Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-05-21 / 21. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK UJ SZERVEZKEDÉSE. Mikor hire kelt, hogy a Konvent megszünteti az amerikai munkát: sokan aggódtak az amerikai magyar reformátusok felől. Vájjon lesz-e, mutatkozik-e majd valami eredménye annak a gondozásnak, amiben a magyarországi egyház részesítette Amerikába szakadt fiait?, — kérdezték némelyek. Nem fognak-e most már a megoldozott kéve módjára széjjelhullani?, — töpreng tek mások. Csak maguk az érdekeltek: az amerikai magyar reformátusok nem féltek, mert tudták, hogy a magyarországi egyházhoz tartozandóság megszűnésé­vel megszűnik az az ok is, mely eddig közöttük a békes­séget és együttmunkálkodást lehetetlenné tette. Ter­mészetesen, tizenhat évvel ezelőtt a Konvent nem azért szervezte meg amerikai munkáját, hogy ott a háború­ság magvait vesse el: de azok, akik akkor ennek a mun­kának a zászlóvivői voltak, olyan hibás utakon vezet­ték az egész mozgalmat, hogy másfél évtized elmúltá­val is égett a viszály parazsa a hamu alatt, amit csak a jobb belátásu vezérek óvatos ébersége őrizett meg az újra meg újra való megbolygatástól. Hála legyen érte a jó Istennek: a kevésbbé dicső­séges múlt üszkein uj tűznek a lángja lobog fel. De ez a szeretet tüze, a megértésé sőt amit megtanulni Amerikába kellett jönnie a magyarnak: az egyetértésé. Amit tizenhat év alatt egyszer sem lehetett megtenni: összegyűlt az addig három (sőt most legutóbb négy) táborba szakadt magyar reformátusság és közös szer­vezkedésben egyesült a jövendő nagy feladatainak el­végzésére. Nemcsak! Hanem ez az uj szervezkedés a- zonnal uj zászlót is bontott a gyülekezeti hitélet továb­bi munkálásának nagyszerű fejlesztéséért. Olyan zász­lót, amely nekünk is drága: mi is ugyanazt lobogtatjuk. Hadd szóljunk előbb a hivatalos szervezet tovább­fejlődéséről. A magyarországi egyházhoz csatlakozott két egyházmegye a múlt nyáron kötött Konventi Egyez mény értelmében folytatta a tárgyalásokat az Egyez­ményben megnevezett két amerikai egyházzal: a pres- biteránus egyházzal, meg a református egyházzal. A tárgyalások még nem értek véget, amikor egy okve- tetlenkedo kis csapat 'kivált a keleti egyházmegye kebe­léből és megalakította a független magyar református egyházat Amerikában. Kuthy Zoltán newyorki lelkész áll ez irányt tévesztett kis töredék élén, egyházközség pedig összesen hat tartozik hozzá; ezekből is a fele uj, szinte ad hoc alakulás. Legújabban a Konvent élesen diszkreditálta ezt a megtévedést, az amerikai egyházak nak e tárgyban hozzá intézett kérdésére válaszolva. Jövője nincsen, sőt már jelene is tévesztett ennek az alakulásnak; nagy kárt okoznak nem annyira az egye­temes ügynek, mint inkább önmaguknak. A két egyházmegye tovább haladt a maga utján. A presbiteriánus egyház vezetői kijelentették, hogy csak egyházközségenként hajlandók felvenni a magya­rokat, mindegyiket azon amerikai egyházmegye tag­jául, amelyiknek területén az illető magyar egyházkö­zség fekszik. A Reformed egyház ellenben hajlandónak nyilatkozott mind a két egyházmegyét mostani szerve­zetében felvenni, az egyiket a pittsburghi, a másikat a keleti egyházkerületbe. Bár a hivatalos tárgyalások még a felsőbb fokokon nem nyertek teljes befejező­dést és még csak ezután következik az egyes egyház- községek döntése: mégis ma az a közhangulat mind a két egyházmegyében, hogy az egyházmegyei szer­vezet megvédése végett elfogadják a Reformed Church ajánlatát és annak kebelébe fogják kérni felvételüket. Lehet, hogy lesz egy-két olyan esetekben, ahol a helyi körülmények inkább a presbiteriánus, meglévő magyar egyházközséggel való egyesülést követelik meg; ez a- zonban már aligha fog változtatni a jelenlegi általános irányzaton. (Ezt a czikket minden változtatás nélkül vettük át a magyarországi REFORMACZIO ez. elterjedt és te­kintélyes ref. lapnak ez év Márc. 21-iki sz. ból, — mint tanúbizonyságát annak, hogy odahaza is kezdik már helyesen megítélni az u. csati, akczio inaugurálása körül elkövetett végzetes nagy hibákat, a melyeket e- gész bátran az amerikai magyar reformátusság egy­házi békéje, biztos fejlődése ellen elkövetett bűnöknek is lehet minősíteni. Az akczio kivitele körül a magyar- országi ref. egyház nevében, s a Convent erkölcsi te­kintélyének lejáratásával elkövetett erőszakosságokra és visszaélésekre több Ízben mutattak rá maguk a csati lelkészek, — de odahaza minden felszólamlás süket fü­lekre talált. Hisszük, hogy az amerikai magyar refor­mátusság ezutánra nem bízza magát vak vezetőkre, hogy azok a gödörbe vezessék. Szerk. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja' számára Irta: Kovács János békevári ref. lelkész. Néhai Nt. KOVÁCS JÁNOS-nak az emléke úgy marad fenn Kanadában, mint a telepitő és tudós papé. A magyarságnak Kanadába való kitelepítésére és sor­sának itten való vezetésére senki sem volt olyan nagy hatással, mint az Urnák ez a derék szolgája. Kanadá­ról vonzó stílusban megirt könyvet készített, és azt a kanadai kormány kinyomatta, szétküldvén mindenüvé a hol csak magyarok laknak. Tagadni czéltalan volna, hogy igen sok magyar emberben vagy az ő vele való levelezés, vagy a vele való érintkezés, vagy végül az ő általa ivott könyvnek a hatása keltette fel a Kanadá­ba való megtelepedés vágyát. El lehet mondani, hogy sok honfitársának a kezébe ő adta a kenyérnek és boldogulásnak alkalmát, — noha, — szokás szerint neki ezért még köszönet sem jutott osztályrészül. Te­lepítési munkájában semmi különbséget nem tett ref. vagy más vallásu magyar honfitársai között. Kovács János lelkész nagy képzettségű, rendkívül ismeret halmazzal rendelkező tudós férfiú volt. A vele való beszélgetés vagy társalgás során mindjárt meg­lehetett állapítani róla, hogy encyclopedikus tudásu

Next

/
Thumbnails
Contents