Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-07 / 6. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Az Ifjúság örvendezése. Pred. XII. 1., “örvendezz ifjú a te ifjúságodban és vidámitson meg tégedet a te szived a te ifjúságodnak idejében és jári a te szivednek utaiban és szemeidnek lá- tásbaiban: de megtudjad, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre vonszon! Az időnek ezt a szakaszát, melyben most vagyunk, farsangnak nevezi a világ. Szándékosan mondom hogy a világ mert a keresztyénségnek farsangja nincs, sem keresztyén embernek; pogány szokáson alapszik az s a világ tivornyázásának ideje az. Azért midőn farsangról beszélünk, csak a világ nyelvén, a világ szokásáról beszélünk. Ez az időszak próbára teszi az ifjúságot. Azt mondják, hogy ez az ifjúság örvendezésének, vigalmainak az ideje. Az ifjúság örvendezéséről, vigalmairól szól a prédikátor is szent leczkénkben. “örvendezz ” stb. A prédikátor ezen szavait hangzani hallhattátok már ifjak koporsói felett. Szoktuk ezeket hangoztatni ott is; de sokkal jobb ha ezeket az élők hallják és azok vezérlete mellett haladnak, mint ha koporsóik felett hangzanak. Lássuk tehát, mit mond itt a prédikátor az ifjaknak az örvendezésről? Némelyek úgy értelmezik ezt a helyet, hogy a prédikátor gúnyosan beszél itt, midőn engedélyt adni látszik az ifjúságnak a hiúságokra és örömekre. Mintha mondaná: Csak rajta ifjak! örvendezzetek, menjetek azon az úton, melyen szivetek vágya vezet bármit mond jón Isten törvénye. Járjatok a világfiak tanácsán és a- zok példáját kövessétek. Menjetek oda, hol a pohár cseng, a zene szól s tánezot lejtenek. Mit szomorkod- nátok ? Minden órának szakaszszátok le virágát. A világ egy nagy kert, rózsával tele; mindenfelől virággal, ö- römmel gyönyörrel kinál benneteket. Csak ki kell nyújtani kezeteket, s miért ne nyújtanátok ki? Nem jó tanács-e ez ifjak? Az ilyen tanács kedves úgy-e előttetek? A kik ilyen tanácsot adnak nektek, azok jó harátaitok, azokat kedvellitek. Mindenkinek ilyen tanácsot kellene adnia, nemde? De nézzük csak a bölcs szavait tovább. “De megtudjad, hogy mindezekért az Isten tégedet Ítéletre vonszon.” Ezen szavaival mintha elrontaná a prédikátor, a mit előbb mondott. Mintha egy nagy korlatot tenne itt az ifjak elé. Mintha zabolát vetne az ifjúi szilaj indulatok szájába. Mintha mondaná: menj a világi élvezetek u- tán, rohanj a testi örömök után, nem gondolva sem Istennel, sem lélekkel; menj ha mersz. De gondolj az ö- rökkévalóságra, jegyezd meg, hogy egykor erről számot kell adnod. Jön egy nap, melyen cselekedeteidről, sőt szavaidról, beszédedről, sőt szived titkáról is felelned kell Isten előtt, a mikor, ha örömeid tiszták, ártatlanok, szentek voltak, Isten fel fog menteni ha pedig tisztátalanok, bűnösök voltak, el fogsz Ítéltetni. “Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert jól lehet minden ember akaratjának ideje vagyon, de a ki mind-e dolgokat igazgatja, ő is jelen vagyon.” Mondja ugyancsak a prédikátor. (III, 17) És ismét: “Mert minden cselekedetet az Isten Ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (XII. 16.) Vagy mint Pál apostol módja: “Mindnyájan nekünk meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy kiki elvegye jutalmát annak, a mint a testben cselekedett, ahoz képest, a mit cselekedett, vagy jót vagy gonoszt.” (II. Kor. V. 10.) Hogy értsük tehát most már a dolgot? A prédikátor úgy látszik, nagyon is szigorú az ifjú ember iránt, nagyon is torkára forrasztja az örvendezést. Elzárja azt minden örömtől, minden élvezettől? Nem, a legéde- sebbjet, a legtartósabbját, a legtisztábbját meghagyja neki. Csak a tisztátalan, rövid ideig tartó, esakhomor izét vesztő, keserűvé változó örömök forrásától zárja el. Elzárja azoktól a test, világi gyönyöröktől, melyekbe a világ annyira elmerül. Azoknak a vigalmaknak legtöbbjétől, melyekben a mai ifjúság oly nagy élvezetét találja, azokat a kivilágos kiviradtig tartó tivornyákat, melyek pogány eredetűek s keresztyénekhez nem illenek s melyeket a keresz- tyénség mindig kárhoztatott, elitéit. De a legjobb és legnemesebb örömöket meghagyja a prédikátor az ifjaknak, szabad útat nyit azokhoz. Örvendezzen az ifjú Isten szerinti módon; eltávoz- tatva nyugtalanító gondokat, hajlamokat, szenvedélyeket, a Teremtője iránti tiszteletet állandóan megőrizve, legfőbb gyönyörét az úrban találva, az ő jóságának, szeretetének, kegyelmének örülve. Megengedi az ártatlan örömöt, melyet az istenfélelem korlátoz. Az ilyen öröm a Léleknek gyümölcse s csak az ujannan született keresztyének szivében honol. Igen, örvendezz, óh ifjú törekedjél arra a lelkiállapotra, melyre őszinte hit, igaz megtérés által juthatsz. Legyen örömeid alapja az a bizonyosság, hogy bűneid bocsánatját a Jézus Krisztus érdemében feltaláltad. Legyen az Isten Lelke szived állandó lakója, legyen vezéred, akkor azután járj a te szivednekútaiban; csak jó útak lesznek azok; a Szentlékek világosítsa meg lelkiszemeidet, akkor bizonyos lehetsz arról, hogy Isten kedve szerint való a te örvendezésed. K. E. Szép olvasmányok. Vasárnapi könyvtár. András a szolgalegény, regény 3 füzetben 30c Attilla, Isten ostora 10c A vékfildi lelkész, elbeszélés angolból, 2 füzetben 20c Berni Detre, az Amelungok hőse, képekkel 2 füzetben 20c. Boldogháza, buzdító és oktato történet, 3 füzetben 30c Csontos Szifried és a Nibelungok, képekkel 10c Hunyadi Mátyás király 10c Nansen Utazása lábszánkon Grőnlandon keresztül 10c Peru elfoglalása és az inkák pusztulása, képekkel 10c Pál és Virginia 10c Újabb utazások az északi sarkvidéken, képekkel 10c Újabb magyar költők 10c Vig elbeszélések, Kisfaludy K. 10c Szigetvár ostroma, történelmi rajz, képekkel 10c Utazások az északi sarkvidéken, képekkel 10c Imakönyvek; — Tompa:—Olajág,—imák és elmélkedések, vászonköt. tokkal 2.40 Szikszay; — Kér. Tanítások és imádságok, diszk 3.00 Fördos:—Bujdosás Emlékkönyve, legf. bőrk 1.50 Ugyanez fehér csontutánzatban 1.50 Iskolai könyvek: — Magyar ÁBC .30 Am. Magy. Ref. Iskolás gyermekek könyve .25
