Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-08-20 / 34. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. egy perez alatt körül veszi a gyermeksereg, amely természetes kíváncsisággal, de tisztességtudó köszöntéssel fogad bennünket. Közeledik az árva-atya is, kezén egy ennivaló kis aprósággal, egy 3-4 éves kis leánykával. Nagy szeretettel köszöntjük egymást és pár perez múlva már bent vagyunk az Arvaház gyönyörű szépen berendezett fogadó szobájában. Mindenütt a legtökéletesebb rend és tisztaság fogad bennünket. Akik láttuk ezt a házat csak egy nehány hónappal ezelőtt is, amikor két esztendei elhagya tottság után ütött, kopott falak, sok helyen leomlott vakolat és csorgó tető voltak a legjellegzetesebb tulajdonságai: csudálkozva szemléltük azt a végtelen változást, amelyen az egész ház keresztül ment. Teljesen kijavítva, kívül, belül befestve, hófehér, ragyogó falakkal, ízlésesen festett famunkával, pompás berendezésével valóban irigylésre méltó lakás. Az árvák nem panaszkodhatnak. Az ő szobáik is ragyogóan tiszták Hófehér ágyak, tükrös ruhaszekrény, egy kis asztalka, székek képezik mindenik szoba berendezését. Egyik- másik ruhaszekrénynek kinyitottam egy pár fiókját. Ott voltak a gyermekek ruhái, szép rendben összehajtva, tisztán. Az árva-atya mondja, hogy mindegyik gyermeknek magának kell ügyelnie a rendre. Akadt közöttük hanyag, sőt a legtöbbnek szokatlan volt, hogy rendben tartson valamit, de most már szinte második természetükké vált, annyira, hogy a naponként megejtett vizsgálatnál alig akad kifogásolni való. Ezek a gyermekek megszokják a rendet s azt nem is fogják elfeledni soha. A tisztaság is éltető elemükké válik, és ha majd megnőnek és valahová “burdra” mennek: az ő lakásukba bizonyosan nem fogjuk megtalálni azt a sokszor megdöbbentő rendetlenséget, szenynyet, fülledt levegőt stb. amely ma még valóságos szégyenfoltja a legtöbb “burdos háznak.” Végezve a belső körültekintéssel, az esperes úrral kívülre megyünk. Messziről látom közeledni az Árvaház gondnokát, Uray Antalt. Még hazulról régi jó ismerősöm, szomszéd falumbeli, nagyszekeresi tanító. Szives hangon kérdezem tőle: mit csinálsz, Anti? Re- zignáltan hangzik a válasza: Disznópásztorkodom, kérlek.... Kaczagva vigasztalom meg, hogy mi is pásztorok vagyunk, és nekünk még nehezebb megőrizni a mi nyájunkat, hogy ne tévedjen a tilosba, mint neki az ő övét. Megyünk aztán és megnézzük a diplomás pásztor nyáját: egy hatalmas kocza, 8 vagy 10 apró malacz- czal. Hát bizony, nem nagy gazdgság, de hát kicsiből lesz a nagy s jöhet idő, amikor talán még egy bojtárt is kell fogadnia Anti barátunknak!.... Felébred benne az ambíció s most már ő veszi átal a vezetést, Elvisz az istállóhoz és dicsedve mutatja a többi jószágait: egy pompás lovacska, két jó tehén és a majorság. Állatok, istállók egyaránt szép tisztán tartva. Mondja Anti, hogy egyetlen reggel sem mulasztja el “kiverni a hét sor port!” Nem szokatlan mesterség előtte, hiszen otthon is gazdálkodott és pedig leginkább saját kezűleg. A lovacskát befogja minden reggel a könyii kocsiba s megy a városba. Elhozza, ami a konyhára vagy egyebüvé kell. Viszi és hozza a napi postát stb. Majd a veteményes kertet nézzük meg. Egy hatalmas tábla, szűz talaj, amely csak most lett feltörve. Az egyik növény kitünően terem benne, a másiknak jobban müveit talaj kellene. Van azért benne minden s különösen a nagy kiterjedésű krumpli vetés igazán szép. Amint a “gazda” mondja: legszebb a határban. Könyii volt neki mondani, mert tudta, hogy úgysem fogom bejárni a határt... Beszélgetésünket éles csengettyű hang zavarja meg, amely vacsorára hívott bennünket. Mondja az esperes ur, hogy ma megkésett a vacsora, mert éppen most szerelték be az uj, igazán hatalmas kályhát. Bemegyünk a hatalmas ebédlőbe, amelyet az árvaház lakói most még csak félig töltenek be. öt nagy asztal mellett helyezkedünk el, mindenik mellett 6-8 személy. Együtt a vezetők, a személyzet, az árvák. Ugyanazt az ételt kapja mindenki, és ez az étel, ha egyszerű is, de igazán jó, tiszta és Ízletes. A konyha Uray Antalné vezetése alatt áll és mi megtapasztaltuk, hogy ez a vezetés hozzáértő kezekre van bízva. Kitűnő kaszásló, hideg sonka és sajtos makaróni volt vacsorára. Hatalmas fazekakban hozzák a levest és bár annak orrcsiklandozó, felséges illata betölti az egész termet: még a gyermekek is türelemmel ülnek és várnak addig, mig mindenkinek ki nincsen osztva. Fölállunk és imádkozunk. Megindul a kedélyes beszélgetés úgy a nagyok, mint a gyermekek között. Mindegyik asztalnál ott van a személyzet egyik tagja s ügyel a rendre és a csendre. A gyermekek bár folyton beszélgetnek, de sohasem zajongnak. Késsel, kanállal még a legkisebb is olyan ügyesen bánik! Csámcsogásnak még csak nyoma sincsen. A figyelem kiterjed még az evés külső formájára is. A vacsorát nem egyszerű imával, hanem egy kis esteli Istentisztelettel végeztük. Ez alkalommal e sorok írója imádkozott és együtt énekeltünk. Vacsora után a gyermekek még játszadoztak egy keveset, mi pedig, felnőttek, együtt üldögéltünk az egész épületet körül vevő, széles verandán. Majd elkövetkezett a lefekvés ideje. A gyermekek, felügyelet mellett, szobáikba mentek. Vagy egy félóráig kisebb-nagyobb mértékben hangzott még a ház s aztán átvette birodalmát az a fölséges csend, amelyről nekünk, városiaknak még csak fogalmunk sincsen.. Kora reggel a vezetők már talpon voltak. Ellátták a jószágokat, előkészítették a reggelit s 7 órakor megszólalt a csengő: fölkelt a gyermeksereg is. Persze, ez már nem ment olyan katonásan. A legkisebbek édes álmát nem zavarta senki, de a nagyobbacskák fél nyol- czkor már ott voltak az asztal mellett, tisztán, csinosan felöltözve, megmosdva. A reggeli megint nem egyszerű imával, hanem rendes Istentisztelettel kezdődött. Éneklés, ima, olykor-olykor egy kis rövid alkalmi beszéd vezeti be a napot, amelynek programmja: munka és szórakozás. Délelőtt, délután tanítás folyik. Van egy nehány gyermek, akiket, természetesen díjazás mellett, pusztán a tanulás végett hoztak el szüleik. A szabad időt legtöbb nyíre játék foglalja el, de a nagyobbak segítenek a kertben s a takarítás körül is. Szép, kedves, és mindenekfelett építő munka folyik tehát Ligonierban. És a gyermek oly hálásak az
