Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-18 / 51. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

vés ártatlan kicsik, s ha már a gondviselés minket mindennel ellátott, őket pedig mindentől megfosztott- teremtsünk nekiek egy emlékezetes karácsony estét. Egy estét, melyre mindig emlékezni fognak, egy napot, melyen mindig kegyelettel tekintenek Amerika magyar jai felé. Szerezzük meg ezt az örömet nekik, a kegyeletet pedig magunknak.

Adakozzunk centjeinkből! Minden adomány az A- merican Relief Committee for Hungarian Sufferers Hotel McAlpin Room 306. küldendő. Megjegyezvén, hogy lapunk felhívása utján küldik azt.

Az első karácsony a szeretet adománya volt. Attól kezdve minden karácsony a szeretet megnyilatkozása. Ne feledjük ezt s emlékezzünk az Ur szavaira: “ Aki egynek e kicsinyek közül a gondjait felveszi, az én gondomat vette fel.”

Adventi várakozások.

Sok szomorúság, sok nyomorúság várakozik emberre e földön, elállva még gyenge gyermek korában útját: hogy megcsalhassa, mig fel nem világosodik; leverhesse, mig meg nem erősödik.

Isten a szülőt, az apát rendelte a gyermek védőjéül, ki róla gondot viseljen, értelmét világosítva, testét munkához szoktatva: vigasztalja a szomorúságok, fentartsa a nyomorúságok között.

Jaj annak, ki ezt a természetes támaszát elveszítő, szomorú a sorsa az árvának! Nincs gondviselője, ki őtet a bajoktól oltalmazná, sebeit gyógyítaná, kétségi között felvilágosítaná, a veszteségek, szerencsétlenségek között megnyugtatná. Vannak ellenben, kik a védtelent nyomorgatják, szomorúságán örülnek, kifosztásán gazdagodnak. Szívtelen emberek, ellenséges sors prédájának érzi magát a szegény árva; nincs, kihez szivében a bizalom érzésével fgrdul- jon; félelem, rettegés közt foly le, ép ezért, boldogtalan élete.

Ilyen állapotban volt az emberiség évezredeken keresztül! Az életnek ezer nyomorúságai között ellenségének ismerte az embert, ki embertársa boldogságának romjain emelte saját földi boldogságának épületét. Ellenségének ismerte Istent, kit haragos, boszut álló Urnák kép zeit, ki nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, melyben pedig élete bővölködék. Akár a földön nézett szét, akár az égre tekintett: árvának érezte magát, kinek nincs sehol pártfogója.

Amikor ennek az árvasáínak érzete nagyon nyugtalanító és egy szabaditó után való őhaj- tozás nagyon erős lett az emberiség szivében1 a kegyelmes Isten elküldé az ő fiját, hogy legyen az embereknek testvérükké, hogy igy Jézus u- tán annak atyját: Istent saját atyjául ismerhesse fel az ember. És boldogok lettek azok a szegény halászok és vámszedők, kik látták Jézusban a szabaditót és hallották hangzani az ő a- jakiról az örömhírt, az evangéliumot, jamft sok próféták és királyok kívántak látni és hallani, de nem láthatták és nem hallhatták. Az öröm,

mely szivüket megtöltő, mely szomorúságukban vidámitó, nyomorúságaik között megnyugtató lett: az istenben atyát talált árváknak öröme volt.

Jézusnak távozni kellett a földről. Isten a- zonban nem csak egyszer küldötte őtet el, de mindannyiszor, valahányszor az élet nyomoru- ságai között árváknak érezték magukat földi gyermekei. Oh, eljött Jézus mindannyiszor, hogy újólag és ismét újólag biztosítsa az embert Istennek atyai szeretetéről, s eloszlatva embernél az elhagyatottság leverő érzését vigasztalja, boldogítsa őtet. Eljön, mint biztatja tanitványit, midőn távozására készítvén őket, szent lelket Ígért nekik: “nem hagylak titeket árvául, megtérek hozzátok”.

Jézusnak ez Ígéretében vetett hit ünnepelteti velünk, kik az ő tanítása szerint Istent a- tyánknak ismerjük, Karácsont, mint oly ünnepet, mely nem csak arra emlékeztet, hogy Jézus egyszer megszületett e földön: hanem avval is biztat, hogy Jézus azután is megtér, .eljön hozzánk, midőn szükségét érezzük az ő megjelenésének. Ezért készítjük magunkat az adventi időközben karácsonhoz. Nem csak azért, hogy képesek legyünk annak jelentőségét felfogni, s mint emlék ünnepet megülni: hanem azért is, hogy alkalmasak legyünk a hozzánk megtérő Jézust életünkbe befogadni.

Kárácsonhoz kell készülnünk most is! Adventi ünnepeket tartunk. Legyen adventi előkészületünk kezdete: annak megbizonyitása, hogy hiszünk Jézus Ígéretének megvalósulásában, mert ő eddig is megtartotta Ígéretét, megtért tanitványihoz, mikor azok árváknak érezj ték magukat.

Peti Lorincz.

A református kongressus.

Az Amerikai Magyar Református Lapja számára:

Irta: Kalassay Sándor pittsburgi ref. lelkész.

Régi vágya teljesül az amerikai magyar reformá- tusságnak, ha a tervezett kongressus 1921 Január 4- ikén csakugyan összeül. Nem volt senki, aki komolyan foglalkozott a magyar reformátusok lelki életének és egyházi ügyének a kérdésével ki, ne a legnagyobb szomorúsággal látta volna azt a zilált helyzetet, amely a testvérek között sekholyen és igen gyakran a késhegyig menő harcot váltotta ki. Ennek a zilált, mindenkörülmények között elitélendő helyzetnek a legkárosabb eredményei és következményei voltak.

Ott, ahol az egyik magát Pálénak, a másik Péterének, a harmadik Apollósénak mondja; nagyon nehéz olyan hitbeli jocselekedetekkel ékeskedni, amelyeknek alapja igazán a szeretet volna. A versengésnek az alapja nem lehet a szeretet, önzés, hiúság, gyülölség és bosszuállás fakadnak fel a versengésben és a személye válogatásban. Ennek a többrészre való szakadásnak lett a szomorú következménye az is, hogy egyes helyeken a hívek közönyösökké, hitetlenekké lettek, az egyháznak a dolgaival egyáltalában nem törődtek, mert sok helyen megtörtént az, hogy épen a szétszakadás miatt sem az egyik, sem a másik rész nem fordított