Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-08-13 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 csokrot és elvitte London egyik gyermekkórházába, melyet gyarkran meglátogatott. Itt a csokorból minden piciny gyermek ágypárnájára egy-egy virágot helye­zett, kimondhatatlan örömöt szerezve ezzel a láztól égó gyönge gyermeksziveknek, óh mily szép, mily fennsé- ges és igazán mily “virágos szeretet”-tel birhat ez a nemes szivű nő! Az amerikai polgárháborúban, Donelson erőd ost­románál, az egyik katona észre vette, hogy az ellenség táborából egy fegyver csőve ép kapitánya mellének van szegezve. Hirtelen parancsnoka elé ugrott s a kö­vetkező pillanatban holtan bukkott karjaiba annak, a- kinek életét megmentette. Ez a katona még éltében többször mondogatta, hogy nincs ezen a világon sem­mi, amit meg nem tenne az ő kapitányáért, kinek édes­apja valamikor igen nagy jót tett vele. És szavának állott. Életével mentette meg amannak életét'. Ez az önfeláldozás ismét csak a szertetnek nagyszerű meg­nyilatkozásáról beszél igen ékesen. Marseillesiben egyszer oly ragályos betegség tört ki, melynek a természetét nem ismerték és igy gyógyí­tani sem tudták. Az orvosok tanácsa végűi úgy dön­tött, hogy fel kell boncolni a betegségben elhúnyt tes­tek közűi egyet és meg kell állapítani, hogy e vesze­delmes járvány csirái mely részét támadják meg az emberi szervnek. Ezután már a védekezés könnyű lesz. A tanács tagjai azonban valamennyien tudták, hogy a boncolás a boncoló orvosra nézve biztos halált jelent. Ki vállalkozik reá? És ekkor feláll egy általánosan is­mert, jó nevű sebész: Dr. Guyon, és igy szól: “Holnap hajnalban, a közjó érdekében, vállakozom a boncolás­ra.” Ekkor elbúcsúzott társaitól s lakására hajtatott. Megirta végrendeletét. Azután egész éjszakáját ének­lés és imádkozás között töltötte. Hajnalban elbúcsúzott szeretteitől. A hullaházhoz hajtatott és hozzáfogott és hozzáfogott egy olyan ember testének boncolásához, ki az elmúlt éjjel halt meg a pestisben. Minden tünetről részletes és kimerítő jegyzetet készített. Mikor kész lett vele, ecetbe tette, hogy a ragályos betegség csirái elemésztődj enek. Ekkor félre vonúlt egy alkalmas hely­re s tizenkét óra múlva iszonyú kínok között meghalt. Mi ez? Nem a legmagasabb fokú emberbaráti szeretet? De bizony az. Vájjon rámutathatnánk-e ilyen esetek­re, ha két ezer esztendővel ezelőtt a Názáreti magát oda nem adja példának éppen ilyen önfeláldozó cselekede­tekre? Nem hiszem. Beszélhetünk mi a népnek szünet nélkül. Prédikál­hatjuk az igét eget s földet megindító ékesszólással. De ha cselekedetünk nem egyezik tanításunkkal: legjobb lesz, ha elhalgatunk, mert akkor soha sem fogunk a nép szivéhez férkőzni. De ha szavaink szívből szívre hullanak s él bennünk a szeretet, mely mindenek fölött a legnagyobb: akkor a Krisztus szőlőjében való mun­kálkodásunk gyümölcse semmiképpen sem maradhat el. Amen! UTÓIMA. örök jóságú Isten! Megújult lélekkel, megtisztúlt szívvel és nyúgodt elmével kulcsoljuk kezeinket még egyszer imára, mert megismertük ez órában az élet legfőbb javát: a mindenre kész, önfeláldozó szeretetet. Ennek a szeretetnek te vagy az eredete. A te szent fiad pedig a megtestesülése, óh plántáld szivünkbe kiolthatatlanúl ezt a megtestesült szeretetet, hogy ami beszédünk ne csak zengő érc és pengő cimbalom legyen, hanem égő tűznek gyújtó szikrája. Gondolatainkat úgy iiányitsd, hogy soha egy percre se tévesszük sze­münk elől a Jézus példányképét. Adj hitünknek oly lendületet, mely bennünket értékes és hasznos polgá­raivá tesz a te országodnak. Tedd ami áldozatkészsé­günk rugójává a szeretetet, hogy szerezzünk magunk­nak ezzel érdemet az üdvösségre. Ruházz fel minket ennek a szeretetnek félreismer­hetetlen jeleivel: a hosszútűréssel, a kegyességgel, a jósággal, a nemességgel, az igazsággal, az önzetlenség­gel. Mindenek felett pedig tégy bennünket, magadhoz hasonlóvá, hogy erről láthassák meg az emberek, hogy te kedvelsz minket és ami gyarló szeretetünknek te vagy örök tárgya. Könyörgésünket hallgasd meg a te szent fiad érdeméért. Ámen/ VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE AUG .21RE. Pál a világ meghódítására készül. Csel. 15:1-41, 16:1-5. Aranyige: “Az Ur Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk.” Csel. 15:11. Előkészítés. Moody, a hires evangélista beszéli el a következő apróságot, a mi élénken megvilágítja azt a kérdést, a mi megzavarta az antióchiai gyülekezet békéjét. Egy apa megígérte fiának, hogy ha haza jön a munkából, elviszi a parkba. A gyermek tapsolt örömé­ben s alig hogy elment hazulról édesapja, odament anyjához és szoknyáját rángatva kérte: “Mama öltöztess fel, hogy készen legyek, mikorra apa hazajön.” Az anya megmosdatta és tiszta ruhába öltöztette gyermekét, aztán szigorúan ráparancsolt, hogy úgy vigyázzon a ruhájára, mint a szeme világára. A fiúcs­ka kiment a kapuba és ott várta apját. Megunja a vá- rást és leül pajtásaival játszani s a játék hevében el­feledkezve mindenről, .bepiszkolja maját. Ekkor jön haza az apja. Elébe futva örömmel kiáltja a fiúcska: ‘no most már menjünk a parkba.” “Nem megyek én ilyen mocskos gyermekkel! hisz az arcod csupa piszok!” “Hogy volnék mocskos, hisz megmosdatott mama” feleli sirós hangon a gyermek. Az apa látva, hogy minden érvelés hiábavaló, ölébe vette gyermekét s bevitte a szobába a tűkör elé. A gyermek belenéz a tűkörbe s szégyenkezve simul apjá­hoz. A tűkör megmutatta, hogy csakugyan mocskos

Next

/
Thumbnails
Contents