Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-05-07 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 zonyitani az ellenkezői át: elhisszük. Azt sem tudjuk mennyi ezek között a református vallásunak nevezettek száma. Ha tudnánk sem sokat érne. Egy holtbizonyos és az, hogy az a féltve emlegetett húszezer egyháztag, ami tehát nem bizonyos, csak egy kicsi töredéke annak a hatalmas számú reformátusságnak a mely itt hányódik. A mi az E. Államok népességét és polgárainak számarányát mutatja ez reánk nézve is az irányadó. Azt a hivatalos census utján kötelesek vagyunk tudomásul venni, hogy p. u. száztizmillió a népesség száma, de a polgárok számát senki sem tartja kötelességének kimutatni. Járjon utánna akinek szüksége van rá. A kisebb gyülekezeteink eddig is arra valók voltak hogy kövessék a nagyobbak példáját. Ebben nem mindenkor volt köszönet de hiszem nem is lesz. Ha nem a Krisztus szolgái és az egyháztanács vezeti a gyülekezetét de fordítva, mi lesz akkor? Most már közel ott állunk, jobban mondva rohanunk. Ebben a vezető seregben kinek a gyermekét vagy rokonát avagy jóbarátját nem tettünk mi egyháztagokká “ha fizetett vagy fizet?” Hány az Anániák és Safirák száma az egyház élén? Nem tudom de nem kevesen lehetnek! (Ebben a dologban nem lehet a lelkipásztorokat okolnunk. Nincs munkás sereg, mely odaadobban dolgozott volna hivatásának mezején, — mint a ref. lelkészi kar tagjai Amerikában! Szerk.) Kit nevezük egyháztagoknak? A ki alamizsnaszerű adakozással segíti az egyház anyagi szükségében, feltéve, hogy az adószedők erre képesek őt rábírni. Ilyen helyen rendesen nagy a létszám és az előhaladás papiroson, de szemmel láthatólag meg is nevekedett az anyagiasság. Szívesen egyháztagoknak nevezzük azt is a ki évről évre másokkal küldi be járulékát, nyíltan ellenzi a Biblia olvasás bevezetését és az együttes imádkozásnak engesztelhetetlen és nyílt ellensége; testestől-lel- kestől. Tovább menve, azokat is egyháztagoknak nevezzük, akik még ha máskor el is látogatnak templomainkba, de az Urasztalát úgy kerülik mint az “ördög a tömjént”, közgyűléseinkre pedig egyenesen azért nem hajlandók elfá radni, mert valamely fáradsággal járó tisztséget elfogadni nem hajlandók, de a megválasztott Presbytériumnak kormányzásával nem azonosítják magokat : kivűl határoznak. Ott ahol 28 dönt tizennégy ellenében az egyház hovatartozandósága felett, 600 tag van. Gépírásos névsorban. A megkereszteltetett gyermekeket, konfirmandusokat, urvacsorázó ifjakat és nagykorúakat, egyházfentartó fizető, segítő vagy pártolókat, kényszer tagokat és más testvérgyülekezetek kebeléből fegyelmi utón eltávolított vidéki tagokat öná- mitásból mind-mind egyháztagoknak nevezzük. Volt és van rá eset ahol a vadházasságban élők nemcsak hogy egyháztagok de az elöljárók között is fényes példával díszítik a kört melyben megválasztattak mint vagyonosok. (Egyes sajnálatos esetekből általánosítani nem lehet, de nem is szabad. Szerk.) (Folytatása következik) LAPUNK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLETNEK ELVÁLASZTOTT HIVATALOS LAPJA. A Canadai magyarok nagy öröme. Irta: — Dr. Hoffman Ferenc otthoni missionárius. A saskatoom egyelem május ő-én avatta l'el Savon Matildot a szépmiiveszetek “Bebérkoszorúsává. Miss Saxon Mamid bevándorlóit alföldi magyar szülők gyermeke. Kanadában Otthon telepen született, iskoláit Yorktonban és Reginában végezte, 1918 óta pedig a Saskatooni egyetem polgára volt. Patrick, Yorktoni orvos, az Uj kanadaiak barátja és Mr. és Mrs. Konyha, a magyarok közismert Mae- cenása és pátránusa korán felfedezték benne a fényes tehetséget s nem szűntek meg soha buzdítani a törekvő tanulót, a ki már mint fiatal diák leány — tanít tatási költségeit megkeresendő — a nyári hat hónap alatt nagyszerű munkát végzett az Ujkanadaiak oktatása körül. Vajha a Miss Saxon Matild — itt Canadában páratlanul álló — példája többeket buzdítana magyar fajunk tekintélyének a tudományos képzettség terén való emelésére. Barátai, kik gyönyörködve osztoztak kedves gyermekkora és serdülői ifjúsága ártatlan örömeiben, most boldogan osztoznak az ő Babérkoszorussá avattatása dicsőségében is, melynek fénysugara az idegenbe szakadt magyarok nevét kellemes megvilágításba helyezi. Nemcsak boldognak érezzük magunkat, de hálásak is vagyunk Miss Saxon Matild iránt, hogy nekünk magyar faj testvéreknek és ref ormátus hittestvéreknek ily nagy dicsőséget szerzett. Miss Saxon Matild több jeles kőlteménynyel ajándékozta már meg a kanadai irodalmat. Az itt közölt közkedvelt költeményét Nt. Kovácsy Kálmán Otthon egykori közsseretetban álló lelkésze fordította magyarra. A BÉKESSÉGHEZ. Irta: Saxon Matild. Mikor könyebbül meg szivünk megint? E vértenger körültünk meddig ég? Közel az óra ajtón zörgetőn, Mikor látunk áldott Békeség?! Hány aggódó anyának szive mond —Minden napon térdet hajtván — imát, Hogy a derék s most harcba tért fiú Csaták tiizén dicsőén essen át ! Az elválásnak fájó képein Hány hü asszonysziv függ ma még tovább! Nem is sejtvén a végső csók alatt Annyi keservnek gyászos fátyolát! Siró özvegy, apátban gyermekek Búval járnak, mint ősszel hullt levél, öröm borába hol üröm került, Ott a fakó arc bánatról beszél. S népünk virági: a hü honfiak Nem is törődnek éltükkel se ma
