Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-07-02 / 27. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

A szentigék feletti elmélkedést befejezve, még csak nehány szót szóljunk az amerikai magyar világunkban napirenden levő Magyar Református Egyesület Arvaházáról.

Egyházunk, mint ilyen, mint erkölcsi testület nem vesz részt a gyűjtésben.

De kell, hogy egyházunk tagjai közönyösek ne legyenek Magyar Ref- Egyesület Arvaházának felállítása tekintetében.

Mert nekünk, magyar V'f°1Tnátusoknak, mint Jézus tanítványainak a mi hitünket jó cselekedteinkkel kell megbizonyitani.

Ez a tervezett magyar Árvaház vallásosságunkat, az apai vallás és drága magyar nemzetiségünket szolgálja, erősiti. Hitünk tanítja, hogy jót cselekedjünk mindenekkel, kiváltképen a mi hitünk cselédeivel! S ha jót cselekszünk a kicsinyekkel, magával Jézussal cselekszünk jót.

Istennek bőséges áldása szálljon a segítő szeretet minden nemes szivü adakozójára! Ámen.

Ezt a megkapó szépségű predikácziót Nt. Kováchy István érdemekben gazdag lelkipásztor ur tartotta a pocahontasi ref. templomban rövid idővel ezelőtt. Most a Ref. Árvaház megnyitása és felszentelése alkalmából érdemesnek és alkalomszerűnek tartjuk a gyönyörű predikáczionak közlését is lapunkban.

VÉGSZÁMADÁS

Lapunk olvasói közziil legtöbben bizonyára emlékeznek arra, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK szerkesztőségéhez még a múlt év végén egy megható kérvény érkezett volt az édes Hazából, — és pedig Deb- reczen városából, a hova 34 ref. lelkészözvegy és ezeknek árvái menekültek volt, — hogy e nagy ref. lakosságú városban kér. részvétet és segítő szertetet kérjenek, keressenek és találjanak.

Ezen ínségbe, végső nyomorba jutott lelkész családok az ide küldött segélyt kérő kérvényben megható vonásokkal rajzolták meg a nyomorúságnak azt a sötét képét, a melyben ők élték szomorú napjaikat.

Úgy éreztük, hogy elengedhetlen szent kötelességünk volt felfogni és meghallani azt a segélykiálltást, a nyomorúság mélyéből felhatoló könyörgést, a mellyel Isten nevében, Krisztus nevében fordultak hozzánk az Ur elhunyt érdemes szolgáinak ezen hátramaradott családtagjai, — és bízva lapunk olvasóinak joszivében, gyűjtést indítottunk ezen irgalmassági czélra is.

Lapunk ez évi Jun. 18-ikán megjelent számában végső számadást adtunk volt azon 912.86 cent összegnek hazaküldéséről, a mit az éhező, szenvedő magyarországi árvagyermekek felsegélyezésére gyűjtöttünk ösz- sze Isten segedelmével, — és most leszámolunk a deb- reczeni lelkész özvegyek és árvák részére hozzánk küldött adományokról.

Az utolsó kimutatás az e czélra küldött adományokról a Ref. Lapja Febr. 12-iki sz. ban jelent volt meg, a mikor is kimutattuk, hogy a debreczeni ref. lelkész özvegyek és árvák részére hozzánk összesen 341.15

centnyi összeg folyt be. Febr. 12-óta semmi újabb adomány vagy gyűjtés nem jött hozzánk.

A fennti, 341.15 centből két száz dollárt még múlt karácsony előtti napokban elküldtünk Roth Ignácz pitts burghi derék magyar pénzküldő által, — kinek irodája 4743 szám alatt van a 2-nd avenuen, — Nt. őzv. Révész Mihálynénak mint a debreczeni lelkész özvegyek megbízott elnöknőjének czimére, hogy ő ezen összeget egyenlő részletekben ossza szét a 34 lelkész özvegy és a- zoknak árvái között.

1921 Pebr. 7-én pedig száz dollárt utaltattunk által Ifj. Németh János pittsburghi bankczég utján Dokus Ernő tiszáninneni egyházkerületi főgondnok ur mint az Orsz. Ref. Lelkész özvegy és Arvagyámintézet elnökéhez, Zemplém m. Legenye községébe azon kérelemmel, hogy ő ezen összeget az országban nélkülöző többi ref. papi árvák és özvegyek felsegélyezésre használja fel. így még kezelésünk alatt maradt volt 39.65 cent, — azaz harmincz kilencz dollár és 65 cent, — melyet Jun. 22-én továbbítottunk Tóth Ignácz Pittsburgi bank- czéghez Nt. Bogdán Gyula bpesti ref. lelkészhez, hogy ő ezen öszzeget is adja által Dokus Ernő főgondnok úrhoz a lelkész özvegyek és árvák javára. így most már úgy az éhező gyermekek, mint az ínségben levő papi árvák és özvegyek részére hozzánk jutatott joszivii a- dományokat az utolso centig eljuttattuk rendeltetési czéljukra.

A REFORMÁTUSOK LAPJA itt is elvégezte a könyörülő szeretetnek és segítésnek azt az áldott és szent munkáját, melynek végzését Istenbe vetett hittel, és a joszivii hittestvérek segítségébe bizo reménységgel elkezdettünk és magunkra vállaltunk volt.

Legyenek köszöntve általunk, — legyenek áldva Istentől azok a hivatásukat átérző derék lelkipásztorok, kedves jo hívek, kik segítségünkre voltak abban, hogy e szép munkát jo eredménnyel el is végezhessük.

Lapunk egyik közeli sz. ban egész teljességében le fogjuk közölni a debreczeni ref. lelkészözvegyek és árvák által sajátkezüleg aláirott köszönő levelet és Dokus Ernő főgondnok urnák gyönyörű levelét, a melyben a küldött összeg átvételét nyugtázza és a Reformátusok Lapja kegyes adakozóinak megköszöni.

NT. KALASSAY SÁNDOR KIBUCSUZASA.

18 esztendei hiv és a szó szoros értelmében vett feláldozó lelkipásztori szent szolgálat hosszú idejének eltöltése után, — a műt vasárnap d. e. ist. tiszteleten vett búcsút volt gyülekezetétől Pittsburghban Nt. Ka- lassay Sándor ref. lelkész, megválasztott árvaházi atya. A kiváló lelkipásztor nagy meghatottsággal emondott szép predikáczioja a Judás levelének ír, 20—23 verseire volt mesterien felépítve és a hitben való megmaradásról szóllott. A kibucsuzó predikáczio meghallgatására a pittsburghi szép nagy templomot zsúfolásig megtöltő közönség gyűlt össze, melynek minden egyes tagja könnyezve hallgatta meg az Ur e hivatott szolgájának remek predikáczioját. A pittsburghi gyülekezet elöljárósága hivatalosan már a múlt vasárnap tartott prezsb. gyűlésen búcsúzott volt el vezetőjétől, — a mikor is