Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-05-21 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

egyén, kitől minden tárgyról lehet alapos tájékoztatást nyerni.

A mellett rendkivül kellemes és szellemes társalgó is volt. Az anekdotákból és érdekfeszitő elbeszélésekből soha ki nem fogyott. Késő éjjfélig is elhallgatták barátságos beszélgetését az ő hívei. De nemcsak a magyarok, hanem az angolok is respectálták őtet ismeretének gazdagságáért.

Mint ember, — manapság talán radikálista számba menően igazságos magatartási! volt. Inkább kész volt bárminő anyagi előnyökről lemondani, sőt szenvedni is, mint bármennyily csekély mértékben is meg alkudni a hamissággal, vagy gonoszsággal. Termé- szetsen önmagát tekintette mindenben mértéknek, — a mit pedig megütni, vagy a kit elérni aránylag kevés követőjének sikerült. Ilyen körülmények között sorsa csak egy lehetett: — a félre állittatás. A mai világban csak alkalmazkodással lehet érvényesülni. A megalkuvást nem ismerő jellemek rendszerint az utolso sorban maradnak a törtetők mögött.

Mint ref. lelkész érte el aránylag a legkisebb külső sikereket. Bár lelkében érezte a belső elhivatást, a melynek birtoklása nélkül egy lelkész sem lehet becsületes hordozója a ref. papi palástnak, — mégis mintha nem a papi hivatalra termett volna. Szeretett ugyan prédikálni, de el ment a kedve ha látta, hogy az ő munkája külsőleg sikertelennek mutatkozott.

Predikáczioi dogmatizálok és mélyen járók voltak. Inkább illett volna talán tanári, mint papi kathedrába.

A Ref. Lapja szerkesztőjének azon megjegyzése, hogy Néhai Kovács János hoszzabb vagy rövidebb i- deig működött volna az Otthon telepen, mint baptista prédikátor, — tévedésen alapulhat. E sorok iroja két évig volt Otthonban lelkész és ez alapon, mint illetékes egyén állíthatja, hogy Kovács János lelkész nem tartozott a baptista prédikátorok közzé, sem nem folytatott ezen hitfelekezet szolgálatában való egyházi munkát. (Ezen informácziot a Szabadságban megjelent halál eseti értesítésből vettük át, és természetesen azzal legkevésbé sem véltük beárnyékolni az elhunytnak jellemét. Néh. Kovács János lelkész a hozzánk is megküldött nyomtatott Értesítésében egész határozottan kör- vonalozta theol. felfogását, mely őtet a Disciples of Christ hitfelekezet kebelébe való lépésre késztette. Szerk)

Lényegében és alapjában ő mindenkor megmaradt igazi ref. hitvallású egyénnek. (Ezt a fenntick után aligha mernénk ily határozott formában mondani Szerk) bárha inteziv tudományos ösztönének, búvárkodó lelkíiletének tudható be az, hogy önálló theol. nézeteket alkotott meg magának. (Ha ezek az önálló theol nézetek nem egyeztek meg a REF. anyaszentegyház •dogmatikai felfogásával, értem a confessiokat, — akkor boldogult lelkésztársunkról, minden egyéb érdemei mellett is bajos volna azt állítani, hogy ő megmaradt volna igazi ref. hitvallású egyénnek Szerk)

Kanadai barátai és hívei, — Litványi, Gyuricska, Basko és a Szabó családok minden szónál fényesebben bizonyítják ezen derék papnak hithü szolgálatait és é- letének értékességét.

Mint vezető ember, különösen az utóbbi években,— már csak keveseket vezethetett, — mert ma már rendesen olyanok tolják fel magukat a nép vezéreiül, a kik bizony maguk is vezetésre szorulnának. Kovács János a négy fal embere volt. Újságokban keveset szerepelt az ő neve, vagy munkásságának ismertetése. Sziikebb körben szerzett magának barátokat, — a mit könnyű volt megtennie.

A kanadai magyar telepíiics történetét Kovács János érdemeinek elismerése nélkül nem lehetne megírni. Sokat köszönhet neki Kanada, köszönhetnek neki a kanadai magyarok közzlil sokan és emlékét kegyelettel kell hogy megőrizze a magyar ref. egyháznak történelme. Ut törők közzé tartozott minden tekintetben és az úttörők sorsa, munkája kemény.

Reméljük eljön még az idő, mikor a canadai magyarság méltó elismeréssel veszi körül annak a férfinak emlékét, a ki érte dolgozott, élt és halt meg.

Vasárnapi iskolai lecke Május 29-re.

AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS.

Lukács X. 25-37; Csel. II. 44-47.

Jézusnak eme szép példázata az embertársainkkal szemben követett eljárásról szól. Megoldja azt az azelőtt vitás kérdést, hogy kicsoda a felebarát? A példázat két részből áll. Első része csak alkalmi oka a példázat elmondásának, mig a második része a tulajdonképeni példázatot és annak tanúságát tartalmazza. A két rész a legharmonikusabban összeillik, bár az első rész egészen másról beszél, mint a második.

Egy töi-vénytudó mai értelemben mondhatnék: ügyvéd Jézushoz azzal a kérdéssel ment: “Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessen?” Voltak már mások is, kik ezzel a kérdéssel fordultak hozzá, (Máté xix. 16; Márk x. 17; Luk xviü 18). mert ez a kérdés nemcsak annak a kornak, hanem az emberiségnek örök kérdése, mivel az örök élet eszméje, vágya az emberi léleknek örök tulajdona. Már az ó testamen- tomi próféták az örök élet Ígéretével és reményével i- gyekeztek a népet az egy igaz Isten iránt való hűségben megtartani. Keresztelő János is az örök élet elnyerése érdekében buzdított a megtérésre. Jézus is az Isten országát és az örök életet prédikálta.

Jézus egyenes felelet helyett e kérdést intézi a törvénytudóhoz: “A törvényben mi vagyon megírva? mint olvasod azt ?” Mikor Jézus az örök élet elnyerésének feltételeiről kérdeztetve, a a törvényre utalja a kérdezőt, azt természetesnek találhatjuk. Mi van a törvényben, mint az örök élet, az üdvösség feltétele megírva f Az írástudó elmondta a nagy parancsolatot: “Szeressed a te Uradat Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedből és a te felebarátodat, min-, magadat.” L helyes feleletből azonban a törvénytudó már nem volt képes a helyes következtetést levonni; azért nagyon