Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-02-12 / 7. szám
6 V AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. vebben nem is kell indokolnunk, mert már ide vonatkozó álláspontunkat kifejtettük. Vajha egyek tudnánk már lenni s ne választanának el aayró-cseprő dolgok egymástól s egységben szolgálhatnánk anyaszentegyházunknak az ügyét. issay Sándor. SzereFetf gyüIek^tL testvérek Jelentésemet Istennel kezdem. Első sorban is neki kell hálát mondanunk, hogy ezekben a kivált magyar lelkekre oly nehéz időkben, e régi és e bányavidéken oly nagy hivaíaSrt betöltő egyházat a hitbuzgó egyháztagoknak fenntartani s eddigi erejében megőrizni engedte. A gyülekezet fß éven át volt lelkipásztora ez év Május hó végén eltávozott a gyülekezetből, haza, a magyar szülő hazába s aVyülekezet óhajtására 1920. Október 31-től alulírott n|egválasztott lelkész tölti be a szent szolgálatotEgyebekben a nép raj* i adatok a következők: keresztelés volt 15, esketés zatemetés 6, konfirmálás 10. Évi bevétel $977.16, kiadás $611.58 s igy a maradvány $365.58, amelyből elsősorban a lelkész Január- havi kivételes fizetése s a pitt&iurgi ref. kongresszusra kiküldött egyházi főgondnok köil|égei egyenlitendők ki. Az Úri Szentvacsora 5-ször Ibit ez évben kiszolgáltatva s a karácsonyi szent asztalhoz ezúttal s szent jegyeket özv. Baray Jánosné hittestv« kegyes adományával Kovács Pál egyházi gondnok Horváth János presbiter adományozták. Karácsonyfa ünnepélyünket maguk Sunday School növendékei hozták össze a lelkész és eljjyházi elöljáróság felügyeletével, mintegy 29-en- A leazdeményezők Sas Piroska, Szűcs Erzsiké,Szabó Etel, jó r^f. leányaink voltak. Miután az idők nehéz folyása úgy hoztLmagával, hogy gyülekezetünknek a Magyarországi rém egyházzal való eddigi összeköttetése megszűnt, a Kon%nti Elnökség óhajára és tanácsára az Amerikai prabstans hittestvérek egyházi szervezetével való csatlakozásról folynak a tanácskozások. Ezeket a hitbuzgó elöljáróság készíti elő, lel'K$sz- szel együttesen. Jelentésüket az 1921. Január 16-án tandó közgyűlésen óhajtják a megbízottak megfeni Efontos ügyben eljáró egyháztanácsi tagok: a lel kész, Kovács Pál gondnok, Vég József pénztámokjj Horváth János, Kovács Péter, Sivák István, Baróczi' Miklós, Szíics Albert,Bodani Lajos presbiterek. Mindnyájan egyházat szerető, hü Kálvinista férfiak, akik az egyház megszilárdításának nehéz, de magasztos munkáját elvállalták- Isten segítse őket! És most, kér. gyülekezet, az elmúlt év legfájdalmasabb eseményéről, az elhunytakról, drága halottainkról emlékezzünk meg, a fájó emlékezés hangján. Meghaltak az 1920 év folyamán Balogh János, Szűcs Albertné sz. Dobos Erzsébet, Hartli József, Ugri József, Izsák József testvéreink. Áldás emlékükre, béke poraikra. Lel kük fényeskedjék az Égi hajlékokba! V. Ezzel egyházi jelentésem befejeződött. De hiányos' volna az, ha magyar ref. gyülekezetünkben a legmélyebb fájdalom hangját nem hallatnánk drága magyar- szülő hazánk irtózatos sorsa, állami léte nagy kise^bi- tése felett. A magyar költő irta: “Bárhová visz szerencsétek, a hazát hőn szeressétek!” A szülő magya^ haza emléke, a csillagos lobogó fénye, áldása alatt i&'él sziveinkben s uj hazánk, az Egyesült Államok ir/nti teljen hűségűnkben fájó lelkünket Istenben bi/va, azzal vigasztaljuk, hogy: Isten a keserűből is édt^et hozhat ki!-.. . , / Kovácsi Miklós István /ref. lelkész // IRTA: Kovács János békeván re/, lelkész. Nemrégiben egy új, piros fedelű lap jelentette be magát a világnak s közelebbi'«! a canadai magyarságnak, amely lap úgy látszik azpn módon ki is múlt a világból. Ennek az új lapnak /lső, s tegyük hozzá talán utolsó számában egy híradást vettem észre, ami az egyedüli aktuális magyaiy'hir volt abban az egész kis füzetkében. Ennek a kis fúrnék a keretében azt olvastuk mi tősgyökeres kálvinisták, hogy egy Valuch János nevű honfitárs, akji M. testvér áttéritett az új hitre, Chinába utazott, hogy mint pogány hittérítő ott működjék. Előbb Kazi Jánosról olvastuk egy másik (pápista) lapban, hogy őt a siralom házban Schaffer róm. kath. lelkész s szerkesztő visszatérítette a róm- kath. hitre. Ejnye! Gondoltam ezek után, — mi van ezekkel a canadai nyakas kálvinistákkal, hogy visszatérnek a róm. kath. egyházba s áttérnek az új hitre. Az, hogy első sorban is ezek az újságok refox-mátus ellenes szellemben vannak szerkesztve! Az egyikben a történelemből ismei-etes róm- kath. dogmai felfogás jut kifejezésre, mig amásik közönséges népvakitás. Ha azt mondták volna az i. tisztelt szei-kesztők, hogy X vagy,y terstvért a róm. kath. vagy a baptista vallásra térítették, annak volna értelrne s senkit sem sértenének vele. Éhhel a bizonyos új hithez különben volna egy pár megjegyzésünk. Uj hit alatt az újság hir bizonyára a baptista vallást érti s én pedig soha olvasásaim s tanulmányaim közben azt mint új hitet emlegetni nem láttam s nem is hallottam. Uj hitnek az újság hir velünk kálvinistákkal szemben s éppen itt Canadában sze- fretné jázt nevezgetni, hogy ezzel is kimutassa annak ,z óhajtott fölényét mifelettünk. A dolog azonban úgy Ék hógy az a bizonyos új hit ebben az esetben is csődöt mondott. Valuch Jánosról, az új hit egyik birtoká- sáfójf úgy értesülünk, hogy amint elment Chinába úgy jöirne is már onnan vissza ha a brit konzulátusnak Va- lucl|\canadai hozzátartozói anyagi segítségével sikerül őt illetőségi helyéibe visszahozatni. “Tudja az Ur, kik legyének övéi.” Pocahontasi egyházi jelentés Az uj hit
