Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-23 / 30. szám
2 AMERIKAI MAGYAR KJSFORMÁTUSO& LAPJA. A Hl l'ETLENEK BIZONYSÁG- TETEI iE A KERESZTYÉN VALLÁS IGAZSÁGAIRÓL. B-után irta: Daróczy Mátyás, 3-ad éves theologus. (Folytatás a múlt heti számból.) IV. Ezek után pedig három rossz akaratú embert említek, akiknél rombolóbb hatással nem volt senki az emberi gondolkodásra, akik a franczia forradalom vezetői is voltak. (a) Diderot, az "Encyclopedic” atyja, amely a sárkány fogakat szórta volt a terror uralkodása alatt. Egy beszélgetésből, melyet de Holbach báróval folytatott ez van feljegyezve: “Csudálatos, uraim, én nem ismerek senkit, sem Francziaországban, sem egyebütt, aki úgy tudna Írni, ahogy a szent irás van Írva. Ez a könyvek könyve! Nem hiszem, hogy valaki tudna Írni oly egyszerű, magasztos és szivreható elbeszélést, mint a milyen a Jézus Krisztus szenvedése.” (b) Jean Jacques Rousseau, nagy tehetségű, de ingadozó és következetlen jellem, ő is nagy gyűlölője és kigunyolója a keresztyén vallásnak. Idézem egyik említésre méltó mondását: “Bevallom önöknek, hogy a szent irás fenségessége meglep engem s tiszteletre ragad. Rendre vizsgálva bölcseink munkáit s nem tekintve el az ékesszólás pompájától sem, mily hitványak, mily megvetendők a bibiával összehasonlítva. Lehetséges az, hogy e könyv, mely előbb oly egyszerű, majd oly magasztos,—merő embernek a müve legyen ? Lehetséges az, hogy az a szent személy, akinek története egy könyvben van megírva, csupán ember volna? Megtalálj uk-é valahol, hogy olyan hangon beszélt volna, mint egy vakbuzgó és tulhevült felekezetkövető? Mily nyájasság, mily tisztaság van az ő magaviseletében! Mily hatásos egyszerűség az ő tanításaiban! Mily magasztosság van erkölcselveiben! Mily bölcsesség rejlik beszédeiben! Mily lélekjelenlét, mily finomság, mily helyesség feleleteiben! Hogy tud uralkodni magán! Hol van az az ember, hol van az a bölcs, aki úgy tudott meghalni: gyöngeség és kérkedés nélkül? Amikor Plátó leírja az ő képzelt eszményi emberét, megrakva az összes bűnök büntetéseivel, tökéletesen a Jézus személyét Írja le. A hasonlatosság oly nagy, hogy ezt az egyházi atyák mindjárt észrevették... Socrates, amikor a méregpoharat felvette, megáldotta a siró szolgát, aki a mérget átadta neki. Jézus is a kínos keresztfán imádkozott kegyetlen kínzóiért. Minden bizonnyal, ha Socrates élete és halála egy bölcsé volt, úgy e Jézusé egy Istené.” (c) Voltaire. Nem volt ember a világon, aki csökönyösebben és elkeseredettebben irt volna a keresztyén vallás ellen, mint Voltaire és mégis hadd idézzem az utolsó levelét, amelyet halálos ágyán irt: “Én, alulírott, ezennel kijelentem, hogy az elmúlt négy hónapon, vérhányásban szenvedve—életem nyolcsvannegye- dik évében — nem lévén képes magam a templomba vonszolni, a főtisztelendő sulpice-i rektor volt kegye« eddigi jótéteményeit azzal gyarapítani, hogy elküldte hozzám Gautier Abbét. Meggyóntam neki, és ha istennek tetszik életem fonalát elszakítani, az Egyház kebelében szeretnék meghalni, ahol születtem. Abban a reményben, hogy az isteni kegyelem megbocsátja bűneimet, aláírom sajátkezüleg Mignot Abbé, ki unokaöcsém, és barátom Marquis de Villenville jelenlétében. Voltaire. 1778, március 2.” Most pedig következik egy tanú, aki egyedül áll és talán a történelem legkimagaslóbb alakja: Napóleon. Ha nem is volt hitetlen a radikális értelemben, de minden bizonnyal azt az elvet vallotta, amely szerint minden esemény csak egy szeme a végetlen okláncnak; tehát ami történik, szükségképen történik meg. (Sorshi- vőség.) Az ő részére a sors csillaga volt az egyedüli isteni gondviselés. Az egyiptomi hadjárataiban egy bibliát vitt magával, amelyre ez volt írva: “Politika.” Egy alkalommal, száműzetése alatt Bertrand generális ezt mondta neki: “Nem tudom felfogni, felség, hogy oly nagy ember, mint ön, tudja hinni, hogy egy Legfőbb Lény ki tudná magát jelenteni az emberiségnek emberi alakban.” Napóleon igy válaszolt: “Én ismerem az embereket; és azt mondom önnek, hogy a Jézus nem ember volt. Felületes gondolkozásunk látnak hasonlatosságot Krisztus, és császárság alapítók, és más, vallások istenei között. Az a hasonlatosság azonban nem létezik. A keresztyén vallás és bármely más vallás között egy végnélküli távolság van. Bátran mondhatjuk a többi vallások megalapítóinak: Ti nem vagytok sem istenek, sem pedig az istenség küldöttei. Ti nem vagytok semmi másak, hanem csak a hamisság hirdetői, akik agyagból vagytok formálva, mint a többi halandók. Ugyanazokkal az érzelmekkel és bünrehajlandó- sággal vagytok megterhelve, amelyektől a többi halandók sem tudnak szabadulni. A ti papjaitok és templomaitok hirdetik a ti eredeteteket! Ez lesz annak az ítélete és lelkiismereti kijelentése, aki megvizsgálja a pogányság isteneit és templomait.... Nem igy van a Krisztussal! Minden, mi ő benne van, meglep engem. Szelleme megfélemlít. Erős akaratát nem tudom felismerni. Ő közte és bárki más között hasonlatosság nincsen e földön. Igazán egy lény: felettünk álló. Eszméit, érzelmeit, az igazságot, melyet kijelent, meggyőző modorát az emberi felfogás nem képes megmagyarázni. Születése és életének története — tanításának mélysége, mely lelkünk legforóbb vágyait kielégíti, evangye- liuma, megjelenése, országa, keresztülvonulása az időkön és az országokon — mind csuda részemre, mely megfejthetetlen és amely tiszteletre int engem. Oly talány előtt állok, amelyet sem tagadni, sem megmagyarázni nem tudok. És itten nem látok semmi emberit.... Tanítványai az ő halálával fegyverkeztek fel. Mikor vérük patakokban folyt, akkor sem tagadták meg mesterüket. Megcsókolták azt a kezet, amely megölte őket. A keresztyéneket üldözték mindenütt és mégis győztek mindenütt, ön beszél Cáesárról, nagy Sándorról, az ő győzelmeikről; arról a bátorságról, amelyet katonáik szivébe tudtak önteni? De ugyanakkor feltudja-é ön fogni, hogy egy halott ember arathat győzelmet egy hűséges hadsereggel, amely mindenét teljesen az ő emlékének szenteli?... Most, amidőn Szt. Ilona szigetén
