Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-18 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. légkört, csupán homályt és kétséget? Akkor a mikor soraink anyira demoralizalódva vannak! A gyűlés időpontjának a megválasztása határozottan szerencsétlen annyiban, hogy a karácsonyi, ó és uj évi ünneptartások végzése után még csak annyi idejök sem marad a lelkészeknek, hogy összeszedjék gondolataikat a gyűléshez. Egy hevenyészve, pongyolán megtartott gyűlésnek sem értelme, sem czélja, sem haszna nem lenne. Ez többet rontana mint segítene rajtunk, illetve ügyeinken. A REFORMÁTUSOK LAPJA azonban ennek daczára is nem ellenzi a gyűlés megtartását, — csak nem akarja a sikertelenség ódiumának részét magára ven-- ni. Ha egyet, gyűlést tartunk, — akkor az legyen alkalmas időben megtartva és JÓL el készítve. Ez a mi álláspontunk. Ezért jobb szerettük volna, ha a gyűlést összehívók egy hissé még vártak volna a gyűlés megtartásával. Különösen mikór tudjuk, hogy otthonról tényleg jön ki egy conventi megbízott. Ám ha meg kell lennie e gyűlésnek: — legyen az megtartva! Ha csak kevés jót eredményezne is, — az is több volna a semminél. Mi szívesen állunk a falakra, hogy építsük magyar Jéruzsalemünknek lerombolt falait. Segély kiálltás otthonról! 4 héttel ezelőtt jelent volt meg először a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN az az Esdő Szózat, mely 34 ref. lelkész özvegynek és velők együtt mintegy 100 papi árva gyermeknek megkínzott leikéből fakadt fel és a melyet bizonyos aggódó érzelemmel közöltünk lapunkban. Nem azért aggodalmaskodtunk, mintha nem lettünk volna bizonyosak abban, hogy az Ur elhunyt hiv szolgái ezen elhagyatott hátramaradottjain csakugyan NEKÜNK kötelességünk segíteni, — hanem aggodalmaskodtunk a miatt, ha vajon a jelen viszonyok közepette, a mikor száz és ezer felől van igénybe véve az amerikai magyarság áldozatkészsége, anyagi ereje, — vajon lehetséges lesz é olyan sikert elérni egy újabb gyütési akczioban, aminő szükséges lenne mind a nyomorban levő árvák és özvegyek felsegélyezéséhez, mind pedig méltó összeg lenne a Reformátusok Lapjának olvasóközönsége által képviselt tekintélyhez és jó hírnévhez. Nem kételkedtünk abban pillanatra sem, hogy lesznek többen, kik készek lesznek ez újabb könyörületes- ségi czélra is megnyitni erszényeiket, — de őszintén megvallva, attól tartottunk, hogy c á; egy mo zsalék lesz, a mit egy-egy árva család részére juttathatunk, ha majd 34 felé kell osztani azt az összeget, mit olvasóink e nemes czélra hozzánk beküldenek. Oh mily kellemesen csalódtunk/ Mily öröm nekünk azt látni, és tudni, hogy minden várakozásinkat és reményeinket felül haladó módón járulhatunk azoknak szenvedéseinek enyhítéséhez, a kiktől a kérlelhetlen sors szinte mindent elvett már, a mi ez életet elviselhetővé teszi az ember számára! Oh mily kellemesen csalódtunk! Mily öröm nekünk világiak nem fösvénykedve, és nem roszkedvüen, de ÖRÖMMEL küldték el hozzájárulásikat a lelkészi árvák és özvegyek karácsonyjának felviditásához. 5 Ha van jutalom, — az az a hálafohász és áldó imádság, mely 34 özvegynek és száz árvának szivéből előtör karácsony szent ünnepén, a könnyek, melyek sápadt orczáikon aláperegnek, — az áldó imádság, mit a kegyes adakozók után elküldenek,— mindez jutalom azok részére, kik részt vettek az irgalmassági akczioban! Ezek hallani fogják egy napon a jocselekedeteket számontartó és megjutalmazó Jézus szózatját: “Éhes voltam és ennem adtatok, utonjáró voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. Vegyétek el immár a Ti jutalmatokat Én tőlem/” Soha nem volt oly közvetlen alkalmam betekintést tehetnem a magyar református testvérek jo szivének mélyébe, mint a mióta az ó hazai szenvedő árvák és özvegyek részére több oldalról jött könyörgő kérések folytán gyűjtést kezdeményeztem volt a REFORMÁTUSOK LAPJA utján. Azok az egyszerű irásu, de melegséget, buzgosá- got, szeretetet kisugárzó levelek, amelyeknek kíséretében a mi kedves jo magyar testvéreink Amerika minden részéből küldik hozzám tiszta szívből fakadt adományaikat, — mutatják, hogy nem hiába prédikáljuk mi, Istennek szolgái, az Igét, nem hiába magyarázzuk az irgalmas Szamaritánus megható cselekedetjét, — ezeknek a szent tanításoknak van visszhangja, ezeknek a magvaknak van gyümölcsözése és termése híveink jó szivében! Milyen nemes és szép dolog, a magyar testvéri segítő szeretetnek minő ékesen beszélő bizonysága az a tény, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN közzétett fájdalmas panaszt, mely az édes Hazában nyomorral küzdő lelkészi özvegyeknek és árváknak szivéből fakad fel, — sokan felfogták és megértették. Nincs elveszve Hazánk, nincs megsemmisítve minden reményünk mindaddig, mig megőrizzük sziveinkben az emberiséget egyedül megtartó és boldogító szent erényeket és eszményeket, — a hitet, a szeretetet, — az Istennek félelmét és a testvéri segítő készséget! E szent érzelmek lángjainak most kell a legmagasabbra csapódniok, mikor olyan nagy a sötétség, olyan nagy a gyászba öltözöttek, siralomban ülőknek a száma, mikor a legnagyobb szükségben levők számára a közel levő isteni segítség nyújtást mi képviseljük. A REFORMÁTUSOK LAPJA utján a négy hét alat 205.25 cent összeg gyűlt be a Debreczenben sínylődő ref. papi özvegyek és árvák részére. Ezen hatalmas összegből már 120 dollárt elküldtünk Roth Ignác pitts- burgi bankezég utján Nt. özv. Révész Mihályné ref. lelkészné czimére Debreczenbe mint az övzegyek által megbízott elnöknő czimére azon kérelem kapcsán, hogy ezen összegből minden árván maradt lelkész család részér egyenlően adjon annyi koronát, a mennyi jut egy- egy részre a 120 dollárnak vagyis 44 ezer koronának a szétosztásából! Újabban még két özvegy ref. lelkészné és ezeknek árvái folyamodtak segélyért hozzánk, — s igy természetesen azokat sem hagyhatjuk ki a jótéteményből. Úgy véljük, hogy ha még nehány dollár összejön,— akkor minden özvegynek és ái'vának juttathatunk karácsonyi, illetve uj évi ünnepi ajándékul hat-hat dől-
