Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-16 / 29. szám
8 AMERIKAI MAGTAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészAZ ÖRÖK ÉLET. Élőének: 31 dics. 1. 4. 5. Bibliai rész: I János 5:6-13. Utóének: 33 dics. 1. 2. 3. (Uj énekes) ELŐIMA. Ur Isten! Kész ami szivünk arra, hogy hozsánnát zengjen végetlen valóságod előtt. Vedd kedvesen dicséretmondásunkat és áldj meg minket az örök élet reménységével. Bár nehéz megértenünk, de elhisszük, óh Atyánk, hogy te minket örök életre teremtettél. Ez a földi élet csak bevezetése annak az örök és dicsőséges életnek, melyet a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus, készít számunkra a te házad lakóhelyeiben. Vezess azért bennünket úgy ezen a földön, hogy amikor átlépünk ez é- letről amaz új életre, találjunk kedvet te előtted. Mig bujdosunk e pusztában, örök világosságod ragyogja be utainkat, hogy a veszedelmek között el ne tévedjünk. “Midőn kifutjuk pályánkat, várt pálmánkat kezeinkbe add. Lelkünket, óh szerelmesünk, hiv kezesünk, magadhoz fogadd. Testünket is emeld végre dicsőségre isteni karral, hol tégedet szemlélhessünk, dicsérhessünk az égi karral.” Ámen/ TANÍTÁS. I. János 5: 11. Az az egészséges világnézlet, mely az életre ösz- pontosúl. Érdekel minket a növés, mozgás, haladás, fejlődés, szóval: az élet. Egy élettelen, megkövesedett erdő különlegesség ugyan, de nem eszménykép. Egy dü- ledező vár-romról, egy elnéptelenedett községről Írott költemény érdekes irodalmi termék lehet, de általában véve nem vonzanak minket a pusztúló városok, a nép- telen utcák, a romba dőlt vár-ormok, a dudvavert kertek, a begyepesedett udvarok. Elhagyatott, pusztúló tárgyak régmúlt dicsőségre emlékeztetnek. A költői elme, a regényes képzelődés vonzódik ugyan utánuk, de Istennek tervébe és céljába be nem illeszthetők. Isten azt akarja, hogy foglalkozzunk csak mi a teremtéssel és építéssel, a megtartással és javítással. A Krisztus evangyélioma életet önt az emberi gondolkozás és cselekvés minden körébe. Az Ujtestámen- tom alapjában véve az életnek és haladásnak könyve. Letéteményese ez oly erőnek, mely cselekvésre késztet. Általános értékű tanítása: jó, jobb, legjobb; előre, tovább, feljebb. Az érdeklődés központja, az Ur Jézus, oly személyiség, kiből az élet vizének forrása buzog és aki ebből iszik, duzzad az erőtől, dagad a fejlődéstől. A halálnak minden neme megsemmisül előtte s követőinek utján a siker, a diadal, a támadás rózsái nyilla- nak. Nem volt sir, mely Jézust magába zárhatta volna. Nem volt szikla, mit az ő angyalai el ne mozdíthattak volna. Nem római őr, ki a feltámadást megakadályozhatta volna. És ez nemcsak a múltnak története, hanem a jelennek valósága is. Ahol csak az evangyéliom pré- dikáltatik, nyomon követi azt halála mindennek, ami fájdalmat okoz és hátráltat, de nyomon követi azt az áldásnak és javulásnak mozzanata is. Igaz, hogy a Biblia, mely képletes beszédekben, szónoki fogásokban gazdag, beszél az életről, mint páráról, lehelletről, árnyékról, tenyérszélességről, mező virágjáról és helyéből kimozdított pásztor sátoráról. Nyelvezete azonban erre a világra vonatkozik és nem ami életünkre, nem ami lelkünkre, mert ami életünk és lelkünk a jövendő világ számára teremtetett és egy szélesebb kővii és teljesebb életre rendeltetett. Nincs okunk a kétségbeesésre, ha keresztyének vagyunk. De még akkor sincs, ha nem vagyunk keresztyének. Mert aki még ma nem követője a Krisztusnak és igy nem várományosa az örök életnek, holnap azzá lehet. Az alkalom mindenkié. Az Ígéret nincs határokhoz kötve. Ha vannak e földön elnéptelenedett községek, a keresztyén tudja, hogy a meny ország nem üres város. Ha vannak omladozó vár-ormok, a tanítvány tudja, hogy van egy jövendő erősség. Ha van árnyék, mi tudjuk, hogy a Krisztussal van lényeg. Ha van lehellet, a megtért ember tudja, hogy van lélek^ Ha az élet csak egy tenyérnyi, ez csak időleges, de nem örökké való. Az örökkévalóság kezdete: az időnek vége. Ha van á- lom, van ébredés. Az álom sohasem valóság. Az ébredés. Az álom sohasem valóság. Az ébredés órái azonban mindig a valóságra emlékeztetnek. Ha van virág, mely elhervad, van nyár is, mikor minden újra nyillik. A halottas kocsit nem halál követi, hanem eszménykép. Előhaladás, átmenet, elváltozás, előléptetés ez. Egy szűk körbe szorított helyzetből egy kedvezőbb állásba való áttevés. Útban vagyunk egy jobb lét felé. A keresztyén minél inkább öregszik, annál fiatalabb. Zárán doklásában nem mindennek a végéhez közeledik, hanem mindennek a kezdetéhez. Vándorlásunk iránya és célja nem az éj, hanem a reggel. Mi naponként rendesen meghalunk. Minden gondolat, melyet szülünk, minden szó, melyet kiejtünk, minden tett, mit véghez vittünk: ugyanannyi megha- lást jelent. Az ember könyvet ir és ugyanannyi ész és erő, vér és izom meghal benne, hogy müvében újra éljen. A művész képet rajzol és ugyanannyi tehetség meghal benne, hogy műalkotásában újra éljen. A lelki- pásztor elmond egy prédikációt és annyi erőt, annyi szenvedélyt és annyi érzelmet önt bele, hogy ez a beszéd életét megadóztatja, de ez a meghalt rész. újra él az ihletben és mások újjászületésében. Ha meghalsz a jó ügyért élni fogsz a jónak hatásában. Ha meghalsz a rossz ügyért, élni fogsz a gonosz következményeiben. Mind a jóság, mind a gonoszság örök léttel bir. Minden élet áldozat. Csak az a baj, hogy az emberiség nem él Krisztus szerint való áldozati életet. Csak az a baj,.