Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-08-06 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 megnek csökönyös idegenkedését az igaz ügytől: ezek már nemesebb megnyilvánúlásai a szégyennek. Mikor Jonathán haragtól kikelt arccal hagyja ott atyja asz­talát, mert látta a Dávid ellen elkövetett gonoszságot, mikor Elizeus a bűnös Géházi szemérmetlen arcára ve­tette fájó tekintetét, mikor Jézus felháborodva nézett a körülötte állókra, mert látta azoknak megkeménye­dett szivét: a nemes szégyennek ez az erkölcsi idulata hullámzott keblében. A szégyen lobogva égő láng, me­lyet a lelkiismeret táplál olajjal. Tüze kitör az arc piru­lásában, elsápadásában, vagy pedig ítéletet hirdető, e- rős szavakban. De van a szégyennek aztán egy elkorcsosúlt fajtá­ja is. Vannak emberek, akik szégyelik az ártatlanságot, az egyszerűséget, az erkölcsi tisztaságot és szentséget. Akik fejüket lehajtják becsületes szegénységük miatt, akik féltve őrzik alantas származásuk titkát, akiknek szivében tüszúrást okoz édes-atyjuknak kérges, de be­csületes tenyere, akik megalázva érzik magukat édes­anyjuknak hétköznapiassága rniat,, akiket bosszant sa­ját életüknek szűk körbe szorított mozgása, és minde­nek felett, akik remegve néznek szét maguk körűi, mi­dőn a Krisztusról kellene tanúbizonyságot enni; ezek mind lealacsonyítják, elkorcsositják és nemességétől megfosztják azt az erkölcsi indulatot, melyet szégyen­nek nevezünk. Mindezek az erkölcsi gyávaságnak elég­gé meg nem vethető martalékai Egyszer egy tengerész, ki csak pár nappal azelőtt tért meg, részt vett a katonák számára felállított misz- sziói állomáson az imaórán. Az imaóra végén oda megy a lelkipásztorhoz és át ad neki egy üres kártya- lapot azzal a kéréssel, hogy írjon rá egy pár sort, mert ő maga nem valami mesterien kezeli a pennát. A lelki- pásztor megkérdezte, hogy mit Írjon rá? A tengerész azt mondta, hogy ezt: “Én a Jézust szeretem—hát te ?” Miután az írás kész volt, megkérdezte a tengerészt, hogy mire akarja ezt a kártyát használni ? A felelet igy hangzott: “Holnap kihajózunk a nyílt tengerre és at­tól tartok, hogy társaim kiviccelnek és kinevetnek en­gem vallásom miatt, ha velők szemben határozott és félreérthetetlen állást nem foglalok nyomban. Mihelyt azért elfoglalom a hajón a számomra kijelölt fülkét, kiszögezem ott ezt a kártyát, hogy tudja meg minden­ki, hogy én a Krisztus követője vagyok és adjon fel minden reményt arra nézve, hogy engem szégyenbe hajthat, vagy megfélemlíthet azért, mert a Krisztusé vagyok.” Jól tette! A bátor fellépés már félig nyert ügyet jelent. így kell nekünk is cselekednünk. Vallásos meg­győződésünket soha se szégyeljük! És ha ezért arcátlan támadásokban részesülünk: fogadjuk azokat nem meg­torlással, han§m rendíthetetlen nyugalommal. Minde­nek felett pedig vigyázzunk arra, hogy a Krisztus miatt a szégyennek soha még a leggyöngébb pírja se üljön ki arcunkra. Ámen! UTÓIMA. Hálát adunk neked, mindenható Isten, ezért az ó- ráért, melyben megtanultuk azt, hogy aki hozzád emeli szivét és benned bízik, nem szégyenülhet meg még ak­kor sem, ha a balgatagok egész tábora nevetne is rajta. És ha valamikor mégis szégyeltük volna a megfe­szített Krisztust: az ő titokzatos, kettős természetét, az ő halálát a keresztfán és az ő tudományát: irgalmazz nekünk, szegény bűnösöknek és vedd kedvesen fogadal­munkat, mely szerint ezután mind alkalmas, mind al­kalmatlan időben vallást teszünk róla, ami édes megvál­tónkról, kiben feltaláltuk életünket, békességünket és örök üdvösségünket. Te magad vezérelj minket, Úristen, ezen az utón, hogy el ne tévelyedjünk. A te szent és igaz igédben tarts meg minket, hogy el ne vesszünk. Kegyelmedet sokasitsd meg rajtunk, hogy békességünket megtalál­juk. Irgalmaddal fedezz be minket, hogy az örök élet ko­ronáját elnyerhessük. Ami Urunknak, a Jézus Krisz­tusnak, a te szent fiadnak érdeméért kérünk. Ámen! A ref. egyesület köréből. ! KIÉRTESÍTÉS. Az Amerikai Magyar Református Egyesület Osztályai­hoz. Kedves Testvérek/ Az osztályok elé volt terjesztve szavazás végett az, hogy felvegyük é a testületileg csatlakozni akaró •református Egyletek öreg tagjait olyan feltétel mellett, hogy belépésükkor ne kellessen a 45 éven felüli illeté­keiket készpénzben befizetniük, hanem az illetékek ösz- szege kötvényük összegéből vonassák le? A szavazás eredményét 1921 Julius 20-ig kellett a titkári hivatalba beküldeni. A beérkezett szavazatok eredményét van szerencsém az alábbiakban az osztá­lyok tudomására hozni. Igennel szavaztak a 1 2 3 6 9 11 12 15 16 20 22 23 33 35 37 41 42 44 49 50 54 55 58 61 62 63 74 81 88 105 112 121 123 126 127 131 134 136 145 149 151 153 154 156 158 160 163 164 165 166 168 169 173 176 181 183 186 189 191 192 194 195 számú osztályok, vagyis 60 osztály 3204 szavazattal. Nemmel szavaztak a 10 17 21 32 39 73 85 102 115 116 számú osztályok, vagyis 10 osztály 919 szavazattal. A 135 sz. osztály igennel szavazott azzal a felté­tellel, hogy a be nem fizetett illetékek összege azzal a kamattal vonassák le a tag halálakor, a mely kamatot az Egyesület élvezett volna az illetéknek készpénzzel való befizetése esetén. Osztály szavazatát nem vettem fel sem az igennel, sem a nemmel szavazó osztályok közzé. A fennt elsorolt osztályok között be nem foglalt osztályok nem éltek szavazati jogaikkal.Nem szavazott öszesen 70 osztály 1859 taggal. Miután az indítvány mellett 3204 tag, ellene 919 tag szavazott, az indítvány elfogadtatott. Értesítésem tudomásul vételét kérve, maradok Toledo, O. 1921 Julius 27-én. Testvéri szeretettel Molnár István, titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents