Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-07-09 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JUL. 10-RE.

SAUL, A FARIZEUS.

Ap. Csel. VII:54 — VIII :3, XXII :3, 4, XXVI: 4, 5. 9.10.

Aranyige: Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.

Pál nevelésében valamikor 15 éves korában fontos lépés következett be. Jeruzsálem nem csak a zsidó vallásnak, hanem a zsidó tudományosságnak is központja volt. Pál valószínűleg egyik nagy ünnepen kisérte el szüleit a szent városba, s ott maradt, hogy iskoláit befejezze. Apja s anyja kétségkívül rabbinak szánták, minthogy ez volt' a legnagyobb megtiszteltetés, amit zsidó szülők fióknak kívánhattak.

Pál — szerencsére! — korának legbölcsebb és legműveltebb tanítójához, a hires Gamálielhez került, ő volt az, aki olyan okos tanácsot adott, midőn Pétert és Jánost felelősségre vonták működésűkért (Ap. Csel. V: 38139). Sőt mi több, ő ama kevés számú zsidó tanítókhoz tartozott, akik nemzetük szent iratait túllépve, növendékeiket a görög irodalom elemeibe is bevezették.

Ám azért Gamáliel szivvel-lélekkel áhitatos, komoly zsidó maradt, ő alatta Pál megtanulta, hogy egy szigorú farizeusnak miként kell viselkednie minden körülmények között; megismerkedett az ó szövetség akkor érvényes magyarázataival, s a rabbinusi érvelésben és vitatkozásban úgy kicsiszolódott, hogy azt élete végéig használta.

Mindazonáltal Pál nem töltötte minden idejét Gamáliel lábainál. A városban sokakkal találkozott, akik tanítójának szelíd türelmét megvetették és szigorú rendszabályokat követeltek az ellenfelekkel szemben. Pál a természetéből folyó ifjúi hévvel és türelmetlenséggel ehez a pártárnyalathoz vonzódott. Egész erélyét állította szolgálatába annak az ügynek, amely helyeslését és támogatását megnyerte. A körültekintő várakozás nem egyezett meg az ő vérmérsékletével.

Jézus élete és tanítása sok vitatkozásra adott okot Jeruzsálemben. Pál először akkor jött érintkezésbe az új hittel, midőn István a görög zsidókkal a szent város zsinagógáiban vitatkozott. A vakbuzgó ifjú szenvedélyesen sorompóba lépett ellene. Szigorú farizeus létére úgy gondolkozott, hogy mert a Mester figyelmen kívül hagyta Mózesnek sok törvényét és a vének hagyó mányait, s mert a gyalázatos keresztfán halt meg, lehetetlenségnek és istenkáromlásnak tekintette az ó messiási igényét.

Az új felekezet fenyegető előnyomulásával szemben érvelés hiábavalónak, hasztalannak látszott. Ilyen körülmények között a törvényhez folyamodtak, amely

szükséges és hatékony orvosszerül az eretnekek meg- kövezését rendeli el (V. Móz. XIII: 6-11).

Feltételezhetjük, hogy Pál ilyen vérbünre eleinte nem vetemedett, mindazonáltal jelen volt István meg- kövezésénél s azt helyeselte, sőt a látvány döntoleg hatott további magaviseletére nézve. Nem sokára azoknak élén találjuk, akik megfélemlítéssel és üldözéssel akarták megsemmisíteni a Názárethi követőit.

Ugyanaz a vizi erő, amely malmok és gyárak kerekeit hajtja, rettenetesen pusztít, ha medréből kiszabadul, s egész vidékeket seperhet végig. Ugyanazon szellemi erők, amelyek az emberiség javát mozdítják elő, ha helyes alkalmazásra találnak, kegyetlenséget és kárt okozhatnak, ha helytelen irányban fejlődnek. Nagy részben ezek a tulajdonságok tették Pált először a keresztyének kérlelhetetlen üldözőjévé, majd tántoríthatatlan vezérévé. Mint farizeust, roppant komolyság és olthatatlan buzgóság töltötte el. De midőn megtérése után e tulajdonságokat Krisztus szolgálatába állította, azok leírhatatlan hasznosaknak bizonyultak.

Ha közelebbről tanulmányozzuk Pál üldöző természetét, arra a következtetésre jutunk, hogy ő, mint rideg farizeus, csak saját felfogását ismerte el helyesnek és igaznak. Többet törődött saját véleményével, mint a körülte élő emberekkel. Valójában ezek nem saját véleményei, hanem egy osztály, egy felekezeti csoport véleményei valának, amelyeket ő magáévá tett.

Minket nem fenyeget az a veszély, hogy halálra kövezzünk olyanokat, akik más véleményt táplálnak, ámbár — talán! — hajlandók vagyunk azokat bebörtönözni. Azonban Pál példája arra inthet bennünket, hogy óvakodjunk a türelmetlen, mindent — jobban — tudó érzülettől, amellyel másokat, akik nem a mi szemünkké1 látják a dolgokat, kinevessünk és üldözzünk. Szilárdan kell ragaszkodnunk az általunk megismert igazsághoz, de a felebarátaink iránti szeretet legyen bennünk erősebb, mint saját véleményünk szeretete. A világban sok szenvedés és összeütközés onnan ered, hogy türelmetlenkedünk és kíméletlen Ítélettel sújtjuk a más véleményen levőket.

Felemelő reánk nézve, tapasztalni azt a változást, amely Pálnál bekövetkezett, midőn őt új cél és új eszme uralta.

A középkorban sokáig kutatták a bölcsek kövét, amely a kevésbé értékes fémeket arannyá változtatja. Talán felesleges mondanunk, hogy e fáradságot soha se koronázta siker. De a keresztyénségben van valami, ami az emberi szellem alsóbb fokú tulajdonságait hasznos erényekké változtatja. így pl. egy ember lehet olyan makacs, hajthatatlan, mint az öszvér. Ha a makacsság, hajthatatlanság önző módon jelentkezik, kellemetlen és káros, ám ha életét keresztyén cél és szándék hatja át, akkor az a makacs, hajthatatlan természet nemes és dicső gyümölcsöket teremhet. így a büsz keség valakiben hetyke dölyffé vagy oktondi hiúsággá fejlődhetik, mig ugyanez a tulajdonság a keresztyén szellem befolyása alatt növeli az illetőnek becs és méltóságérzetét, amely őt, mint Isten fiát, meg fogja a- kadályozni abban, hogy az alantas, hitvány és erkölcsijeién dolog előtt meghajoljon.

Ez igen világosan kitűnik abból a tényből, hogy