Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-22 / 43. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJACsaládi Kör.

FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ:

Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészÖRÖK VIGYÁZÁS.

kisértetbe esés, a bűnnel való kacérkodás! Ettől kell őrizkednünk!

Élőének: 25 Zsolt. 1. 2. 6.

Bibliai rész: I. Kor. 10:1-14.

Utóének: 23 Zsolt. 1. 2. 3.

ELŐIMA.

Szivünket hozzád emeljük, óh erős várunk, védő paizsunk, mindenható Isten/ Aki benned bízik, nem szégyenűlhet meg. Azt nem győzik le a bajok és a kísértések nyomtalanul tűnnek el felette, mert te megtartod őt igaz ismeretedben.

Te benned bízunk mi, Úristen, a pillanatban is, midőn érezzük, hogy a kisértések nagy tábora ostromolja lelkünket, óh ne hagyj el minket, óh töltsd bé elménket szent igéd igazságaival, hogy a gonoszságnak még csak a gondolata se találjon nálunk helyet. Végy magadnak szivünkben szállást. Foglald le azt egészen számodra, hogy a bűnös indulatok teljesen kiszoruljanak onnan. Gyújtsd meg előttünk szent tudományod szövétnekét, hogy utaidról le ne tévedjünk. Vezérelj, oktass, bátoríts minket, hogy el ne essünk és a bűn szolgáivá úe legyünk. Taníts minket szüntelen imádkozni, hogy ennek erejével vissza verhessük a világ minden kisértőjének támadásait. Az úr Jézus nevében kérünk. Ámen/

TANÍTÁS.

I. Kor. 10:12-13.

Egyszer egy társaság az állatkertben nézegette a legkülönbözőbb fajait az állatvilágnak. Volt a társaságban egy meggondolatlan, hencegő ember. Ez az ember csupa heccből nyakon fogott egy mérges kígyót és igy mutogatta megrémült társainak. Persze ő azt hitte, hogy teljesen uralja a kígyót. A kígyónak azonban több esze volt, mint neki. Lassan elkezdte hosszú testét csavarni körűi az ember karján. A ravasz kigyó egyre szorosabbra vonta hosszú testének gyűrűit az ember karja körül, mig végre a karcsontok elkezdtek ropogni az iszonyú szorítás alatt. Az ember rettenetes kínjában kénytelen volt a kigyó nyakát elereszteni. Ekkor a kigyó hirtelen neki vágott és megharapta. Pár óra múlva ez az ember halott volt.

Ez a meggondolatlan ember azt hitte, hogy ő elég erős arra, hogy a kígyóval játszók. Mikor aztán látta, hogy a játék nem tréfa, eldobta magától játékának tárgyát. De már ekkor késő volt.

Vájjon nem igy van-e igen sok ember a bűnre való kisértéssel? Azt hiszi, hogy őt a kisértő nem képes legyűrni és játszik véle. Egyszer csak azt fedezi fel, hogy a kisértő egészen hatalmába kerítette. Szeretne most már szabadúlni tőle, de nem lehet. Édes volt neki először ez a játék, mint a részegítő bor, de azután, mint a mérges kigyó, megmarta őt és most ott fekszik kiterítve az erkölcsi züllés és a lelki halál ravatalán. Szegény ember! Meggondolatlan ember! Hencegő ember! Milyen kár érte! “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek,” — ezt mondja az úr. Ez az: a

Nem könnyű dolog ez, mert a kisértő titkon támad s nem szokott előre figyelmeztetni. De nem is várhatjuk ezt tőle. A tengerész nem várja, hogy minden hullám és fenyegető vihar előre értesítse őt támadásáról. A katona sem vár a harc tüzében a szívnek tartó golyótól figyelmeztetést. El vannak ezek minden eshetőségre készülve. Nekünk is igy kell tennünk. De mi az a felkészültség, melylyel tudomást vehetünk a kisértő közeledéséről és mik azok az eszközök, melyekkel vissza verhetjük támadását? A kisértés legnagyobb veszedelme abban rejlik, hogy villámgyorsan támad. Lever a lábunkról, mielőtt ámulatunkból felocsúdnánk. De még sem szabad azt mondnunk, hogy hát éppen ezért: “nem tehetek róla.” Igenis telletünk róla. Mivel ezt tud juk, annál inkább vigyázóknak kell lennünk és szüntelenül imádkozva Isten közelében kell tartózkodnunk. Megállhatunk mi rendületlenül a kisértőnek úgy váratlan és gyors támadásával, mint lassú és fokozatos munkájával szemben, csak tekintsünk az úrra és várjuk tőle a támogatást: csak tegyük őt ami paizsunkká a nappal felénk repülő nyilakkal, csak éppen úgy mint az éj sötétjében járó ragadozásokkal szemben egyaránt. Csak kiáltsunk szüntelen Istenhez az ő kegyelméért és akkor jöhet a kisértés özöne amikor akar és úgy ahogy akar. Nem győzhet le, mert az úr Jézus Krisztusban talált minket. Benne nyugodtunk és ő mi bennünk. Véle takarództunk és az ő isteni hatalma volt ami erősségünk. Egész lényünk át volt hatva tőle és a kisértő nem talált rajtunk sebezhető helyet.

Az úr Jézus igen szépen leírja előttünk a “Tisztátalan lélek példázatában,” hogy mily hatalmas és mily erős védelmet jelent számunkra Istennek igéje a kisértéssel és a gonosszal szembben. Ezt a példázatot én a magam részéről az “Üres lélek példázatának” nevezném. Valami ok miatt ugyanis a tisztátalan lélek elhagyja az embert és vándorol hegyen, völgyön, tüskén, bokron, szárazon és vizen. Az ember megszabadúl gonosz befolyása alól. A tisztátalan lélek azonban megún- ja a vándorlást és vissza tér az ő emberéhez. Nagy örömére úgy találja, hogy annak lelke üres és nincs lefoglalva. Elmegy tehát és keres magánál még sokkal gonoszabb lelkeket, összesen hetet, és ezeknek társaságában újra elfoglalja előbbi lakóhelyét. Ennek az embernek aztán utóbbi állapota hétszerte rosszabb volt az előbbinél.

Evans Christmas, ez a tüneményes tehetséggel megáldott lelkipásztor, ragyogó képzelőtehetségét szabadjára ereszti és játszik ezen a példázaton. Követi vándorlásában a számkivetett tisztátalan lelket s képzeletéből kitölti a példázatban mutatkozó űrt. Azt mondja, hogy ez a tisztátalan lélek azért nem talált magának másokban helyet, mert azoknak elméje tele volt Istennek igéjével.