Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-08 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 nünk ezen hitükért és hazájukért küzdő hősöknek lelki állapotát elég csak megemlíteni, hogy egyházunk vezetőinek üldöztetéséhez és zaklattatásához még hozzájárul az a gond is, meg lesz e a mindenapi kenyerük ne- kiek és családjuknak?! Amerikai Hittestvéreihk és Honfitársaink/ Erdélyi református véreink élethalál harcot folytatnak hitükért, hazájukért és egyben a nyugat magasabb kuturá- jáért. Ti rajtatok áll, hogy sikeres legyen-e ezen harc és küzdelem! Jöjjetek tehát adományaitokkal segitésége nehéz óráiban az erdélyi kálvinizmusnak. Segítsétek távol keleten küzdő véreiteknek templomaik, lelkész lakásaik és iskoláik újjáépítésében és fentartásában. Tegyétek lehetővé lelkipásztoraink tanáraink, tanítóink, hitvédő és honmentő munkájának folytatását. Juttasátok el támo- gatástokat az erdélyi magyarság védelmére megalakult Bocskay Szövetséghez, mely gondoskodik a felöl, hogy ezeknek minden fillérje erdély református véreink javára használtassák. Budapest, 1920 évi szeptember hó 5-án. Sebess Dénes ü. v. elnök gróf Bethlen István elnök ÚJÓLAG LEKÖZÖLJÜK a fennti szivreható Kérőszózatot, melyet Nt. Sebsstyén Endre duquesnei ref. lelkész ur juttatott el hozzánk az erdélyi Bocskay Szövetség nevében és megbiásából. Ha van segítségre valahol szükség, — és ha vannak véreink abban a feldúlt, egykor oly szép Magyar Hazában, a kik sokat szenvedtek, a kik sokat, mindent veszítettek, — úgy az erdélyi magyarság, és azok között az erdélyi református magyarság az, melynek sorsa kell, hogy részvétre és a segítő szeretet gyors gyakorlására buzdítson bennünket. Legalább is félezer magyar ref. templom, iskola és parochia esett rabló román hordáknak áldozatául Hazánknak ezen részében! Mindent meg kell tennünk az ott rekedt véreink és hitsorsosaink nyomorúságának enyhítésére és sorsának elviselhetőbbé tételéreEzt a rendszeres segítő szereteti munkát a REFORMÁTUS BOCSKAY SZÖVETSÉG végzi el odahaza, a mely szövetséghez azonban INNEN, mi tőlünk kell az eszközöknek eljutnia. Azért különösen erdélyi testvéreinket, de azonkívül öszes református feleinket kérjük, — adakozzanak ez istenes szent czélra, — eljuttatván adományaikat közvetlenül a kérő szózatban megemlített bánhoz, — és leveleiket Nt. Sebestyén Endre duquesnei ref. lelkész- fiez, — kinek czime B. 326 Duquesne, Pa. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KIADVÁNYOK. NT. LELKÉSZI HIVATALOK S GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓK FIGYELMÉBE: — Magyar ÁBC. (hazai, Gyertyánffy, Rado kiadás, kötetlen) .20 Magyar ÁBC. (amerikai kiadás, kötve) .30 Arai Magy. Ref. Iskolás gyermekek könyve :26 Angol magyar Reformát Katekizmus 20e Hazai nyomtatású Kis Zsoltár, vászonkőt 60e Amerikai nyomtatású Uj Zsoltár, vászonköt 1225 Lelkészi hivatalok részére:— Magyarnyelvű, berámázásra alkalmas disz. kér. biz. 10 drb. 1.00 Díszes esk. bizonyítványok, 10 drb. ára 1.0C Veronika zsebkendője. (Folytatás a múlt heti számból.) VI. Az öreg Faustina útban volt a távol Palesztinába, Jeruzsálem felé. Nem akarta, hogy másra bízzák a pró- léta fölkeresését s a császárhoz hívását. Nyilván igy gondolkodott magában: ezt az idegent sem erőszakkal, sem ajándékokkal nem bírhatjuk rá arra, a mit óhajtunk tőle. De hátha mégis teljesiti a kérésünket, ha valaki a lábaihoz borul s elmondja, mily nagy nyomorúságban van a császár. S ki lehetne Tiberiusnak hűségesebb szószólója, mint az, a ki épp úgy szenved balsora miatt, akár maga. Az a reménység, hogy tán még megmentheti Tibe- riust, megifjitotta az öregasszonyt. A hosszú tengeri utat Joppéig minden nehézség nélkül kiállotta s jeru- zsálemi útján nem vitette magát zsöllyében, hanem lóra ült. Úgy látszott, épp oly könnyen tette meg a fárasztó utat, mint a kíséretéhez tartozó nemes rómaiak, katonák és a rabszolgák. Joppéból Jeruzsálembe vivő útja örömmel és sugaras reménységgel töltötte el a szivét. Tavaszra járt az idő s a Sáron mezeje, melyen az első napon vonultak át, ragyogó virágszőnyeg volt. Még másnap is virágok közt haladtak tova, mikor a júdeai hegyek közé értek. De nemcsak a virágok s a tavasz zöldje tették kedvessé az út jókat. Legnagyobb gyönyörűséggel az az embersereg töltötte el őket, a mely ezen a reggelen Jeruzsálem felé tartott. Minden útról, valamennyi kikötőből, magános hegyormokról s a pusztaság legtávolabb eső zugából jöttek vándorok. A Jeruzsálembe vivő útra érve aztán nagy csapatokba verődtek és zsoltárokat zengedezve haladtak tova boldog örvendezéssel. Egy tevén ülő öreg ember mellett lépdeltek a fiai meg a lányai, a vejei meg a menyei s valamennyi unokája. Oly nagy család, hogy bevált kis seregnek is. Egy öreg anyót, kinek nem volt jártányi ereje, karjukra emelték a fiai, úgy vitték büsz kén tova az előtte tisztességtudón félreállott csoportok közt. t Az öreg Faustinára is átragadt a buzgóság meg az öröm, a mint ezek között az emberek között tovaléptetett. Biztatta a lovát s közben egy mellette lovagló római ifjúhoz igy szólt: Álmomban az éjjel Tiberiust láttam s arra kért, hogy ne halogassam az utamat, hanem menjek ma egyenesen Jeruzsálembe. Úgy tetszik, mintha jelt adnának vele az istenek, hogy el ne mulaszszam e szép reggelen a Jeruzsálembe menetelt. A mint kiejtette e szavakat, egy hosszan húzódó hegyláncznak éppen a legtetejére ért s ott akaratlanul meg állapodott- Nagy, mély völgykatlan tátongott előe- te, szép magaslatokkal övezve és a völgy sötét, árnyékos mélyéből emelkedett ki az a halom; melyen Jeruzsálem épült. A város, mely falaival meg tornyaival olyan volt a magaslaton, mint valami ékes korona, e napon ezer
