Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-19 / 8. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. betűt kéfső ember, midőn az Ur életének amaz időszakái 1 azt jegyzi meg: “és nem evék semmit azokban a napc ;;an :”valóban Atyámfiái, ez volna az a tér, melyen az Ur legkönynyebben követhető, melyen megközelíthető, sőt talán fölülmúlható is volna! Amint hogy találkozott is időnkben ember, ki negyven, sőt olyan is, ki— nem egy Ízben — ötven napig is el tudott lenni a szokott eledelek magához vétele nélkül. Bizonynyal könnyebb volna negyven napig nem enni mint magunkat a bűnöktől tisztán tartani, még ellenségeinket is szeretni, mások boldogságáért még életünket is áldozatul hozni/ És valami megnyugtató lenne abban a gondolatban, hogy a testi ételektől magunkat megtartóztatván: ezzel idvösségíinket mozdíthatnánk elő. Ámde mi tudjuk azt, hogy Jézus tanít az ő Evangéliumában : “a betű megöl, a Lélek megelvemt. A testi böjtölés nem használ semmit, ha a mi lelkünket tisztán nem tartjuk a bűnöktőlBöj tolj link hát ne külsőleg, hanem belsőleg. Teljesítsük Annak akaratát, a ki az Ö szent törvényeit beír ta a mi szivünk táblájára, és a ki az ő Igéje által folyton figyelmeztet bennünket arra, hogy az ő hozzája vezető helyes útról a bűn kísértéséi által magunkat letérittetni he engedjük. Peti L. Munkára fel! Meg vagyok győződve arról, hogy a mi minden szépért és jóért lelkesülő magyar református testvéreink benső s igaz örömmel vették tudomásul azt a nagy lépést, amelyet Egyesületünk vezértestíilete tett akkor, amikor a Kongresus bizottsága által jónak tartott s az árvaház céljának teljesen megfelelő épületet, megvásárolta. Egyelőre nem is lehet elgondolnunk azt, hogy minő' hatással lesz ez a nagyszerű s igazán keresztyén, a Krisztus szellemének megfelelő lépés a mi belső megerősödésünkre és Egyesületünk fejlődésére! Azzal minden komolyan gondolkozó testvérem tisztába van, hogy egy ilyen intézményre szükségünk van s azzal is teljesen tisztába lehetünk, hogy azután a bensőséges és őszinte megértés után, amelyre a Kongressus vezetett el mindnyájunkat, ez intézményt okos, szeretetteljes vezetés mellett nem csak feltartani leszünk képesek, hanem fejleszteni is. Egy a szükséges dolog! * t « Ez pedig nem más, mint az, hogy Jézusban vetett teljes hittel s azzal a nagy gondolattal fogjunk most már a munkához, hogy Isten kegyelme és segedelme által nekünk mindenek lehetségesek. Isten nekünk már ezelőtt egy negyedszázaddal megmutatta, hogy mit kell cselekednünk, ő akarta, hogy ami hitünkről a szeretet nagy parancsolatának a teljesítésével tegyünk bizonyságot. Minden nap hallanunk kell, hogy Jézus maga mondotta, hogy úgy szeressétek egymást, mint én sze- vetlek titeket! Nem elég, ha valaki csak azt mondja, hogy Uram, Uram! Cselekednünk kell a szeretetnek a nagy parancsolatát teljes hittel és erővel, különösen a mi hitünknek a cselédeivel! Most a mikor a testvér segítésnek a nagy munkáját átvisszük arra a szélesebb mezőre, amelyen már régen óhajtottunk volna járni, ne legyen közöttünk amerikai magyar reformátusok között senki sem, aki meg ne emlékeznék ezekről a parancsolatokról s ne igyekeznék arra, hogy a mi kicsinyeink közül egy is el ne vesz- szen! A mi kicsinyeink Jézusnak a ki |:nyei! Ezeknek a gondozását Ő bízta mi reánkMunkára fel! Az éjszaka elmúlt, a nap elközelgetett! Tavasz lesz nem sokára a természetben! Vájjon fel fog-e ragyogni minden testvérünknek a szivében az a nap, amely megtermékenyíti a sziveket? Bizonyára! Egyesületünk vezértestülete a legkomolyabban meghányta vette a dolgokat és a teendőket. Legyen szabad most ezekről a teendőkről, alegközelebbi munkáról szólanunk és felhívnunk mindazokat a lelkésztársakat, egyházi elöljárókat, egyesületi tisztviselőket s általában minden testvért, hogy igyekezzünk mindenek felett arra, hogy ennek a nagy célnak a megvalósításában ne legyenek közöttünk választófalak. Ne azt nézze senki, hogy ki szól, hanem azt, hogy miért szól. Eljárásunk, munkálkodásunk legyen teljesen egyöntetű. A tervünk a következő: 1 Minden egyház lelkészi hivatalához annyi felhívást és annyi adakozási borítékot küldünk ki, a mennyi elég arra, hogy minden egyes égyháztagnak kiküldessék a felhívás és boríték is. Arra kérjük tehát lelkésztestvéreinket, hogy a felhívást, amint azt egyes helyeken pásztor levelekkel cselekedj ük, az egyháztagok címére szíveskedjenek postán kiküldeni. Ugyanezt kérjük az olyan helyeken levő egyesületi osztályoktól is, ahol nincs lelkészi hivatal! 2 Március első és második vasárnapját használjuk fel minden helyen arra, hogy az ái'vák gondozásának a szüksé ges és fontos voltáról tartsunk tanítást. Hívjuk fel híveinket, hogy mindenki tehetsége szerint adományozzon erre a szent célra. Hívjuk fel a híveket, hogy a kiküldött levélboritékban adják át a templomban vagy a lelkészi hivatalban vagy az egyesületi tisztviselőknél az árvaház megvásárlásának alapjára szánt összeget- A begyült összegek az egyesületi pénztárnokhoz, az adakozók névsora pedig az árvaházi előadóhoz küldendő be. Az egész gyütést Március hónap első két vasárnapján lehet a legjobban elvégezni, mert a következő vasárnapok már ünnep napok. 3 Minden egyház község elöljáróságát arra kérjük, hogy lehetőleg Március hónapban két buzgó nőt válasz- szanak ki arra, hogy a kiválasztottak képezzék az Árvaház Női bizottságát. A nőknek a jótékonyság terén, ebben a munkában is vezető szerepet kell adnunk! A megválasztott nők nevei az előadóhoz jelentendők be. 4 Minden lelkésztestvérünkhöz küldünk angol nyelvű gyűjtő iveket is. Angol nyelvű ismerőse van mindenkinek, vannak kereskedők, munkavezetők, gyárban és bányában elölj árok, bankok, temetés rendezők, akik tudják értékelni a mi szolgálatainkat és bizonyára készek arra, hogy szolgálatainkat az árvaházra teendő a- dományaikkal honorálják.
