Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-06-25 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 6 A ref. egyesület 25 éves évfordulója. Az amerikai magyarság szervezkedésének egyik j elentős eseménye volt a református magyarságnak egy jótékony Egyesület kebelében való tömörülése. Isten ujmutatása volt, hogy 25 évvel ezelőtt azok, akiket népének vezérei gyanánt hivott el az Ur: megértették az idők jelét s olyan szervezetet alkottak, amely hosszú időre biztosit ja a magyar reformátusságnak a jótékonyságban való egyesülését. Mustár magnyi volt a kezdet! De a jónak cselekvésében mindnyájan egyek voltunk s nem ismertünk olyan válaszfalakat, amelyek elválasztottak volna bennünket! Hogy ez a mustármagnyi kezdet még ma sem lett azzá a terebélyes fává, amely alatt az a protestáns magyarság egyesült volna, amely itt éli , egész életét: annak nem az Egyesület működésében, nem annak a szabályaiban, van az oka, Az Egyesület működése, szabályai szervezete: mindenkétségen felül: a legjobb, a- melyen ma magyar egyesület munkálkodik. Hogy a mustármagnyi kezdet nem lett még ma sem azzá a terebélyes fává, aminek lennie kellene: annak oka az, hogy a szervezetbeli különbség szétválasztott bennünket és még ma is nevezi vala magát az egyik Pálénak, a másik Péterének, a harmadik Apolló- sénak, holott mi mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban. Legyen szabad tehát arra kérnünk azt a hatvanhét magyar lelkészt, akik magukat Krisztus szolgájának és magyar református lelkésznek vallják: hogy tegyék most a 25-ik évforduló alkalmával kezüket az ekeszarvára és munkálkodjanak az Egyesületnek az érdekében úgy, hogy ebben aztán, mindnyájan otthon legyünk! Micsoda szép dolog volt az, amikor kezdetben minden lelkésznek, aki a magyarok közötti szolgálatra vá- lalkozott: az első dolga volt, hogy tagjává legyen az Egyesületnek! Ma is erre van szükség: minden lelkész legyen tagjává az Egyesületnek! Én el se tudom képzelni azt, hogy valaki a jócselekedtről tudjon beszélni, ha maga nem jár elől jó példával! Le’készek, lelkész családok példadása az a vonzó erő, amely lehetővé teszi, hogy a mi híveink is jót cselekedjenek mindenekkel, kiváltképen pedig a mi1 kitiinknak a cselédeivel! A Református Egyesület története megbizonyitja, hogy méltó minden pártolásra! Huszonöt éves működése alatt, soha nem utasitott el egyetlen jogos követelményt sem. Minden elválalt kötelsségét híven teljesítette s kész volt arra, hogy az alapszabályban előirt kötelességein kívül is teljesítse azokat az általános magyar kötelességeket, amiket teljesíteni kellett, mert magyar és református intézmény volt- Ez alatt a 25 esztendő alatt nem volt egyetlen egy olyan általános magyar vagy amerikai vonatkozású magyar mozgalom, amelyből ki ne vette volna a maga osztály részét! Sok tekintetben vezető szerepe jutott a mi egyesületünknek az amerikai magyarság életében. Ott vannak az Egyesületi lapok. A Református Egyesületnek már 1898-ban lapja volt. Az Őrálló. Ma az Egyesületet kivéve, minden magyar egyesületnek meg van a saját lapja. Ott van a korszerinti havidij kizetés- Tiz évvel e- zelőtt felismerte Egyesületünk, hogy sem az egységes havidij fizetés, sem a kivetés nem biztos alap. Rájött arra mindenki, hogy csak egy mód van a teljes megerősödésre: s ez nem más, mint a havi korszerinti dij fizetés. Nagy, hatalmas viták folytak ebben a kérdésben s mikor elfogadták ezt a fizetési rendszert a pitts- burghi gyűlésnek a tagjai: a legöregebb lelkész méltán mondhatta, hogy “mostan Uram bocsássad el immár a te szolgádat, mert látja az Egyesületnek a fejlődését” Ma tiz év után minden magyar Egyesületünk a korszerinti fizetése alapján munkálkodik s ezzel is közelebb jutottunk a célhoz: az amerikai magyarság egyesülésének a nagy gondolatához. Ma Egyesületünk tagjai korának arányszámánál fogva a legbiztosabb az összes magyar intézmények között. Halálozási arányszáma, tagjai korának arányszá- mánál fogva: a legalacsonyabb. Tartalék alapja esztendőről esztendőre gyarapodik. Tagjainak a száma hónap ról-hónapra növekedik. Gyermekbiztositósi osztály, be- tegsegélyző osztálya és a szülési segély kiadása által, olyan nyomokon halad, amelyek teljesen biztossá teszik számára a jövendőt is. A huszonötéves évforduló alkalmával szaggassunk tehát szét minden igát! Dobjuk el magunktól azokat a válaszfalakat, amelyek gátul szolgáltak arra is, hogy a jónak a cselekvésében is elválasszanak bennünket egymástól ! Igyekezzünk magunk, hiveink és más vallásu ismerőseink körében az Egyesület munkálkodását úgy megismertetni, hogy ne legyen egyetlen lelkész, ne legyen egyetlen magyar református, egyetlen protestáns ember, aki ne lenne tagjává annak az Egyesületnek, a- mely huszonöt esztendős működése alatt annyi tömérdek jót cselekedett és most oda nyujta segítő jobbját azoknak is, kiknek nincs más gondviselője, mint a jóságos Isten. Az Egyesület története nem sokára a kezébe kerül a nagy közönségnek. Ennek a törénetnek a statisztikai adatai nyilvánvalóvá teszik, hogy mit végezett a testvérsegités nagy mezején ez az Egyesület! És én tudom, hogyha minden testvérem csak egy szempillantásig fog ezek felett az adatok felett elmélkedni: úgy föltétlenül szószólója lesz az Egyesület érdekeinek és munkása a testvér segítésnek, úgy a mint illik a tanítványokhoz. Adja Isten, hogy a huszonőtéves évforduló alkalmából minden magyar protestáns, közelebről református testvérünk odaálljon az alá a zászló alá, amely 25 éve lobog dicsőségesen s hirdeti az ősi eszmét: anya- szentegyházunkért és hazánkért! Legyen üdvözölve a Református Egyesületnek minden osztálya, minden tagja Vezértestület, Árvaházi bizottsága: a jót a mit elkezdtek vigyék végbe, hogy igy jutalmat találjanak itt a földön és örök boldogságot az egekben!
