Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-12 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 egymás között is a leglazább kapcsolatatot tartják fel. Nem szóltunk eddig azokra a nagy cikkekre, a- melyek ezt az újabb felfordulást tudomásul adták a világnak. Hanem most, amikor azt látjuk, hogy ezen a téren a minden tekintélyt megtagadó anarchismus útjára tévednek el a vezetők és vezetettek egyaránt, kény telenek vagyunk tudatni magyar református testvéreinket arról a szomorú valóságról, hogy azok, akik a függetlenkedés olcsó jelszavával tűz csóvát dobtak az amerikai kálvinismus és a magyarországi egyház közzé: nem a magyar református egyház érdekeit képviselik s teljes ellentétbe helyezkednek a magyarországi református egyház vezetőinek a felfogásával. Erre nézve legyen szabad a nagy közönséget is megismertetnünk az Egyetemes Konvent Elnökségének azzal a leiratával, amelyet December 18-iki kelettel küldött meg a függetlenkedési mozgalom vezetőjéhez, Nt- Kuthy Zoltán úrhoz. 2833—1921. Nagytiszteletü Esperes Ur/ F. évi november hó 13-ikán vettem kézhez a new yorki magyar református egyház 1920 Szeptember hó 19-ikén tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét, amelyből értesültem arról, hogy az egyházközség az amerikai testvér hitfelekezetekhez való csatlakozás ellen foglalja állást s kimondotta, hogy jövőben, mint önálló és független magyar református egyház kívánja működését tovább folytatni. Bár mélyen átérzem azokat a nemes lelkj -fndoko- kat, amelyek ezen határozat meghozatalában jíew yorki magyar református testvéreinket hevitettéjr's őszintén meghat az az erős ragaszkodás, amely ebijén a tényben a magyar haza és még inkább a magyar református anyaszentegyházunk és kálvinista hiteleink iránt megnyilatkozik : még is nem helyeselhetni!! ezt az elhatározást s a hasonló irányú továbbija mozgalmakat nem szemlélhetem a nélkül, hogy súlyos aggodalmaimnak kifejezést neadjak. // Aggodalmamnak kettős oka van. Az első aggo- dalmmam az, amiben a múltak szomorú tapasztalatai megerősítenek, hogy az amerikai magyar református- ság magára hagyatva nein fog olyan erős tömörülést, komoly hitéletet s úgy a lelki pásztorok, mint a hívők között olyan szigorú, kálvini egyházfegyelmet felmutatni, amely az amer/kai független magyar református egyház fennmaradását és áldásos működését biztosíthatná. Ismerve a magyar néplelket, amely hamar lelkesedik, áldozatokra;-névül, de lelkesedésének és áldozatkészégének szatmatüz természete van: az anyagi megalapozást, a rneíy pusztán és egyedül erre épit, nem tartom biztosnál. A másik aggodalmam a hazai református egyházzal van összefüggésben, illetve egyházunknak az érdekelt amerikai protestáns fele-kezetekkel való viszonyára vonatkozikKülföldi, első sorban amerikai hittestvéreink ro- konszenvére sohasem volt nagyobb szükségünk, mint napjainkban. Életbe vágó, fontos érdekeink fűződnek ahoz, hogy ezt a jó viszonyt ne megzavarjuk, hanem á- polgassuk. A new yorki gyülekezet által kezdett mozgalom, mely egy a magyar egyház és az amerikai két protestáns hitfelekezet hivatalos tekintélyével létre hozott egyezményt mellőz, még ha nálunk megértésre találna is, megütközést kelt a másik oldalon s olyan visz— szatetszést, amelynek reánk, magyar református egyházunkra legfájdalmasabb következmény-in Nem hallgathatom el, hogy már eddig is sok nyugtalanító jelét kaptuk ennek. JpT Az amerikai magyar reforrpátusság buzgóságút, nemes komolyságát mi sem bizQifyitaná jobban, mintha ezekben a sors döntő órákban »'nagy érdekekeket, egyetemes református egyházunk érdekeit elébe helyezné a magáénak s cselekvését egységesen ennek a nagy érdeknek a szolgálatába, állítaná. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy jómaga jövőjét is igy és ezáltal biztosítaná az amerikai magyar reformátusság. Mindezeknél! alapján teljes bizalommal, de nyomatékosan kér^ii Nagytiszteletü urat, méltóztassék a függetlenség^ íuozgalom leszerelése iránt közreműködni s odahatmVhogy az amerikai magyar reformátusok jövője az JSgyezményben megjelölt utakon haladjon a biztos Megoldás felé!” Fogadja Négy tiszteletű ur kiváló tiszteletem kiéj ezését. Budapest 1920 December 18. A református egyetemes konvent elnöksége Gróf- Dégenfeld József s. k. főgondnok, világi elnök. Világos ebből a leiratból, hogy mindazok a lelkészek, egyházak, amelyek nem az Egyezmény szellemében járnak el: nem járnak el azzal a hűséggel a magyar Református Egyház iránt, amit tőlük ebben a nehéz időben az anyaszentegyház méltán megvárhatna. Kérve kérjük azokat az egyházakat és lelkészeket, akik már eddig is a független egyház mellett döntöttek vagy ezzel a gondolattal foglalkoznak, hogy hallgassák; meg az egyetemes konvent elnökének a kérését s fogadják el azt az egyezményt, amely a gyülekezetnek minden jogát tiszteletben tartja s amelyet a Reformed Church in the U. S. már elfogadott csaknem a maga egészében s amely most van döntés alatt Budapesten. Csak röviden j egyezzük fel, hogy a függetlenkedés nem áll összhangban az amerikai közvéleménnyel sem. Azok, akik nem forognak amerikaiak között ezt nem tudják, nem tapasztalják. Hogyan beszélhetünk akkor arról, hogy az amerikai közvéleményt megnyerjük a magunk föltétien igazságának, ha mi egyenesen magunk ellen hívj uk ki ezt a közvéleményt ?! A függetlenkedés nem szolgál javára az egyes gyülekezetnek sem, mert ez csak ideig-óráig tartó állapot. Ideiglenességre pedig nem lehet az egyházi életet berendezni- Nekünk meg vannak már ezen a téren a mi tapasztalataink s ezeknek az alapján ismételten azt a- jánljuk úgy a keleti, mint a nyugati egyházmegye minden gyülekezetének, hogy az egyházmegyei szervezet megtartása mellett csatlakozzanak be a Reformed Church in the U. S. kebelébe. Ezt a javaslatot, amely minden egyes körülménynek a mérlegbevetése után, nem hirtelen, hanem hosszú idő alatt alakult ki, bő-
