Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-02 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. pafény a napnak világítása helyett, a gondozók szemeiből. Csak kölcsönzött fény, a részvét és szánalo/ fénye ragyog a kis árva felett. A boldogító szeretet fényét csak az édes anya, a fáradhatatlan jó édes apa szemei sugározhatnák ki.... Óh, a mi magyar árváink sorsát is csak az elmélkedésre fölvett zsoltárirói megállapítás biztosítja. A- hogy az írás mondja, ahogy hitünk tanítja: “Az árváknak attyok az Isten!” Kér- Gy.! volt idő, midőn az egész emberiség árva volt. Az őskorban, mikor még a hitetlenség vakságába tapogatózva haladt az élet utain. Rettegett a holnaptól, mert nem tudta, hogy mi hoz az reá? Ellenségének é- rezte a földet, amelyen élt, mely sokszor verejtékes munkája után is soványan fizetett. A levegőt, amlyből sokszor ragályos betegségeket szívott be. Félt a természet erőitől, embertársaitól egyaránt, nem találva ellenük védelmet. Nem volt vallása, nem tudott az élő Istenről, nem tudott megnyugodni! Árva maradt mindaddig, mig szivében fel nem kelt a vallásos meggyőződés, amely a zsoltáriró hárfáján igy hangzott: “Az árváknak Attyok az Isten/” Jertek, kér. Testvérek, e templomi órán, az együttes elmélkedésben, vizsgáljuk meg, mit nyeli az ember abban a hitben, hogy Isten Atyja neki? Nyert: I. Nyugalmat az élet bizonytalanságában, II. védelmet az élet fájdalmaiban. A feleletekhez és befejező szavaimhoz kérem szokott hittestvéri figyelmeteket. Abban a hitben, hogy Isten atyja nekie, nyugalmat nyert az ember azélet bizonytalanságaiban. Az árva sorsának egyik alkotó része, mely azt szomorúvá teszi, éppen az, hogy: bizonytalan a jövendője. Igaz ugyan, hogy általában igy vannak a jövővel szemben az emberek. Azért aggodalmasak és elméjükben keresik a jövő bajaival szemben az óvintézkedéseket. Van, ki testi erejére támaszkodik s azt állítja, hogy mig Isten erejét megtartja, munkája után meg lesz kenyere, de aggódik, hogy egészsége megromlik. A másik eszébe bízik. Azt mondja, nem fél a jövőtől, az okosság majd kisegíti, de fél az okos emberek nagy versenyétől. Sokan meg a vagyongyűjtésben keresik a jövő biztonságát. Biztatják magukat az evangéliumi gazdaggal: egyél, igy él én lelkem, sok esztendőre eltett javaid vágynak Te neked... de mégis eszökbe jut aggodalmasan, hátha a “lopó kiássa” házukat, vagy igaz lesz az evangéliumi szó: bolond, az éjjel megkívánják a te lelkedet!.. Van, aki Istenfélelmében keresi a jövőven szemben a menedéket, igy szólván: gyermek voltam, de sohase láttam, hogy az igaz elhagyatott volna!-., mégis aggódik az ilyen ember is, hogy hátha az ő életfolyásába másként lesz?.... Hisz egyedül Isten, akiben nem csalatkozhatunk ! így vagyunk mi, emberek, de a gyermek sorsa más. A kis gyermek, ha édes atyjával lehet, ha annak a keze vezeti, nem ismeri, nem érzi az aggodalmakat. Nem fél a holnapi nap bizonytalanságától. Hisz tudja, hogy az atyai gondosság és szeretet mindenről gondoskodik- Nem igy van-é a jó családi életben? A gondos a- pa vezetése, munkája alatt mondjátok meg, gondoljátok el, a múltakra is vonatkozva, kér. Gyülekezet! óh, ez hiányzik az árvánál, ez a gondtalanság, ez a fenntartó apai szeretet. És ez az apa hiányzott az emberiségnél is, mig Jézus el nem jött. Addig árva volt az egész emberiség, mig Jézus nem hirdette, tanította, hogy a ti Atyátok a menyben vagyon! Isten atyja minden embereknek! A jövő bizonytalanságai között tehát menyei A- tyánkban, az ő gondviselésében kell bíznunk úgy és akként, amint a jó gyermek bízik az ő atyjában. Oh testvérek, aki hisz Jézusban, az ő tanításaiban, a mi menyei Atyánkban, annak boldogságát nem semmisíthetik meg a földi aggodalmak! II. Abban a hitben, hogy Isten atyja neki, védelmet nyert az ember az élet bántalmaiban! Az árva sorsának másik alkotó része, mely azt szomorúvá teszi, az, hogy védelem nélkül áll az élet bántalmaival szemben! Az élet bántalmaznak azonban ki van minden ember téve, de a világ folyásában az ember sok irányban előre keresi a védelmet. Miként? Megcsendül lelkében az Isteni szó: “Nem jó az embernek egyedül lenni” — Keresi a legjobb segítő társat, az ifjú megnősül. Majd ezekre a szavakra hallgat az ember: “Szerezzetek magatoknak jóakaró embereket-” Köti a barátságokat, majd társulatot, Egyletet avagy Államot szervez, szövetségeket köt, mindezeket a védelem czéljából! Mindezen védelmi alakulatok között le- gérzelmesebb, legerősebb a családi kötelék s ebben a gyermekekre nézve fővédelem a jó anya, édes apa! óh, a gyermek itt, a családban, nem ok nélkül bízik az ő Édesapjában! Hát ez, ez hiányzik az árváknál, a védelmező, fenn tartó, jó édes apa! Ez hiányzott a régi népek vallásában, Izrael népénél is, mert ők nem tartották magukat Isten gyermekeinek! Jézus és evangéliuma tanítják csak, hogy Isten minden embereknek édes Atyja, mindenütt jelenvaló, ott van mellettünk, emberek, sőt árvák mellett is, mint menyei édes Atyánk, segedelmével! Kér. Gyülekezet! A földi életben minden ember boldog szeretne lenni és a földön egészen boldog ember nem található. Sokan pedig olyan helyzetbe jutnak, amilyenbe van az árva, akinek nincsen gondviselője, védelmezője. Ne ejtsen kétségbe ez a helyzet bennünket, Kér. Gyülekezet! A hit világánál olvassuk buzgó lélekkel a zsoltáriró szavait, amelyek nem csak az árvákra, de minden hivő földi halandóra vonatkoznak, akik a menyei Atyában hisznek, hogy: az árváknak atyjok az Isten! Mert aki Istent Atyjának tekinti s benne mint paizsá- ban bízik, az meg nem csalatkozik!
