Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-19 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Minden adakozó, aki egy öszegben tiz dollárt ad vagy tiz dollárt gyűjt elismerő diszokmányt kap. Minden adakozónak, aki 25 dollárt vagy ennél nagyobb ősz- szeget ad vagy gyűjt, a nevét az Árvaházban elhelyezendő emlék táblán örökitjük meg. 6 Egyházközségeinket ismételten felhívjuk arra, hogy minden egyes egyház község szavazzon meg az Arvaház feltartására egy alapítványt. Az alapítvány összege nem fizetendő be kész pénzben, hanem annak évi kamata fizetendő be az Árvaház fenntartására. Ez alapítványon kívül kívánatos, hogy első sorban az egyházak mint testületek is járuljanak hozzá alapítási ösz- szeg előteremtéséhez. Ugyanezt kérjük a Református Egyletektől is, még akkor is, ha nem állanak kapcsolatban az Egyesülettel. Kétségtelen, hogyha minden magyar református egyház megcselekedné azt, amit meg kell cselekednie: úgy készen lenne az a százezer dolláros alapítvány a- melynek hatos kamata és az egyesületi tagok által fizetendő árvaházi járulék egyszersmindekorra biztosítaná az Árvaháznak a működését! Semmi nagy dolgot nem kérünk. Olyan csekély áldozatkészség kell ennek a tervnek a megvalósításához, hogy szinte csudálkozunk azon, hogy eddig meg nem cselekedtük ezt a föltétlenül szükséges dolgot. Nincs olyan egyház, amely havi tiz dollárt ne adhatana az Arvaház céljaira! Az ilyen jótékonyság az igazán gyümölcstermő! Meglássátok, hogy a mi hitünk bennetek meg szégyenüljön! 7 A gyűjtésről lapunkban hétről-hétre tudósítást hozunk s reméljük, hogy egyetlen egy adakozási boríték sem marad üressen, hanem egy szívvel s lélekkel veszünk részt a munkában mindnyájan, tudván hogy a reánk bízott talentumokról számot kell adnunk s Jézus a szerint Ítél meg mindnyájunkat, amint az ő akaratát a kicsinyekkel és a szegényekkel szemben tel- j esitettük! 8 Ez árvaház munkálkodása körében lehet megvalósítanunk azt a régi tervet is, hogy elaggott, munka- képtelen tagjainknak otthont nyújtsunk, hogy ne éljenek idegeneknek a kegyelem kenyerén! Óh milyen nagy ez a mező! Óh mennyi sok az aratni való! Munkára hiv az aratásnak ura! Vajha készen lennénk mindnyájan a munkára! Munkára fel! Mert ha eljön az éjszaka: nem munkálkodhatunk ! Kalassay Sándor, árvaházi előadó Az egyletek csatlakozása . Ref. Egyesületünk a legutóbbi alkalommal egy igen nagy fontosságú kérdést bocsátott a tagok szavazása alá. Az egyes, helyi érdekű egyleteknek csatlakozása ez, amely nemcsak az Egyesület, hanem az egyetemes magyar reformátusság szempontjából is óriási jelentőséggel bir. Az Egyesület szempontjából fontos kérdés ez, mert egyszerre megkétszerezheti, vagy még feljebb is emelheti a tagok számát. Az amerikai magyar reformátusság szempontjából pedig azért fontos, mert ezen 3_ az utón a reformátusoknak egy olyan hatalmas tömörülése állana elő, amelyhez hasonlóval egyetlen fe' .e- zet sem dicsekedhetik. A kérdés fölött most folyik a szavazás s nem lehet kételkedni azon, hogy a tagok elfogadják és megszavazzák azt, hogy a helyi érdekű ref. egyletek testületileg is fölvehetők legyenek. És mert ebben nem kételkedünk: elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy tüzetesebben foglalkozzunk a kérdéssel. Ezek a helyi ref. egyletek eddigeló megannyi védőnek legutóbbi, clevelandi gyűlésén merült föl. Megbeszélés tárgyát képezte ott az a körülmény, hogy a kisebb, helyi betegsegélyző és biztositó egyletek szélté-- benhcsszában a legnagyobb nehézséggel küzdenek s ezi a nehézség folytonosan nagyobb és nagyobb lesz. Akárhány olyan ref. egyletünk van, ahol egyenesen az egylet fentmaradása forog kérdésiben, ahol tehát már ke- resve-keresik a jövő biztosításának útjátEzen a helyi ref. egyletek eddigelé megannyi védőbástyái voltak a református Sionnak. És ha ezek a bástyák roskadoznak: Sionunk gyöngül. Ha összedőlnek: elveszítünk egy védőbástyát. A támasz nélkül maradt tagokat egyfelől óriási veszteség éri, másfelől pedig el- szélednek és más, olyan egyletekbe olvadnak be, amelyek velünk semmi féle összeköttetésben nincsenek. Éppen azért, a Vezértestület utat és módot keresett arra, hogy e ref. jellegű helyi egyleteknek hóna alá nyúljon, segítségükre siessen, megmentse őket s velők és bennök megmentsen egy-egy kálvinista oszlopot. Foglalkozott a ref- egyletek dolgával a pittsburghi nagy gyűlés is, amely a kérdés tanulmányozására egy külön bizottságot küldött ki, czélul tűzve a ref. egyletekben a ref. jelleg kidomboritását, ref. egyleteink jövőjének biztosítását, esetleg tömörítését vagy a Ref. Egyesületben leendő egyesítését. Ezeknek a czéloknak elérése nemcsak azoknak az egyleteknek érdeke, amelyek a lét és nem lét nehéz kérdéseivel küzdenek. Éppen olyan érdekük ez amaz egyleteknek is, amelyek ma még anyagilag szilárdan állanak- Érdekük, mert nyilvánvaló immár, hogy egyleteink jövőjét csak a tömörülés biztosítja s erre a jövőre gon- dolniok kell azoknak is, akiknek ma még jól vagyon dolguk. De mindenesetre gondolniok kell arra, hogy a tömörülés által nemcsak anyagi jövőjüket teszik biztosabbá, hanem ez által hozzájárulnak egy olyan református egység megteremtéséhez, amelynek áldásos volta erkölcsi téren szinte beláthatatlan. Az amerikai magyar reformátusság egyleti életének egységesítése kimondhatatlan erősségét képezi amerikai magyar református Sionunknak is. A kérdés most már az, hogy milyen utón és módon történhetik meg az a tömörítés? Két útja van ennek. Egyik az, hogy a most külön álló ref. egyletek egyesülnek egy református szövetségbe és legalább a haláleseti biztosításra nézve kezet fognak egymással. Ez a mód a körülményesebbA másik mód az egyszerűbb és sokkal inkább czél- ra vezető: ha t. i. ref. egyleteink tekintet nélkül arra, hogy szükségük van-é reá vagy nincs: legalább a ha-
