Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-05-07 / 19. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

tunk. A tűkör a példa. Például hozom azért az alábbi kérdést: “Kiket nevezünk az E. Államok polgárainak?” A felelet egyszerűen ez: “Azokat akik benszülöttek vagy az északamerikai E. Államok alkotmányára épített Republikánus kormányformát ismerve kijelentik, hogy ennek a hatalmas Köztársaságnak előmenetelére törekednek, jóbizonyságtétel után fogadást tesznek, hogy az Állam és a Federáció törvényeit tiszteletben tartják!” Ha ez nem igy volna, jobb definitiot kérek.

Egyházunk is demokratikus alapon áll mint az E. Államok. Célja mindkettőnek egy, t. i. hogy tagjai, vagy polgárai közreműködésével épüljön és jobb, virágzóbb helyzetben maradjon a mi eltávozásunk idején mint volt a mi megérkezésünk alkalmával. A ki ezt nem fogadná el, fejtse meg helyesebben.

Teljesen az egyház őreitől, kormányzóitól függ tehát kiket nevelünk egyháztagokká, és kiket nevezünk egyháztagoknak azok közül, akik saját hibájukon kivűl nem lettek erre ránevelve. Itt úgy tudom, hogy a hány lelkész annyi szokás, a hány egyház annyi törvény. A- lapjába véve ha az Állam egy intézmény, az egyház is az, bár egymástól teljesen független, azonos a népképviseleti rendszerben. Mindkettőnél a nép a jogforrás!

Mi az Egyház? Nem zsinagóga, nem római szervezet, nem a hitetlenek tábora, de nem is azoknak társasága akik a bűnösök széles országútján járnak. Nem lehet a csufolódók székében ülőknek serege vagy a sötétségben botorkálok sátora. Nem lehet faji, vagy politikai háborgásnak zajgó tengere sem; de nem is a jók és gono szók közös lakóhelye: nem lehet gyalázatra rendeltetett cserépedény, nem lehet koporsó, nem lehet sirgödör/

Az evangéliom szerint reformált egyház az Istenországának földi képviselője/ A nagyházban — mely ez a világ — azoknak az arany és ezüst edényeknek fénylő szimbol urna melyek kivűl-belül egyaránt fénylenek mint a nap! Meggyujtott gyertya a gyertyatartóba! A Krisztus testének hasonmássá: az az egyetlen gyökér, melynek zsírjában részesülnek a beoltatott ágok: az ATYA FIÚ ÉS SZENT LÉLEK TELJES SZENTHÁROMSÁG EGY ÖRÖK ISTENBEN BÍZÓ KERESZTYÉNEK TÁRSASÁGA. (Igazán szép, a lényeget fedő meghatározás! Szerk.)

Szegeletköve a Szűztől született Jézus Krisztus; zsnórmértéke: a BIBLIA/

Az evangéliom szerint reformált egyháznak tagjairól mondja az apostol.... “Tudja az Ur kik legyenek az Övéi/” mi pedig magyarázhatjuk a fenti kérdést ahogy a helyzet diktálja. Jézus nem fog mihozzánk alkalmazkodni, de nekünk kell ő hozzá hasonlóknak lenni szelídségben, jámborságban, beszédben, cselekedetben, test- ben-lélekben!

Az egyházunk tagjai azok volnának kik itt lent Béthániában — (Szűkölködők Háza) az életet földi megpróbáltatásnak ismerik, hitüknek égbenyuló lajtorjáján oda kívánkoznak bejutni ahová az emberi nemzetnek bűneiért ártatlanul megfeszittetett, halált szenvedett, de a halálból dicsőségesen feltámadott Jézus, az ártatlanságnak Báránya azért ment be, hogy ott az ő benne igazán hívőknek helyet készítene és Közbejárónk lenne az Atyánál. Az az igaz zsidó aki titkon zsidó. Az

kellene egyháztagnak neveznünk aki a Jézus Krisztusnak sem titkon sem nyilván nem ellensége, de a szeretett tanítvánnyal titkon hiszi és nyilván vallja, hogy az Ur Jézus Ur az Atya Isten dicsőségére/ Hiszi, hogy Jézus engedelmes volt az ő mennyei édes Atyjának mindhalálig és pedig a gyalázatos keresztnek haláláig, de ugyanakkor abban az engedelmességben kíván ő hozzá hasonlatos lenni életfogytiglani hűséges munkálkodás, áldozathozatal és engedelmesség által. A ki nem csak a külső alakot, a földi porsátort; hanem a belső embert is teljesen a Mester rendelkezésére bocsátja. Kíilömbség szegény és gazdag között csak annyi, hogy a ki többet vett, az többel is tartozik: aki azért szereti az ő Meg- vál tóját mert ő szeretett minket elősször s igy neki több vétkét és adóságát engedett el mint másoknak, de nem érdemből hanem az ő ingyenvaló kegyelmessé- géből!

A kinek fülei vannak a hallásra halja meg! miszerint ez nálunk sajátságos rendszer vagy talán inkább rendszertelenség által lett nyilvánvaló, hogy mineku- tánna nekünk erre sem megirott sem megnemirott törvényünk nincsen, másoktól tanácsot épen nem kérünk. Az egyháztagságra vonatkozó, egyházi beléletünk e- gészségét munkálni kívánó rendelkezéseink a megszületés előtt sirbaszálnak. Közöttünk a hivatalban idősebbek és az érdemekben gazdagabbak válalkoznak rendesen a sirásó szerepére. Híveink csak természetes minket utánoznak, és nem a Mestert! (Nem gondoljuk, hogy az amerikai magyar ref. lelkészek egyeteme rászolgált volna e súlyosnak látszó megitéltetésre! Szerk.)

Mi redig nem mindnyájan keressük “elősször az Istenországát és annak igazsságát olyan szorgalommal mint a világi múlandóságot körűi folytatható vitatkozásokat, melyek igen al kalmasak arra, hogy tekintetünket levegyük a főcélról és másokat is ezáltal tegyünk “egyháztagokká” a közvélemény talaján de semmiesetre sem az anyaszentegyházban.

Tudjuk és hirdetjük is, hogy az egyház egy Corpo- rátio, melynek minden tagja részvényes. De milyen rész vényes? Soha nem volt még ez oly világos mint ma. Vannak egyházak ahol elég jocim az egyháztagságra, ha valakinek az ősapja református volt, csak azt bizonyítsa, hogy eddigi felfogásunkon semmiképen nem változtatunk. Felfogásaink között aztán vannak meglepően érdekesek. Jelző nélküli egyháztagjaink egyáltalában kevesen vannak. Ezen nincsen semmi csodálni való. Ebben mi mutatunk utat az Ízléstelenségig vitt különcködéssel. (Túlzás. Szerk.)

A lelkészek magok is két nagy csoportba tartoznak. Egyik csoport a mely lent van a közönséges halandók sorában és osztozik annak sorsában, mert egyházpolitikája nem kizárólagosan nemzeti érdek. A másik csoport ezek felett áll oly magasságban a mely csak kissé van lelyebb az angyaloknál. Legalább az utóbbi kialakulás igy kezd festeni. (Bocsánat. Ez igen zavaros meghatározás, melynek egyike sem fogadható el. Szerk)

Kezd oszladozni a Keresztyének Társaságáról táplált fogalom, jóllehet mi tudjuk mit jelen nemzetiségi üres jelszavakkal dobálózni a Krisztus szőlőjében.

Hivatottak azt álitják, hogy több mint egy millió magyar él az Egyesült Államokban. Nem tudjuk bébi-