref. lelkész ur fennti nyilatkozatának, melyben ő a püspöki egyházhoz való csatlakozás gondolatát védelmezi, — illetőleg maga és társai nevében tiltakozik azon feltevés ellen, mintha ő és társai és az általuk befolyásolt magyar ref. gyülekezetek taggai HITCSERÉRT követnének el az által, hogy az Episcopális hit- felekezet kötelékeibe mennek által. Minthogy a nyilatkozat semmi tárgyi és történelmi igazolást nem tartalmaz, —.hiszen, mint a fenntebb olvasható, — a mozgalom hátterének ismertetését, az eljárás indokát és a világosság fényének ráirányitását egyes olyan dolgokra, a melyekre nézve mi állítólag tájékozatlanságban lennénk: —ők másutt kívánják megadni , — igy hát természetesen nem látjuk szükségét annak, hogy nyilatkozat alapján az ügy újabb fejtegetésébe ez alkalommal belemen jünk. Meg tesszük ezt azonnal, mihelyt az Ígért tárgyi ismertetés megjelenik a közvélemény tájékoztatására. A fennti nyilatkozatban maga a tudós vezető, Dr. Nánássy lelkész ur is elimeri, hogy ők ezután nem fognak velünk REFORMÁTUSOKKAL egy hitszervezetbe tartozni. Ennek daczára azonban mégis vitatják, hogy ők nem követnek el hitcserét. Ha nem fognak velünk egy hitszervezetbe tartozni, — akkor világos hogy MÁSBA fognak tartozni, és ha másba tartoznak, akkor nyilvánvaló hogy hitcserét követnek el. — A REFORMÁTUSOK LAPJA nem volna méltó a hithü és egyházát halálig szerető ref. hittestvérek bizalmára, — ha ily fontos kérdésben vonakodna bizonyságot tenni az igazság mellett. — Mert ha a kürtszó bizonytalan hangzást teszen, vájjon ki megyen utánig Nekünk lelkipásztoroknak szól első sorban az intelem:— Légy hiv mindhalálig! Ismételten kijelentjük hát hogy semmi szüksége nincs annak, hogy miként hajdan Ézsau tette, egy tál lencséért, — mi is valami képzeletbeli előnyért el adjuk a mi jogunkat ahoz a szent és drága örökséghez, mely a hitben való első szülöttségből folyolag a mi tulajdonunk, és nem az Episcopális egyházé. — MARADUNK-E HÁT HITHU KÁLVINISTÁK, VAGY MEGCSERÉLJÜK HITÜNKET? Legyen szabad nekem, ha nem is úgy, mint tanúit embernek, de mint vallását igazán szerető kálvinistának, hozzá szólani ami áldatlan egyházi dolgainkhoz, a mik már ma az amerikai magyar református egyházak ban dúlnak __ismét. — Én nem vagyok nagyon kitanúit ember, de olvasgatni igen szeretek és figyelemmel kisérem az egyházi eseményeket. Az én egyszerű, de igaz kálvinista szivem fáj nekem, ha vissza emlékszem a világháború előtt időkre, amikor a csatlakozott és nem csatlakozott egyházak, illetve a fent említett egyházak lelkészei olyan csúnya hercehurcát folytattak itt egymás ellen, aminek következtében a magyar kálvinista hívek hol ide,
