Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-07-23 / 30. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

tába ajánlja és az amerikai prot. egyházak erkölcsi kötelességének tartja itteni testvéreinket a vallásos életben támogatni; és egyúttal biztosítja az amerikai magyar reformátusságot, hogy a Prezsbiteriánus Egyház megértéssel és szeretettel rokonszenvez vele nehéz küzdelmeiben; és hogy hitfeleinknek minél nagyobb segítségére lehessen, kérvényezi az Egyetemes Zsinatot (Gén. Assembly) hogy a Bizottság véleményét vegye igénybe minden olyan ügyben, mely a magyar munkára vonatkozik úgy Amerikában mint kűlkőldőn.

Kálvin sírját megtalálták, a genfi temetőben

Megtalálták a nagy reformátor sírját. Eddig jeltelenül, füvei benőve, senki által nem gondozva a többi halandóké között ott horpadozott,várva az utolsó trombitaszóra mikor a sírok megnyílnak, s lakói kikelve az utolsó Ítéletre megjelennek. Mint egykor amaz arimathiai József és Nikodémus az Ur megtöretett szent testét a keresztről éjjel levették "es gyolcsokba takarva eltemették: — úgy a genfi Speyr család vette Kálvin sok betegségtől rongált testét s eltemette jeltelen sírba, hogy boszuló kezektől porait megvédje; de a sir helyét lerajzolta s mint családi titkot nemzedékről-nemzedékre hagyta ö- rökül. Kálvin jeltelen sírja mellé lovagi szolgálatra három évszázadon keresztül őrségül oda állt a Speyr család minden férfi sarjadéka.

Volt is mitől félteni a porladó csontokat! Hiszen a bo- szű lesújtott akkor a sírokra is. Viclef Jánost halála után érte az átok, koporsó] át felszedték a föld alól, csontjait megégették, s hamvait a Themsébe szórták. Zwingli holttestét darabokra vagdalták, s nem engedték eltemettetni.

Mig ama golgotái sírnál angyal állt őrt s harmadnapon jelentette: “Nincs itt az Ur”, a genfi sírnál 357 év múlva mutat egy helyre az őrtálló család utolsó férfitagja: “íme, itt van a hü szolga sírja.”

Kálvin szelleme eltiltott volna úgy is mindenkit, hogy csontjaiból ereklyéket csináljanak; s most mikor sírját a Speyr család mint hét pecsétes titkát elárulta, most is parancsol a Kálvin szelleme, hogy a tört cserépedénynek nagyobb dicsőség ne adassák, mint akinek dicsőségét hordozta. Az ismeretlen Kálvin sir hatalmasan hirdette Kálvin dogmáját: az ember semmi — Isten minden. Most, hogy a sírhely felfedeztetett, mi magyarok is küldjük el tiszteletünk kifejezését a reformátor emlékéhez. A De Speyr család erkölcse pedig vésődjék emlékezetedbe,ki e sorokat olvasod.357 esztendőn át egy titkot adott át apa a fiúnak, a Kálvin sir titkát. Mily dicsővé magasztosul egy család, mely utolsó sarjadékáig őrt áll s megőrzi a titkot. Nemcsak a család őrizte a titkot, a titok is őrizte a családot. Próbáld meg, ird be családi titoknak ezt a kálvinista gondolatot: az ember semmi — Isten minden, — s a titok megőrzi a családodat. Szabó Imre.

Segély Kiálltás otthonról.

Vettük, és mint többi hozzánk érkezett segélyt kérő levelekkel tettük volt, — úgy készséggel és hittestvéri rokonszenvvel közöljük a Borsod m. SZENDRÖLÁ- DI, nagy szükségben levő ekklézsia elöljáróságának alá- lábbi kérvényét is. Vegyék kezőkbe a szendrőládiák e kérvény ügyét.

KEDVES TESTVÉRÜNK/

Szeretetteljes köszöntéssel üdvözlünk benneteket, sokat szenvedett Hazánktól messze elszakadt magyar testvéreket. Ne nehezteljetek érte, hogy a köszöntő szó után kéi'ő szó hangzik felétek.

Szegény kis egyházunk az anyagi gondok terhe alatt görnyedez. Kétszer csapott át felettünk a háború véres zivatara. S mikor a sok szenvedéstől felocsúdtunk, egyházi épületeink romjain a pusztulás ütött tanyát.

Szegény országunk megrabolva, bénán, agyarkodó rabló szomszédoktól környezve, lassan ébredez. Magunkra hagyatva, szomorúan, csüggetegen állapítjuk meg, hogy magunkban kevés a gondoktól való szabaduláshoz kellő erő. Szomorúan emlegetjük, hogy egyházi épületeink jókarba hozatalához elégtelen a mi e- rőnk.

Mit is tehetnénk mi, szegény meggyötört Magyarországunk testvériden fiai, hogy templomunkban az élő Isten beszéde, iskolánkban az édes anyatejjel lelkűnkbe lopakodott magyar nyelv szava, közöttünk a tiszta erkölcs és emberszeretet törvénye el ne múljék, feledésbe ne borúi jón? Hogy a rabló szomszéd itt a demarkációs vonal mentén egy erős bástyáját találja a magyar kálvinistaságnak, mikor a mi erőnk gyenge s mi magunk is a sok csapások és szenvedések alatt nagyon megfáradtunk? Hiszen nekünk nincsen a világ népei között más testvérünk, más rokonunk, csak ti vagytok Amerikába szakadt, kenyérért küzködő magyar testvéreink.

Mikor a gyárak porát, a szénbányák fekete kormát leöblítitek magatokról, s erős kezeitekből letevén a munka eszközeit, gondolatotok túl száll a tengeren, e felé a sokat szenvedett, kirabolt édes magyar haza felé; jusson eszetekbe, hogy Csonkamagyarország í’ab- ló szomszédoktól megállapított határán, van egy kis kálvinista magyar gyülekezet, melynek népe felétek nyújtja kérő kezét. S mig szivetek adakozásra hajlik, hangos szó hallatszik lelketekben, az irás ama szava:

—Kölcsön ád az Urnák, ki kegyelmesen ad a szegénynek.

Szeretetteljes köszöntéssel kérünk jókedvű adakozásra. S az adakozás összegeinek hozzánk való juttatására.

A kirabolt, meggyötört szegény Magyarország szendrőládi kálvinista népe s azok nevében:

Lengyel Gyula ref. lelkész, Szalóczy Sándor ref. tanító, G. Nagy József gondnok, S. Veres István, Bad. Rőczei János, K. Rőczei Károly,

G. Nagy Miklós, Joó Mihály, F. Rőczei János, S. Veres András presbyterek, K. Veres János egyházfi.