Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-18 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. gondott egy-egy vidéknek a lelkigondozására. Ennek lett a következménye az is, hogy egyes szekták épen a mi népünk körében halászgattak, sok helyen gazdag eredménnyel. Most, amikor annyira megrendült a vallásos érzület, hogy sokan egyenesen a vallásnak a csődjéről beszél nek, Krisztus minden hü vitézének első rendű kötelessége az, hogy a nehéz harcot megharcolja s úgy fusson a cél felé, hogy elnyerje azt a koronát, amelyet Jézus igér azoknak, akik az ő országának terjedéséért munkálkodnak. Ennek a magyar református kongressusnak is ez az első és legfőbb célja. Ha első sorban nem ennek célnak a szolgálatábnn áll, ha nem azt célozza, hogy annak minden résztvevője Krisztusnak hűséges katonája legyen és belevigye a maga életébe a parancsolatokat, ha nem az a cél, hogy ez első egyetemes kongressus meg jelölje azt az utat, amelyen haladva, minél több szolgálatot tehetünk Isten országának: úgy a kongressusnak nem lesz meg a kívánt hatása. De ha ez a cél, hogy ne csak utat jelöljünk meg, hanem eszközöket is adjunk mindazok kezébe, akik velünk együtt akarnak harcolni Krisztus országának a terjedéséért: úgy ez a kongressus olyan mértföld jelző lesz az amerikai magyar reformátusságnak az életében, amely uj korszakot fog jelenteni s a legnagyobb lépést fogja mutatni, ami harmincz esztendős történetünkben. Az utat tulajdonképen nem is kell keresnünk. Jézus maga jelölte meg azt. Ő mondotta: “Tanítsatok minden népeket!” Ám az a nagy kérdés, hogy milyen legyen ez a tanítás? A tanítás, a nevelés által akarnak ellenfeleink is célt érni. ők is tanítanak. Tudjuk, hogy még úgynevezett vasárnapi iskoláik is vannak. De a tanításuk merő ellentéte annak, amit Jézus a nagy tanító tanított. Nekünk a mi tanításainkban Jézusnak a nyomdokán kell haladnunk. Jézus pedig első sorban a szivie gondolt, nem az észre. Jézus életében és tanításaiban a szív az az archimédesi pont, amelyen állva megakarja hódítani az emberiséget. A mai nevelési rendszernek épen ez a legnagyobb hibája. Az észnek a kimivelésére fordítja a legnagyobb gondot. A szívvel nem sokat törődik. Az egyháznak önmaga iránt való kötelessége az, hogy ezt az elhanyagolt mezőt művelje, mert a megtérés, az újjászületés csak a szívből fakadhat. A kongressusnak első teendője tehát, hogy a nevelésnek a tanításnak minden ágával foglalkozzék. Nem csak a gyermek neveléssel, hanem a felnőttek nevelésével és tanításával is. A megváltozott viszonyok között nem elég a régi ösvényeken való haladás. A lelkésznek föltétlenül foglalkoznia kell azokkal a nagy kérdésekkel, bonyolult feadatokkal, amelyeket az uj életviszonyok és az uj kor teremtettek meg. A mi viszonyaink között végtelen nagy fontosságú a gyermek nevelés és az ifjúságnak a tanítása. Mindezeket úgy megtárgyalni, hogy templomi és iskolái, valamint társadalmi tanításaink megszaporitsák azoknak a számát, akik készek arra, hogy Jézus Krisztus mellett bizonyságot tegyenek. Jézus azonban nemcsak tanított, hanem szertejárt Izráelnek országában jót cselekedvén. Talán soha nem volt fontosabb Jézus e példaadásának a teljesítése, mint ma, amikor szinte az egész világnak szüksége van a segítségre. Nekünk magyar re3 foimátusoknak különösen nagy kötelességeink vannak ezen a téren. A mi testvéreink éheznek, nyomorognak, bokán jobbnak tartják ma a halálnak az óráját a születésnek órájánál. Bennünk reménykednek és ha Krisztus követői vagyunk nem térhetünk ki a reménységnek a teljesítése elől. Vájjon ki az közülünk, aki mikor az. ő felebarátja halat kér: kígyót adjon neki? Ez, a testvérsegitésnek a nagy munkája ennek a rendezése is egyik olyan nagy feladata az összeülendő kongressusnak, amellyel okvetlen foglalkoznunk kell. Szétszórva egymást meg nem értve: nem sokat tehetünk. Együttesen minden reményt valóra válthatunk. Itt kell megemlítenem a testvérsegitésnek a másik oldalát is. A testvérsegités nem merülhet ki a mi viszonyaink között az alamizsnálkodásban. Nekünk minden tisztes eszközzel arra kell törekednünk, hogy anya- szentegyházunk iránt a legmelegebb, a legmesszebbre kiterjedő rokonszenvet keltsük fel az angolulbeszélő kálvinista testvérek között. Ennek nem lehet más az eszköze, mint az, hogy velük együtt munkálkodunk és őket alkalmas módon felvilágosítjuk anyaszentegyházunknak helyzetéről és nagy hivatásáról. Ugyancsak erre a lapra tartozik a saját kicsinyeinkről való gondviselés is. Szegények, elhagyottak, árvák és özvegyek vannak mi velünk is. Arvaházunk kérdése immár 14 esztendeje van a felszínen. Most már ott vagyunk, hogy ezt a célt megvalósíthatjuk és az árvaházat fel is tarthatjuk közös akarattal, közös áldozatkésszéggel. A kongressus ezen a téren is sokat tehet! Miután pedig rend a lelke mindennek rendet, egyön tetüséget kell belevinnünk egyházi munkálkodásunkba is. Most, amikor azok a szervezetek, amelyek a magyar ref. egyházi munka egyik részében a rendnek őrei voltak: valószínűleg feloszolnak, a kongressusnak meg kell találnia azt a szervezetet, amely a magyar református munkát egységessé tegye. Szomorúan tapasztaljuk, hogy az amerikai magyarság nem tud egyöntetűen munkálkodni s igy nem is tudja kifejteni azokat az e- rcket, amelyek nála kétségtelenül megvannak, Nekünk most az alkalmat áron is meg kell vásárolnunk, mert ki tudja, hogy lesz-e még egy ilyen alkalom a testvéries együtt érzés és együtt munkálkodás megpecséte- lésére ? Arra kérem tehát ismételten a magyar református gyülekezeteknek elöljáróit, hogy lelkészeiket és küldötteiket küldjék el erre a kongressusra. Ne sajnálják az időt, a költséget és fáradságot sem az egyházak, sem a megbizottak. Jézus mondta: menjetek el s legyetek nekem tanúbizonyságaim! Vájjon hányán fogják meghallani ezt a parancsolatot ? Vájjon hányán lesznek a bizonyságtevők? Én hiszem hogy mindazok, akik előtt kedves az anyaszentegyháznak anyagi és erkölcsi támogatása és Krisztus országának a terjedése: ott lesznek a kongres suson és bizonyságot tesznek arról, hogy testvérek az együtt működésben s nem keresik jelszavakkal azokat, amik szétválasztanak, Hanem megvalósítják azokat az •igazságokat, amik összekötnek! Vajha reménységemben ne csalódnék! így lenne igazán boldog ujesztendje az amerikai magyar reformátusságnak! Ezt a boldog uj esztendőt adja meg nekünk a mi Atyánk, akinek legyen dicséret, tisztesség és hálaadás!
