Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-08 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 amely eddig meg volt, vagy teljesen széttörik, vagy más formában munkálkodik tovább. Ez volt az indító oka annak, hogy több lelkésztársammal beszélve s az ő beleegyezésüket megnyerve, hívtam össze a Reformátusok nagy gyűlését Pittsburghba, Január negyedikére. Csodálatos, hogy ezt a meghívást épen a lelkészi karban nem fogadták egyesek szívesen. Lesz alkalmunk a nagy gyűlésen egy pár világi embernek a levelét bemutatni és ebből fog kitűnni az, hogy várva-várja népünk ezt a nagy gyűlést. Bízom benne, hogy a nagy gyűlés teljes sikerű lesz. Ha nem lesz: akkor azok viseljék a felelősséget, akik még nem értik meg, hogy úgy äz itteni munkának a jövendője, mint a magyarországi egyház siralmas helyzete parancsoló szükség gyanánt állítják elénk a nagy gyűlésnek a megtartását. A gyűlésre meghivattak az amerikai segítő egyházak illetékes bizottságainak a képvislői is, akik az egyes ügyek megoldásánál kellő felvilágosítással szolgálnak. Egy páran olyan szívélyes levelet küldtek, ami sokak hallgatásé miatt vigasztalásul szolgált nekünk. Miután amerikaiak is lesznek jelen; az isten tiszteletben az angol nyelvnek is helyet biztosítottunk azzal, hogy Azary és ifj. Kalassay lelkészeket arra kértük, hogy angolul végezzék el az istentiszteletből reájuk eső részt. A terv az, hogy az előadók munkái egy-egy bizottságnak adatnak ki s a gyűlés a bizottság jelentése után tárgyalja le az egyes ügyeket. Ha most visszatekintek az általam végezett munkának a nagyságára: nyugodtan állok meg a közvélemény előtt és mindenek felett a saját lelkiismeretem e- lőtt. Elvégeztem a gyükés előlészitésére mindazt, amit el kellett végezni. A siker nem tőlem függ. A Szentlélek ereje -indítson meg minden tényezőt a mi egyházi életünkben, hogy ezzel a nagy gyűléssel is, Istenországának a terjedését munkáljuk. (Sajnáljuk, hogy e czikk lapunk múlt heti szám ja részére későn érkezett. \ . E czikk megírása óta végbement az a nagy gyűlés, melynél impozánsabb és meghatóbb egyházi összejövetele még nem volt a magyar reformátusoknak Amerikában. Elmondhatjuk, hogy ez teljes egészében a Szent Lélek vezérlete alatt ment végbe. Lapunk jövő heti sz. ban kimerítő jelentést hozunk a gyűlésrőlAz egyesület hivatalos Lapja. Most kaptuk meg a Református Egyesület vezér- testületének legutóbbi gyűlési jegyzőkönyvét, amelyet lapozgatva, ismét és ismét elgondolkozunk a hozott határozatokon. Bizonyára nem vétünk sem a jó Ízlés, sem a hasznosság elve ellen, ha a vezértestület határozataival ezen a helyen is foglalkozunk. E határozatok közül most Tarkányi Bélának, a “Magyar Híradó” szerkesztőjének és tulajdonosának ajánlatával és az arra hozott határozattal kívánunk foglalkozni, ajánlva e rövid fejtegetést az osztályok és tagtársak figyelmébe. Tárkányi ur ugyanis ajánlatot tett, hogy a lapban hetenként rendelkezésére bocsát az Egyesületnek egy oldalt oly feltétellel, hogy az Egyesület egy évre minden tag után egy dollárt fizet. (Tehát mintegy évi ÖT EZER DOLLÁRT az egyesületi pénztárhól. Szerk) A vezértestület az ajánlatot bizonyos módosítással elfogadásra ajánlja és szavazás végett az osztályokhoz küldi le. Megindokolja ezt azzal, hogy az Egyesület jelenlegi hirdetési eszközei nem megfelelőek és szükségét érzi egy olyan eszköznek, amely által tagjait elérhetné. (Miért nem volnának megfelelőek?! Szerk) Micsodák most az Egyesület hirdetési eszközei? Van két hivatalos lepja: lapunk és az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.” E két lap állandóan jár mindenegyes osztálynak. Nem a tagoknak, hanem az osztályoknak- Tárkányi ur ajánlata szerint pedig az Egyesület hivatalos lapját az Egyesület minden egyes tagja megkapná. Egészen bizonyos dolog, hogy óriási jelentőségű dolog az, ha az Egyesület jelentései és egyéb közleményei hétről-hétre ott vannak minden egyes tagnak a kezében. Úgy érezzük azonban, hogy a magunk gondolkodása szerint tovább már nem azon az utón haladnánk, a- melyet a Vezértestület elfogadásra ajánl. Mi, bármily tiszteletre méltó legyen is az, nem fogadnánk el a Tárkányi ur ajánlatát. Állandóan arról beszélünk, hogy egyesülnünk és egyesülnünk kell. Ma jobban beszélünk róla, mint valaha. Sőt alapos reményünk van arra, hogy végre nem csak beszélni, hanem cselekedni is fogunk. , Az egyesülés azonban nem csak azt jelenti és nem merül ki abban, hogy valamely organikus egységet teremtsünk soraink között. Az egyesülésnek fogalma határozottan megköveteli azt is, hogy minden rendelkezésünkre álló erőt ugyanannak a czélnak szolgálatába állítsunk. A Református Egyesületnek kettős czélja van. E- gyik czélja, hogy szolgálja saját magát, mint biztositó társaságot, másik pedig, hogy szolgáfja az amerikai magyar kálvinizmust. A Tárkányi ur ajánlatának elfogadásával el van érve az első czél, de mellőzve van a második. Mellőzve pedig azért, mert a tagság erejének hatalmas részét egy világi lap szolgálatába állítja, és annak segítségével egy világi lapot támogat, (vagyis annak épen az ellenkezőjét teszi, mint a mit a conven- czio határozott, mely elrendelte a világi lapok mellőzését. Szerk.) Már pedig, ha mi teljes erővel akarjuk szolgálni református eszményeinket: akkor ugyan0 «.t az erőt nem egy világi lapnak, hanem az egyházi •.ajtónak szolgálatába kell állítani, annyival inkább, mert a terjesztésre vonatkozó ugyanazt a czélt ezen az utón is, éppen olyan erővel lehet szolgálni. (Világos dolog. Szerk.) Mi arra kérjük az osztályokat, és azokban a tny- iársakat, hogy az Egyesület érdekében is, református Sionunk érdekében is, a saját lelki és egyházi szükségleteik érdekében is: fogadják el a Vezértestület javaslatát, mert valóban szükségünk van arra. De egyidjüleg a leghatározottabban mondják ki azt is és adják utasításul a Vezértestületnek, hogy az Egyesület hivatalos lapja legyen azonos az egységes egyházi lappal
