Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-08-13 / 33. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. SZERETET. Élőének: 50 dics. 1. 2. 4. 5. Bibliai rész: I. Kor. 18: 1-13. Utóének: 83 dics. 1. 3. 4. ELŐIMA. Szeretetnek örök forrása, mindenható Isten/ Megállunk kegyelmes színed előtt, hogy szent csodálkozásunknak adjunk töredezett szavakban kifejezést azért az önfeláldozó szeretetért, melyet a te szent fiadban adtál nekünk példányképül. Megvaljuk előtted, irgalmas Atyánk, hogy sokszor elzártuk magunkat e példánykép elől s nem akartuk őt követni. De megbántuk cselekedetünket és te oly kegyelmes voltál, hogy nem nézted gyöngeségünket és megbocsátottál nekünk. Magasztaljuk ezért szentséges nevedet és arra kérünk, jó Atyánk, hogy gerjeszd fel szivünkben az élet legfőbb javát, a szeretetet. Tedd ezt oly mélylyé, mint a tenger. Növeld oly magassá, hogy trónodig érjen. Tedd oly fogékonynyá, hogy éretted, a te igazságodért és embertársainkért még életünket is örömmel áldozzuk fel. Te pedig, “óh Jézus/ ha igy szerettél s kedvellettél bennünket, ha idvezitőnkké lettél, segéld gyengeségünket, hogy mi is szerethessünk tégedet s követhessünk. Te általad lelkünk végre menjen fel a dicsőség re.” Ámen/ TANÍTÁS. I. Kor. 13-13. Nincs ezen a világon semmi, ami oly merész lenne, mint a szeretet. Merni fog és tenni fog ez a végletekig. Mikor az ember önzése, becsvágyának kegyetlensége, gyűlőlségének könyörtelen nyakassága elérte túlfeszített voltának legmagasabb fokát: még akkor is igazság marad az, hogy a szeretet túléli és túlhaladja mindezeket az imdulatokat. A szeretet az a főrúgó, mely a világ gépezetét örök mozgásban tartja. Mindazt, ami ezen a világon szép és kedves, jó és nemes: a szeretet teszi azzá. Mindenütt, hol az életben jóságos nemesség, összhang és hősiesség nyilvánúl, szeretet található. A fal tövéhez ültetett rózsabokortól fel egészen a Golgota tetején leszúrt keresztfáig, melyen Jézus a megbocsátás szavait hangoztatta: minden a szeretet történetéről beszél meggyőző ékesszólással. Egyetlen egy olyan adósságunk van csupán, amit soha sem tudunk letörleszteni. És ez az adósság: a szeretet adóssága. “Egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket.” Ez a legszebb és legnagyobb parancsolat. Ennek eleget soha sem tudunk tenni. Mert mikor már lefizettük a szeretet adósságából mindazokat a részleteket, amikre képesek voltunk: még akkor is fennmarad a szeretetnek kötelezettsége. Oh mennyire igaz ez a mondás: “Az emberek teljes jogot formálhatnak szeretetünkhöz. Ez az ő járandóságuk és ez ami tartozásunk.” A mások álláspontja velünk szemben: az ő szeretetreméltóságuk, vagy az ő szeretetlenségük, nem oldoz fel az alól a kötelezettség alól, hogy őket szeretnünk kell. Ha Isten -ami szeretetreméltóságunk miatt szeretne minket, akkor örökre ki lennénk zárva szeretetének köréből. “Mert nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az ő fiát engesztelő áldozatúl ami bűneinkért.” Howard János, a nagy emberbarát, azt tartotta, hogy “az ő fölöslege egyengesse mások kényelmének útját; az ő szüksége egyengesse mások kétségbeesésének útját.” Azaz: ha ő többel bir, mint amennyi neki elég, j árúi jón ezzel mások kényelmének fokozásához; ha ő kényelemben él, mondjon le erről a kényelemről és enyhítse ezzel mások szükségét; és végűi, ha ő szükséget érez, még ekkor is siessen azok segítésére, akik a kétségbeesés örvényének szélén állanak. Azonban ő nemcsak vallotta ezt az elvet, hanem e szerint élt és e szerint cselekedett is. És mi rámondhatjuk, hogy ez az ember valóban szerette embertársait. Hastings Szelina, Huntingdon grófnője, egy nemes szivü úrnő, minden ékszerét eladta, hogy fenntarthassa azt a papnevelő főiskolát, melyet alapított, hogy templomokat épittetthessen szerte az országban mindenütt és anyagilag támogathassa hitvallásának igehirdetőit, kik között ott találjuk az ő kedvelt hitszónokát, a jeles evangélistát: Witfield Györgyöt is, ki ragyogó üstökösként tűnt fel a hit és vallásosság kéklő egén s bejárva Angliát és Amerikát ezreket téritett meg és vezetett el az Ur Jézus Krisztus lábaihoz.Ugyan mi inditotta ezt az előkelő, arisztokrata úrnőt arra, hogy a legcsudálatosabb lelki megújúlás központjává tegye magát éppen akkor, mikor ez az ő társadalmi köréhez tartozók között egy csöppet sem volt divat? Ugyan mi inditotta arra, hogy eltűrje közvetlen környezetének csipkedéseit és lemondjon vagyonáról, sőt még a nők által annyira becsűit ékszereiről is, csakhogy Isten országának építését elősegítse? Ismét csak azt kell mondanunk, hogy az emberbaráti szeretet. Egyszer a jelenlegi angol anyakirálynő, Alexandra, egy gyönyörű virágcsokrot kapott anyósától. Viktória angol királynőtől. Éppen a katonai kórházba volt menendő s a csokrot is magával vitte. A kórházban véletlenül leesett a csokorból egy rózsa. Az egyik gyöngélkedő katona fölvette s miután háládja és tisztelete jeléül egy gyöngédd csókot lehelt reá, vissza adta a rózsát. Ez annyira megindította őt, hogy megfordúlt és minden betegnek ajándékozott a csokorból egy virágot, mig végre a drága csokor egészen egészen elfogyott. Ezt a jelenetet örökíti meg az a remek és népszerű festmény, melyet “Virágos Szeretet” néven ismer a művészvilág. Más alkalommal meg, amikor a leánya férjhez ment, fogta az értékes menyasszonyi Családi Kor. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész.
