Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-22 / 43. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA­Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész­ÖRÖK VIGYÁZÁS. kisértetbe esés, a bűnnel való kacérkodás! Ettől kell őrizkednünk! Élőének: 25 Zsolt. 1. 2. 6. Bibliai rész: I. Kor. 10:1-14. Utóének: 23 Zsolt. 1. 2. 3. ELŐIMA. Szivünket hozzád emeljük, óh erős várunk, védő paizsunk, mindenható Isten/ Aki benned bízik, nem szégyenűlhet meg. Azt nem győzik le a bajok és a kí­sértések nyomtalanul tűnnek el felette, mert te meg­tartod őt igaz ismeretedben. Te benned bízunk mi, Úristen, a pillanatban is, midőn érezzük, hogy a kisértések nagy tábora ostro­molja lelkünket, óh ne hagyj el minket, óh töltsd bé elménket szent igéd igazságaival, hogy a gonoszságnak még csak a gondolata se találjon nálunk helyet. Végy magadnak szivünkben szállást. Foglald le azt egészen számodra, hogy a bűnös indulatok teljesen kiszorulja­nak onnan. Gyújtsd meg előttünk szent tudományod szövétnekét, hogy utaidról le ne tévedjünk. Vezérelj, oktass, bátoríts minket, hogy el ne essünk és a bűn szolgáivá úe legyünk. Taníts minket szüntelen imád­kozni, hogy ennek erejével vissza verhessük a világ minden kisértőjének támadásait. Az úr Jézus nevében kérünk. Ámen/ TANÍTÁS. I. Kor. 10:12-13. Egyszer egy társaság az állatkertben nézegette a legkülönbözőbb fajait az állatvilágnak. Volt a társaság­ban egy meggondolatlan, hencegő ember. Ez az ember csupa heccből nyakon fogott egy mérges kígyót és igy mutogatta megrémült társainak. Persze ő azt hitte, hogy teljesen uralja a kígyót. A kígyónak azonban több esze volt, mint neki. Lassan elkezdte hosszú testét csavarni körűi az ember karján. A ravasz kigyó egyre szorosabbra vonta hosszú testének gyűrűit az ember karja körül, mig végre a karcsontok elkezdtek ropogni az iszonyú szorítás alatt. Az ember rettenetes kínjá­ban kénytelen volt a kigyó nyakát elereszteni. Ekkor a kigyó hirtelen neki vágott és megharapta. Pár óra múlva ez az ember halott volt. Ez a meggondolatlan ember azt hitte, hogy ő elég erős arra, hogy a kígyóval játszók. Mikor aztán látta, hogy a játék nem tréfa, eldobta magától játékának tár­gyát. De már ekkor késő volt. Vájjon nem igy van-e igen sok ember a bűnre való kisértéssel? Azt hiszi, hogy őt a kisértő nem képes legyűrni és játszik véle. Egyszer csak azt fedezi fel, hogy a kisértő egészen hatalmába kerítette. Szeretne most már szabadúlni tőle, de nem lehet. Édes volt neki először ez a játék, mint a részegítő bor, de azután, mint a mérges kigyó, megmarta őt és most ott fekszik ki­terítve az erkölcsi züllés és a lelki halál ravatalán. Sze­gény ember! Meggondolatlan ember! Hencegő ember! Milyen kár érte! “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek,” — ezt mondja az úr. Ez az: a Nem könnyű dolog ez, mert a kisértő titkon támad s nem szokott előre figyelmeztetni. De nem is várhat­juk ezt tőle. A tengerész nem várja, hogy minden hul­lám és fenyegető vihar előre értesítse őt támadásáról. A katona sem vár a harc tüzében a szívnek tartó golyó­tól figyelmeztetést. El vannak ezek minden eshetőség­re készülve. Nekünk is igy kell tennünk. De mi az a fel­készültség, melylyel tudomást vehetünk a kisértő kö­zeledéséről és mik azok az eszközök, melyekkel vissza verhetjük támadását? A kisértés legnagyobb veszedel­me abban rejlik, hogy villámgyorsan támad. Lever a lábunkról, mielőtt ámulatunkból felocsúdnánk. De még sem szabad azt mondnunk, hogy hát éppen ezért: “nem tehetek róla.” Igenis telletünk róla. Mivel ezt tud juk, annál inkább vigyázóknak kell lennünk és szün­telenül imádkozva Isten közelében kell tartózkodnunk. Megállhatunk mi rendületlenül a kisértőnek úgy várat­lan és gyors támadásával, mint lassú és fokozatos mun­kájával szemben, csak tekintsünk az úrra és várjuk tőle a támogatást: csak tegyük őt ami paizsunkká a nappal felénk repülő nyilakkal, csak éppen úgy mint az éj sötétjében járó ragadozásokkal szemben egyaránt. Csak kiáltsunk szüntelen Istenhez az ő kegyelméért és akkor jöhet a kisértés özöne amikor akar és úgy ahogy akar. Nem győzhet le, mert az úr Jézus Krisztusban talált minket. Benne nyugodtunk és ő mi bennünk. Véle takarództunk és az ő isteni hatalma volt ami erős­ségünk. Egész lényünk át volt hatva tőle és a kisértő nem talált rajtunk sebezhető helyet. Az úr Jézus igen szépen leírja előttünk a “Tisz­tátalan lélek példázatában,” hogy mily hatalmas és mily erős védelmet jelent számunkra Istennek igéje a kisértéssel és a gonosszal szembben. Ezt a példázatot én a magam részéről az “Üres lélek példázatának” ne­vezném. Valami ok miatt ugyanis a tisztátalan lélek el­hagyja az embert és vándorol hegyen, völgyön, tüskén, bokron, szárazon és vizen. Az ember megszabadúl go­nosz befolyása alól. A tisztátalan lélek azonban megún- ja a vándorlást és vissza tér az ő emberéhez. Nagy örö­mére úgy találja, hogy annak lelke üres és nincs lefog­lalva. Elmegy tehát és keres magánál még sokkal go­noszabb lelkeket, összesen hetet, és ezeknek társaságá­ban újra elfoglalja előbbi lakóhelyét. Ennek az ember­nek aztán utóbbi állapota hétszerte rosszabb volt az előbbinél. Evans Christmas, ez a tüneményes tehetséggel megáldott lelkipásztor, ragyogó képzelőtehetségét sza­badjára ereszti és játszik ezen a példázaton. Követi vándorlásában a számkivetett tisztátalan lelket s kép­zeletéből kitölti a példázatban mutatkozó űrt. Azt mondja, hogy ez a tisztátalan lélek azért nem talált magának másokban helyet, mert azoknak elméje tele volt Istennek igéjével.

Next

/
Thumbnails
Contents