Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-30 / 31. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY^ TMEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Meghatva állok előttetek, ti boldog magyarok. Messziről jöttem én, egy megtépett, sokat szenvedett, szomorú országból. Emlékezzetek csak! Túl a nagy kék tengeren , túl az emberzsivajos, nagy városokon, ott valahol messze, sárga napsugár ömlik a magyar rőn án. S ti gyermekek, akik soha se láttátok azt a nagy, nagy Magyarországot, de annyit hallottatok mesélni róla, mert hiszen onnan jön a posta szülőktől, rokonoktól, jó ismerősöktől.... Nem, ti nem tudjátok el sem tudjátok képzelni, hogy milyen állapotban van az a szomorú ország, nely- nek a vére foly, melyet az ellenség tépdes még most, melynek az emberei éhesek, rongyosak s mely ily szörnyű időkben is üres szavakon rágódik: Van e király? jogtalanok voltak-e a vörösok cselekedetei? jogos-e a mai állapot? Oh boldog magyarok, köszönettel áthatott szívvel állok előttetek, hogy ez az erős harlemi nép a maga körébe befogadott s előre is megajándékozott bizalmával: boldogságtól áthatott szívvel állok meg a szabad Amerika földjén, ahol lehet dolgozni, ahol van munka és kilátás is a sikerre. S ti panaszkodtok még, ti zúgolódtok, s kinevettek minket újonnan jöttékét, ha titeket boldogoknak nevezünk, mert nektek is van talán valami szomorúságotok, nektek is vannak fájdalmaitok, veletek is történnek szerencsétlenségek s ti úgy emlékeztek, hogy a régi hazátokban is éltek boldog, megelégedett emberek .... Ma már ez a Magyarország csak egy elmúlt álomország. Nincs már többé ez a .boldog ország; viszálykodás, gyűlölet, éhség pokla lett ez a hely, hol minden percben remeg a gyönge, vájjon mi lesz ő vele holnap? Oh ti, akik soha sem éreztétek ezt a fojtogató, rettenetes hurkot a nyakatokon, hogy mi lesz holnap? Vájjon kapok e egy fél liter tejet a babynek, egy darab kenyeret a fiacskámnak, vájjon holnap nem küldenek-e a laká somba idegen ellenséges népeket, vájjon holnap nem kell-e menekülnöm, elhagyni a múlt munkájának minden gyümölcsét, vájjon holnap nem jön-e uj törvény, amely bezárja az üzletemet, a gyárat ahol dolgozom, vájjon holnap éjjel nem áll-é meg egy páncélos autó az ajtóm előtt, s nem kopogtatnak-e marcon a katonák: Gyere a Duna fenekére....! Ne vádoljuk szegény véreinket, ha látjuk hogy u- tólsó koronájukat elmulatják, ha halljuk a sötét, éhes Budapest vad tivornya hangjait — Ne vessetek rájuk követ! A lelkeket megmérgezték — beteg lelkek azok__ grán át szilánktól megvakitott rettenetes ágyutüzben megtébolyodott, forró véres szavak forgatagában me- gittasult szegény, beteg lelkek. Vad lázadást oltottak a szivekbe. Nem egyes emberek, nem lelkiismeretlen rósz emberek, nem álmodozó rajongók: — hanem vé* * LAPUNK AZ EGYESÜLT AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁGNAK, ÉS A REFORMÁTUS EGYESÜLETNEK EGYETLEN HIVATALOS LAPJA. Beköszönő beszéd. VOLUME XXII. ÉVFOLYAM. 19 2 1 ' 30. No. 31. Szám. »■' üü7uo-— ■ Publ. Office; — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Edit Tenth ave. Homestead, Pa.
