Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-09-24 / 39. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Reméljük, hogy a magyar farmerek meg fogják hallani kiáltó szavunkat s a jövő havi kimutatásban hosszú névsort tehetünk közzék az adakozókról. Vaj­ha úgy lenne. Minden egyházunknál van Nőegylet. Ezeknek a kötelessége az, hogy ezt a munkát magukra vegyék. Adakozni, gyűjteni, fáradni egyedül abban a tudat­ban, hogy Isten mindeneket lát; minő szép, minő nagy kötelesség! Ismételten kérem a nőegyletek vezetőit tagjait, általában a nőtestvéreket, hogy tegyenek mindent, hogy a reánk bizottak közül egy is el ne vesszen. Pénzbeli bevételünk volt itt az Árvaháznál a kö­vetkező : 1. Árvák havi illetéke és bentlakók augusztusi dijja 286.25 2. Adományok 530.00 3. Perselypénz 19.10 4. Régi tűzhelyért 5.00 összesen 308.35 Az árvaházi atya folyó kiadása volt e hónapban 139.14 így a maradvány lesz 928.71 Ez az összeg a részleges számadással együtt be­küldetett a pénztári hivatalba. A feltartásra bejött összegből még akkor is lesz maradvány, ha a mészá­ros számláját levonjuk és levonjuk a kenyér és gro­ceries számlát, amelyek közül az előbbi 77 dollár és az utóbbi 78. 27. Igyekszük minden téren takarékos­kodni. Augusztus havában az intézetben volt 21 árva. 4 tanuló, 1 idős asszony, az én négy gyermekem, a gond­nok és a szakácsnő, az áplónő, két szolágló, és én a fe­leségemmel. Ez 37 egyén. Vasárnaponként azonban mindig voltak látogatók is, akik mind apostolai lettek ennek a szép, igazán hegyen épült intézetnek. E hónapban történt, hogy egy asszony minden bejelentés nélkül id jött egy meszsze levő ohiói hánya­telepről hét gyermekkel. Egyszerűen ott hagyta az urát. Természetes, hogy nem vehettük fel, mert ezzel alkalmat adtunk volna arra, hogy az olyan asszonyok, akik az urokkal vagy az olyan emberek, akik a fele­ségükkel összevesznek, itt menediket találjanak. Vegye eszébe azért mindenki, hogy ez at intézet nem azt célozza, hogy könnyű szerrel felbontassanak a há­zasságok, hanem azt, hogy az árváknak gondját vi­seljük, De az árva felvételénekis van módja s ez az, hogy vagy a lelkészi hivatalban, vagy pedig az egye­sületi osztálynál kell jelentkezni, a felvételi foyamod- ványt kitölteni s akkor mikor mindez készen van, a folyamodványt be kell küldeni ide Iigonierbe s ón tu­datom, hogy az árvát el lehet-e hozni vagy nem.! Ne okozzon azért senki magának olyan költséget, mint ez a szegény asszony, aki minden tanács nélkül, min­den előleges bejelentés nélkül jött ide s azt akarta, hogy itt egyszerűen tüntessük el az ura elől! Hát ilyenre ezzel a krisztusi intézettel szemben nem szabad még gondolni se! Reméljük, hogy ez lesz az utolsó eset! Most még csak egyet! Jön a tél s itt hamarább hideg van, mint egyes helyeken. A fűtőkészülékre föitétlen szükség van s a bizottság, a Vezértesület meghatalmazása alapján már ki is adta a nagy munkát a Stanton-Barnhart cégnek, amely az egész épületet befiitő melegvíz fűtőkészülé­kért 3494 dollárt kér. De a kömives munkával, 4000 dollárra van szükségünk. Van-e négy száz olyan test­vérünk, akik tiz dollárjával magukra válalnák ezt az összeget ? — ~ Négy száz ember! Négyszáz testvér még a mos­tani rósz világban is bizonyára akad! Vajha teljessé lenne ez a névsor ennek a hónapnak a végére! Lélkésztarsak.! Annyian vagyunk, mint a zsidók nagy tanácsának a tagjai! Errűitsük meg ezt mindenütt és nem hiszem, hogy össze ne hozhassuk ezt az összeget, ha akarjuk. Csak igyekezzünk arra, hogy ne csalódjék bennünk a Jézus! Ligonier, Pa. 1921 Szept. 13. szolgálatrakész szeretettel Kalassay Sándor, árvaházi atya. Három nemzet. Magyarország földjén emberemlékezet óta három nemzet talált állandó hazát: a hun, avar és magyar, Tanulságos összehasonlítani azt a három nemzetet, amelyiknek ehhez a földhöz kötötte a sorsát egy fel­sőbb ítélet: “Itt élned s halnod kell” Meglepő különb­ségeket találunk közöttük, akár a népességüket, akár az életük tartamát vetjük egybe. » A maga korában szinte képzeletet meghaladó volt a hun birodalom óriási népességével, amelyből csupán a nemzeti haderő létszáma elérte a félmilliót. Az őket felváltó két rokon nép számbeli ereje már rohamos csökkenést mutat, amennyiben az avarokról mindös­sze 200.0Ö0 embert, a honfoglaló magyarokról meg csupán 20.000 lovas katona létszámát jegyzi fel a tör­ténelem, s utóbbiaknak összes népessége nem volt több, mint 100.000 lélek. Nem természetesnek látszik-e, hogy a legnagyobb legyen a leghosszabb életüg A történelem mást mond. E három nép közül a legnagyobb, a hun nép befejezte állami életét 80 esztendő alatt, az avarok mintegy 350 évig éltek itt, és a legkisebb, a magyar, immár főbb mint ezer év óta birja a hazát. Mi a magyarázata annak, hogy a legkisebb nép tudott itt legtovább fenmaradnig A hun és avar nép ellenség gyanánt állott szemben a keresztyénséggel, a magyar pedig befogadta azt. Krisztus ereje tette a legkisebbet legnagyobbá. Ne feledjük el ezt az igazságot. Mi lesz a jövőben? Legyen itt úrrá az első ezredév gyarló keresztyénsége helyett a tiszta, evangéliumi keresztyénség, és az or­szág életképessége túl egy új ezredéven beláthatatlan időkig megsokszorozva biztosítva lesz. B. Major János.

Next

/
Thumbnails
Contents