Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-07-23 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

vagyok, most, amidőn egyedül vagyok, leláncolva e sziklához, ki harcol értem és ki nyer nekem császárságot? Nyomoruságimban és balszerencsémben kik a vigasztalóim ? Ki gondol velem ? Hol vannak barátaim ?

Ilyen a nagy emberek sorsa....így volt ez Caesárral és

nagy Sándorral is. Én is el vagyok feledve. A világhódítónak és a császárnak a neve nemsokára collegium! téma lesz. Jegyezze meg azt is. hogy velem mi történik rövidesen: meggyilkol az angol oligarchia, meghalok idő előtt. Testemnek vissza kell menni a földbe, hogy a férgek étkévé legyen. íme, a sorsa annak, akit a világ nagy Napóleonnak nevezett. Milyen nagy különbség az én nagy nyomorúságom s a Krisztus uralma között, amely hirdetve, szeretve és imádva van és amely terjed az egész világon. Ez jelenti a halált? Nem é inkább az életet ? A Krisztus halála—az Isten halála”

Megemlítésre méltó Dr. Channing, a modern konservativ unitárizmus vezetője, ki ezeket mondja:“Fonn tartom azt az állításomat, hogy Krisztus jelleme tiszta minden emberi fogalomtól, ő az Istennek szerelmes Fia. Úgy érzem, hogy e hitemben nem csalatkozom. Az e- vangyeliumnak igaznak kell lennie. A Jézus jelleme nem mese. ö az volt, aminek hirdete miagát. De nemcsak volt, hanem most is az: Isten Fia és a világ Megváltója. Feltámadása után felment a mennybe, ahol él és uralkodik. Ott látom őt megdicsőülve tiszta és mély hitem által. Ott látom őt és hiszem, hogy nemsokára szemtől-szembe leszek vele. E megdicsőülés mi reánk is vár, ha az ő tulajdonságait magunkévá tesszük és engedelmeskedünk az ö parancsolatainak. Készüljünk azért, hogy mennyei örökségünket elvegyük.”

Hadd említsem meg még Strauss Dávidot, aki a múlt század végén vezető alakja volt a német gondolkozásnak. Mikor meghalt, temetése alkalmával meghagyása szerint minden keresztyéni jelleget nélkülöztek. Ez az ember ezeket mondja: “Ha a Jézusban az öntudat és az Istentudatnak egyesülése igaz és valódi s kifejezésre jutott nemcsak szavakban, hanem az ő é- letében is, úgy egyedül ő képviseli azt a legmagasabb pontot, amelyet az emberiség meg nem haladhat. Ha valaki mégis e végpontot elérné, azt csak is a Jézus segítségével teheti, aki ezt már elérte, ő megmarad a legnagyobb ideálnak a mi gondolatunkban.... Ha ő nincs jelen szivünkben, úgy tökéletes vallásosságra sem juthatunk el.”

Mi van még ezután? Semmi más, minthogy magunkba szállva gondolkozzunk ama bizonyságtételek felett, amelyéket a hitetlenek szájából hallottunk. Végezzük el magunkban lelkiismeretünk szerint, hogy a Jézus legyen-é hát a mi Megváltónk és az Ő Igéje a mi útmutatónk. A kételkedő Tamásnak ezt mondta Jézus : “Hozzd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.” Mi hozzánk is szól a Jézus, hogy kövessük őt, legyünk az övéi, éljünk tanítása szerint. Ha tehát e hitetlenek bizonyságtétele után Jézus hiv bennünket, boruljunk le előtte és mondjuk ezt az előbb még kételkedő Tamással: “Én Uram! és én Istenem!” “Mert nem olyan a mi kősziklánk, mint az ő kősziklájok: a mi ellenségeink is megítélhetik ezt.” (V. Móz. 32:31.)

********************************************

i I

I Prezsbiteriánus Konferencia. *

* *

* *

SK A

v.-******************************************?;.

A Prezsbiteriánus Konferencia a nevezett felekezet fenhatósága alatt folyó vallásos munkának egységesítése és coordinálása végett lett organizálva. Hitfeleink között több mint két évtizedi működés természetes és egészséges fejlődése határozottan megkövetelt egy ilyen konferenciát. Ma is Egyházunk több mint harminc lelkésszel lát el magyarlakta helyeket. De ezzel nincs megelégedve és a jövőben több áldozatot remél meghozni magyar testvéreink érdekében.

Mi magyarok, mint a legnagyobb európai kálvinista felekezet fiai, és új hazánkban már meghaladva a SZÁZ EZERT, sok jó erkölcsi tulajdonságot hoztunk magunkkal és ezek csakis előnyére szolgálhatnak A- merikának. Ellenben uj szokásokat és eszméket ismertünk meg itt; és amig szívélyesen segít bennünket az amerikai ref. egyház, arra is igyekszik, hogy az itteni angol vallásos életnek kimagasló törekvéseivel is megismertessen bennünket. Egyik célja a Konferenciának is ez.

Hitéletünknek sok oly problémái vannak amelyeknek megoldása csak papíron könnyű. Nem ritkán mi vagyunk azok, kik a bányák és gyárak legnehezebb munkáját végezzük és akik között a jól szervezett vallásos, és egészséges társadalmi munával kevés helyen találkozunk. A nagy magyarlakta gyári helyeken igen, sok szépen nevekedő egyházunk van, de az elszórt bá- nyaplézeken nehéz összeszedni hitsorsosainkat, különösön, ahol csak 8—10 család van. Pedig ők is szeretik hallgatni az Istenigét és nem egyszer mértföldeket tesznek meg hogy legalább a keresztyénség nagy ünnepein rendszeres és szakszerű gondozására kívánatos és szükséges volna egy útazó lelkészséget felállítani, hogy a körülmények közt a lehető legjobb lelki kezelésben részesüljenek.

Nagyszerű alkalom kínálkozik az ifjúsági és vas. iskolai tereken; az első munkát még szervezni kell, a másikat pedig az angol vasárnapi iskolák magas színvonalára emelni.

Gyülekezeti életűnk financiális oldala megkíván egy olyan szisztémát, amely' az idetartozó munkát a lelkész válláról nagyobb részben levenné.

S mig egyházi életűnk nem oly alapos mint amerikai testvéreinké, jól esik tudni, hogy ahol haladó eszmékkel megpróbálkoztak, a jó eredmény nem maradt el. Erről a több helyen megtartott evangélizáló istenitiszteletek tanúskodnak: sőt van egyház ahol bevett szokás minden héten tartani ilyen összejövetelt.

A Preszbiteriánus segély alatt folyó munka idáig is szép eredményt tud felmutatni. De ez még nem elég; mert ha az összes ref. egyházihatóságok alatt működő felekezetek munkáját vesszük, is, itt levő 100,000 hittestvérünknek felét alig számolhatjuk az egyházban.

A Konferencia Végrehajtó Bizottsága a magyar munkát ezután is angol testvéreink pártfogó jóakara