Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-23 / 30. szám
AMERIKAI MAGTAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 6 Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészA BŰNT BÜNHÖDÉS KÖVETI. Élőének: 126 dics. 1. 2. 3. Bibliai rész: Péld. 8:17-36. Utóének: 127 dics. 1. 2. 3. ELŐIMA. Igazságos, de jóságos Isten! Bűnös létünknek tudatában borulunk le előted, hogy imádkozzunk. Könyör günk néked: fordulj felénk kegyelmesen és ne rejtsd el tőlünk orcád. Óhajtjuk irgalmadat, óh könyörülj rajtunk/ Keressük kegyelmedet, óh add nekünk égi ajándékodat/ Háborog lelkünk. Oh adj békességet! Szomorúságban töltjük napjainkat, óh vidámits minket jártunkban, keltünkben/ Felkelt a bűn ellenünk, óh jöjj segítségünkre! Adj nekünk csöndes nyugodalmat és szabadíts meg a lélek vádolásától. Alázattal ismerjük be előtted, hogy gonoszul töltöttük életünknek minden napját. S rajtunk már ezen a földön nem segíthet semmi. Csak a te szent fiad érdeméért a te kegyelmedben van reménységünk, óh add meg nekünk ezt a kegyelmet most és tarts meg minket ebben mindörökké/ Amen! TANÍTÁS. Példabeszédek 8:36." i Önmagunkkal szemben mi igen kedvesek vagyunk. Tökéletességünk voltában annyira bízunk, hogy azt a kedves Ént ritkán tesszük komoly megfigyelés tárgyává. Föltételezzük például, hogy amit bírtunk tegnap; azt bírjuk ma is. Meg vagyunk győződve arról, hogy a- mit tegnap becéztünk és szerettünk, az ma is helyet foglal érdeklődésünk körében. És nem tudjuk, nem a- karjuk tudni, hogy titokban elpártolt tőlünk, észrevétlenül megszökött tőlünk és magunkra hagyott, mert elhanyagoltuk. Mi pedig haladunk tovább az élet utján. És veszteségünket még csak nem is selytjük. Nem tudjuk, hogy e gymegbecsűlhetetlen erkölcsi értékkel most már szegényebbek vagyunk. Mily könnyű is volna ez a terhes élet és mily egyszerű volna ez a bonyolúlt élet, ha az, ami bennünk a legjobb és legnemesebb, előre figyelmeztetne arra hogy elpártol tőlünk és itt hágy bennünket! Akkor talán vi- gyázóbbak lennénk. Déhát nekünk az a nevünk, hogy élünk és mégis halottak vagyunk. Kereskedünk a tegnapnak jóhimevével. Dicsekedünk a tegnapnak sikerével. Mutogatjuk a tegnapnak tisztaságát. Vigasztaljuk magunkat a tegnapnak szerencséjével és botorúl bízunk abban az erkölcsi tőkében, mely tegnap még a miénk volt, de ma már nem az. Ez ami életünknek nagy és szomorú tragédiája. És ezt a bűn; a lélek ellensége, a lélek gyilkosa idézi elő. A legtöbb ember csak úgy felületesen beszél a bűnről. Gondolkozás nélkül követi el a legvisszataszitóbb bűnöket is. És abban a hitben teszi ezt; hogy nagy kárára úgy sem lehet az, ha olykor-olykor egy kicsit szabadjára ereszti magát. Ha te vagy ez az ember, vésd eszedbe kitörölhetetlenül, hogy a te bűnöd megtalál téged. Egy napon majd tisztább gondolatok születnek elmédben. Magasabb célok megvalósítására kötsz magaddal egyezséget. Nemesebb életfelfogás ejti hatalmába lelkedet. Kérdem: miként fogsz megfelelni ezeknek a magasabb elhivatásoknak, ha éneked már előbb lealacsonyítottad a bűnben? Vannak kötelességek az életben: személyes, családi, társadalmi kötelességek, amiket teljesítened kell. És meg fogod magadat utálni,mert kötelességeidnek nem felelhetsz meg csupán csak azért, mert korábbi napjaidban hivatásodnak nem állottái magaslatán és nem tartottad távol magadat a bűn szennyétől. !••'•> Vannak az életnek gyönyörei, miktől a bűn visszatart téged. Nem beszélek én ez alkalommal a legmagasabb, az eszményi gyönyörökről, hanem azokról az emberi, természetes gyönyörökről, melyek után minden ember oly epedve vágyik, de amelyeket csak azok élvezhetne^ akik testben és lélekben tiszták, akiknek lelkét nem terheli egy elhibázott múltnak gonosz emlékezete, akik a bűnt nem ismerik és éppen ezért ártatlanok s akik aztán szabadon, fentartás és félelem nélkül adhatják magukat ezeknek a gyönyöröknek élvezetére. Emlékezz reá: lesz idő életedben, amikor szánalmas küzdelmet kezdesz arra nézve, hogy bűnnel terhes múltadat teljesen magad mögött hadd. De mind hiába! Bűneid mindig előtted fognak járni. Előlük el nem rejtőzhetek Rád találnak a föld legsötétebb zugában is. Minél inkább rázod magadról ezt a terhet, annál nagyobb súlylyal nehezedig reád, mig végre lelked összetörik alatta. A történetírók beszélik, hogy IX. Károly^ francia király, fiatal korában szelíd érzelmekkel biró, gyöngéd és szeretetteljes ember volt. De ott volt mellette gonosz szeleme: az a nő, kinek emlőjén táplálkozott, a saját édes anyja. Azt mondják, hogy amikor ez a gonosz lelkű nő fiának először ajánlotta a protestáns huguoneták lemészárlását, a szelíd lelkű király igy kiáltott fel: “Nem? nem, asszonyom! Ezek nekem szeretett *!■*- valóim.” Ha IX. Károly ezt az érzelmet táplálja magában továbra is, akkor birodalmának történetét soha sem gyalázta volna meg szent Bertalan éjszakájával, ő maga pedig megmenekült volna attól a borzalmas lelki- ismeretfurdalástól, mely őt halálos ágyán a legvadabb őrültségbe kergette. A hagyomány azt tartja, hogy u- tolsó óráiban igy szól kezelő orvosához: “Ébren, avagy álomban, mindig látom a huguonetáknak roncsolt alakjait, amint előttem elvonúlnak. Csurog róluk a vér. El- torzúlt arcuk borzalommal tölt el. Nyitott sebeikre mutatnak és keserű gúnyt űznek belőlem, óh, ha kegyel
