Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-08-06 / 32. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Családi Kor. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. A SZÉGYEN. Élőének: 69 Zsolt. 1. 2. 5. (Ujénekes) Bibliai rész: I Péter 4:1-19. Utóének: 25 Zsolt. 1. 2. 6. ELŐIMA. örök jóságú Isten, ki próbára teszed azokat, akiket szeretsz! Könyörgünk néked: tégy ez órában minket próbára. Jelenj meg közöttünk. Maradj itt velünk. Vizs­gálj meg bennünket. És ha neked is úgy tetszik, tarts meg minket örökre a te végetlen szereteted kó'rében. Beismerjük előtted, hogy megrémültünk, mikor a múltban tűz-próbára tettél minket; zúgolódtunk, mikor a Krisztusért szenvednünk kellett; boldogtalanok vol­tunk, midőn szent nevedért gyaláztak minket; szégyel- tük vallásunkat, mikor gúnyolódva azt kérdezték tő­lünk: “Hol vagyon a te Istened?” Bocsásd meg, irgalmas Isten, ami bűneinket és ne ítélj meg minket, hanem mutasd meg nekünk szentsé- ges erődet, hogy megálljunk a Krisztusban még akkor is, ha alattunk a föld megindúlna és a hegyek a tenger­nek közepibe dőlnének; add nekünk a szent bátorság lelkét, hogy pirúlás nélkül tehessünk vallást mindenkor a fe szent fiadról. Ámen/ TANÍTÁS. I Péter 4:16. Az amerikai állam kormányzója egyszer egészen váratlanúl megjelent a vasárnapi iskolák vezetőinek or­szágos gyűlésén. Mikor köztudomásúvá lett, hogy a kormányzó a teremben van, mindenki hallani akarta őt. Végre a gyűlést vezető elnök felszólította a kormány­zót, hogy tartson beszédet. Ez a felszólítás egészen meglepte őt, mert nem volt ahhoz szokva, hogy készü­letlenül beszéljen nagyobb hallgatóság előtt. Felállott tehát és csak ennyit mondott: “Testvéreim! Munkájuk­kal igazán rokonszenvezek. Egyéb mondani valóm nincs És csak azért állottam fel, hogy engem is számba ve­hessenek.” Hát ehhez a beszédhez igazán nem kellett lángész. Azonban vannak esetek, amikor határozott bátorság kell ahhoz, hogy valaki feladjon azért, hogy őt is szám­ba vegyék. Bátorság kell hozzá, még pedig olyan, ami­lyenben igen sok úgynevezett nagy ember szomorúan szűkölködik. Felállani és azok közzé számiáltatni, akik szent elhatározással küzdenek mindenért, ami szép, ne­mes, tiszta és igaz; felállani és azok közzé számiáltatni, akik kérlelhetetlenül üldözik mindazt, ami rút, aljas, erkölcstelen és gonosz: bizony ehhez sokszor igaz bá­torság kell. Ez a kormányzó azzal, hogy felállott, hogy számba vegyék őt is: igaz bátorságról tett tanúbizony­ságot és bebizonyította, hogy nem szégyeli a Krisztust. Korunkban igen nagy a Krisztus ellenségeinek tá­bora. Ezek gúnyt űznek mindabból, ami a vallásra vo­natkozik. A gúny pedig sebez. És valljuk be, hogy igen nagy azoknak az erkölcsi gyáváknak a száma, akik el­hallgatják — még jó, ha le nem tagadják — keresztyén voltukat éppen akkor, amikor a Krisztusról vallást kel­lene tenniök a nagy nyilvánosság színe előtt. Ugyan miért szégyelnek ezek bátran és nyíltan vallást tenni a Krisztusról ? Talán szégyelik az ő titok­zatos természetét? Nem is annyira titokzatos, habár kettős is ez a természet. Mert ha elismerjük, hogy a szentirás igaz, akkor nem kerülhetjük el annak beisme­rését sem, hogy ő egy személyben Isten és ember volt. Küldetésének rendkívüli volta is erről tanúskodik. Ha a Krisztus csak ember lett volna, akkor igen nehéz len­ne felőle elhinni, hogy valóban ő á bűnös világ megvál­tója. De mivel benne az Isten az emberrel egyesült és igy az ember fölött magasan állott és áll: könnyen el- hihetjök, hogj valóban ő az, aki az embert az Istenhez emeli. Vagy talán szégyelik az ő halálát? Hogy a leggya­lázatosabb kereszt halálával halt meg: ez történeti tény. Hogy meghalt, nem mint gonosztevő, hanem mint igaz és ártatlan: ez is történeti tény. Mártírhalált halt egy érdemes ügyért. De még többet tett. Meghalt a- zoknak a bűneiért és szégyenükért, akiket meg akart menteni. Helyt állott az emberért. Vájjon ok-e ez arra, hogy szégyeljék őt? Nem. Sőt inkább dicsekedniük kel­lene a kereszttel, mint az önfeláldozó szeretetnek örök j elképével. Vagy taián szégyelik az ő tudományát? Soha em­ber nem szólott úgy, mint ő. Szavai páratlan bölcsesség­ről, összehasonlíthatatlan szeretetről, vonzó rokon szenvről s kifogástalan méltányosságról tanúskodnak. Az ő igéi gondolat-magok, melyekből a legmélyebb böl­csesség, a legtisztább erkölcsiség, a legnemesebb tör­vényhozás és a legszentebb vallás fejlődött ki. Hegyi be széde egyedül áll szerkezetének fennséges voltában,gya korlati értékének mérhetetlenségében és nemes egy­szerűségének szépségében. Mint tanító: elérhetetlen magasságban áll. Bebizonyította, hogy ő valóban Isten­nek felkentje; hogy oly próféta, kit sem azelőtt sem a- zóta felül nem múlt senki. Hát hol van itt ok arra, hogy szégyeljék az ö tudományát s szégyeljék őt magát? Szégyen! Mi az a szégyen? A szégyen erkölcsi in­dulat. Visszahatása ez oly erkölcsbe vágó cselekedet­nek, melyről általánosan tudjuk, hogy helytelen. A gyermek zavara, mikor apró lopásokon érik, az ifjú pi­rulása, midőn aljas vádat emelnek ellene, a férfi sápadt arca, midőn a megaláztatástól való félelem szivét meg­rendíti: mind megannyi jelei annak a bennső, erkölcsi indulatnak, melyet szégyenek nevezünk. De van a szégyennek egy nemesebb fajtája is Az egyenes léle.knek erkölcsi felháborodása, midőn valami gonosz tetnek szándékos elkövetését látja, a szerető szívnek megindító fájdalma, midőn másokat elbukni lát a nagy elmének mélységes szánalma, midőn látja a tö-

Next

/
Thumbnails
Contents