Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-30 / 31. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9s csaták kínzó félelme, végtelen üres menetelések gyötrő unalma, drótsövényes rabtáborok álmatlan té- pelődése, éhes, haldokló gyermekek kérő szeme, hideg szobák, sötét utcák, rongyos ruhák, éhező gyomrok és dőzsölő gazdagok hivalkodása — igen, ez oltotta a szivekbe a lázadást. És jogos, nagy kínjában felzudult a nép; sötét hideg éjjeken kérdezgette a lelkiismeretét: —Kell e a Császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Nem csak annak a császárnak, testvéreim, aki egy messze palotában, megközelíthetetlen trónján ül, és halni küldte a népek millióit — drága, fiatal, erős, magyar fiúkat— Ö csak egy jelkép. A császár, az minden földi hatalom, önkény, vagy társadalmi rend, törvény. Oh ti boldog magyarok. Retten etes volt az ut, a- mely eh ez a kérdéshez vezetett. Ti nem is tudjátok, hogy mennyire jogos volt ez a rémes kérdés. A karszti köveken megaludt magyar vér felsikoltott, a Piave hullámai halált hörögtek s Omszk felől rettenetes átok szálott.... oh a nép, aki felvetette ezt a sorsdöntő kérdést, nem bűnös az a nép, nem —....! Csak emberek ők, s úgy feleltek, mint mindnyájan feleltünk volna: Nem, elég volt a vérünk hullásából, elég volt a gondolataink rabszolgaságából, elég volt gyermekeink hervadásából, az éhségből, a hidegből, s a rongyos ruhákból — nem, nem fizetünk több adót! Úgy 2000 évvel ezelőtt Jeruzsálem pálma ligeteibe, fehéren ragyogó falai közé, mélyen kék nyugodt ege alá is bevonult az önkény. Róma nehéz lépésű légiói bevonultak a szent városba. A nép ott is agyon volt gyötörve, érett a lázadásra. A farizeusoknak pedig egy nagyszerű gondolatuk támadt. És elmenvén kérdezték Jézustól “Vájjon kell e a császárnak adót fizetni, vagy nem?” De Jézus átlátott az álnokságukon. Mert a farizeusok úgy számították: Mondjon igent, úgy elmennek a Jézus hívei közé és elhíresztelik: a Mester Rómát szolgálja, az idegen császárt — árulója a zsidó népnek. Ha pedig nemet mond, úgy elmennek a római helytartóhoz és elfogatják Jézust mint lázitót. De Jézus felele nékiek Mit kisértgettek engem képmutatók? Nézzétek ezt a pénzt, a Császár képe van rajta, ti az ő uralma alatt álltok, római császár, zsidó király; de a leik etek — az szabad. És mi más igazán a tiétek, mint ami a lelketekben él, és hol élne az Isten, ha nem a ti lelketekben ? “Adjátok meg azért ami a Császáré, a Császárnak, és ami Istené, Istennek.” Testvéreim, oh bár leszállóit volna azokban a vált- ságos időben az Urnák Szent lelke a magyar nép leikébe, hogy az megértette volna a Mester bölcs szavai- nek egész igazságát! óh, bár leszállna a Szent Lélek a földre és megvüágositaná a vergődő emberi sziveket..! A zsidó nép szétszóródott, nem értette meg az Ur igazságát, és a mi szegény magyar népünk is mint oldott kéve kezd széthullni a nagy világba... Menekülünk a Gyűlölet országából és szétszórva el fogunk vesz ni a népek tengerében. Testvéreim, hasonlatosak vagyunk mi a szétszórt zsidókhoz: de hazánk még él, és könyörögve fordul hozzánk. Mit adjunk neki? Pénzt? és újra pénzt? — Oh nem! Mi, a világba szétszórt magyarok, akiknek szivét a magyar gyűlölet, magyar éhség és magyar fájdalom nem vakította még el, mi szétmálló hazánknak messze hullott forgácsai, boruljunk le, ismerjük be bűneinket, és vezekeljünk, imádkozzunk. Oh Istennek Lelke világosítsd meg a mi szivünket, hogy lássuk miszerint az egyetlen menekülés, nekünk és minden véreinknek ha szeretjük egymást! Elég volt a gyűlöletből testvérek, elég volt az üres, csalóka jelszavakból a véres, rémes szavakból! Proletár diktatúra, katonai diktatúra, általános választójog — majd mind egyek ezek. Szavak, szavak, Ne hódoljatok be ezeknek. Lelketekben maradjatok szabadok, mert csak igy lehettek boldogok és nyugodtak. Már 2000 évvel ezelőtt megmondta ezt Jézus és elnémította a képmutatókat. Tegyetek ti is igy, ti hogy boldogok legyetek magyarok . Értsétek meg hogy mivel tartoztok Amerikának mivel tartoztok az elhagyott Hazanak és mivel tartoztok magatoknak, s példátokat magasra emeljétek a szegény beteg Magyarország elé s fölemelt fővel kiáltsátok, hogy a nagy kék végtelenjén át harsog jen: Istennek népe legyen a magyar. Dienes Barna A Newyorki 116 utcai ref. egyház társadalmi vezetője. A newyork-harlemi egyház, — melynek ismert nevű lelki- pásztora Mt. Harsányi László ur, — egyháztársadalmi téren való tevékenységével is példát mutat magyar ref. gyülekezeteinknek arra, hogy miképen lehet és kell az u. n. sociális problémát kér, szellemben kezelni és vezetni. A new-york harlemi egyház elöljárósága messzeláto bölcsességgel alkalmazta Dienes Barna budapesti egyet, magántanárt, — ki tanulmányútra jött ki Amerikába, — az egyház sociális és társadalmi, valamint kulturális munkájának irányítására. Dienes tanár e feladatának, — mint bennünket értesítenek, — nagyszerű sikerrel felelt meg már eddigelé is, — és mi úgy érezzük kötelességet tel- iesi tünk, mikor a kiváló tanárnak fennti gyönyörű beköszönő beszédét, mely telve van a legmeghatob hazai vonatkozásokkal-—tebesegészébenközöUük^Szerk^^^-___________________ Mi a hir árvaházunkból ? Amult héten nagy elfoglaltságom miatt nem tudtam hirt adni az árvaházi munkáról, amely pedig már teljesen folyamatban van. Mire e sorok napvilágot látnak, már lesz 20 gyermekünk. Egy édes atya nem hozza el a gyermekét, mert a közel jövőben megnősül, egy pártól, akik folyamodtak, nem hallunk hirt. így azt vesszük fel, aki előbb jön. A gyermekek egészségesek. Akik nagy városból jöttek, megérzik az éles hegyi levegő hatását, de ha átmentek ezen a változáson, olyanokká lesznek, mint a- zok a gyermekek, akik bányatelepről jöttek. Aránylag hamar összeszoktak. Egyik-másik gyermeki gyarlóság még kitör belőlük, de hát, hol nincs szükség a nevelő gondos ápolására, gondozására, a gyomok irtására. A szünidei iskolát épen úgy megtartjuk, mint az egyházközségi életben. Szorgalmasan tanulnak és pedig három osztályra osztva. Estve a vacsora végeztével istentisztelet van s reggel a reggeli előtt szintén. Egyszerű imádság, ének, hogy a gyermekek is részt vegyenek az istentiszteletben a reggeli és esteli imát, az Ur imáját, az Apostoli hitformát és az asztal áldást együtt mondjuk. Aztán egy kis szórakozás, tanulás után kezdődik a napi munka s estve a lefekvés.
