Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-16 / 42. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XXI. ÉVFOLYAM, 1920 Oct. 16. No. 42. Szám. Publ. Office; — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adr.—Rev. A. Harsányi, 1008 Tenth ave. Homestead, Pa, EVANGELIZATION AND AMERICANIZATION. Evangelization and Americanization constitute the task of a mission church. They are two inseparable factors in the education of the masses, who are strangers in a strange land. Like heat and light, they work together in enlightening and ennobling human life. In the process of worthy assimilation one is ineffective without the other. Evangelization is the preaching of the Gospel; the teaching of the God-given principles to which sooner or later every life and conduct must conform. Americanization is the application of these principles in our individual, social and national life. Americanization is the expression of the Gospel of Christ in our national, social and economic life. It is an effort to extend to our fellow-men and share with them whoever they may be, wherever they may come from — the blessings, the rights and privileges of our American Republic. Too late have we come to know our obligations to the pilgrims who came to us from all parts of the world. Too few of the religious and social workers of the various nationalities and creeds have realized even to this day the immense opportunity afforded them in the proper guidance, training and education of their countrymen in America. Wherever a group of like nationality and creed settled, in most instances the natural organization to be effected was a church, a congregation. Before Americanization became a nationwide program, excepting the Y. M. C. A., these mission churches were the only organizations caring for the social, moral and spiritual needs of the strangers. They have done laudable work in holding the people together, in keeping them faithful to the church, in maintaining their devotional spirit of which they were natural heirs. But their work lacked the social gospel, the practicality, which the people need in the problems of daily life. They were little helped to find themselves in the new environment of a new country. Their institutions were putting the new wine in the old bottles. The result of their efforts was that they held the people in the same antic mold of life and ideals as in their native lands. They remained strangers, foreigners In a land of welcome. Egy missioi hivatást átérzc kér. felekezetnek feladata evangélizálni és amerikanizálni. Mindkét feladat végzése elengedhetlen kötelezettség annak a nagy sokaságnak a nevelésében, a mely idegenül érzi magát egy idegen országban. JVJmt fény és meleg munkálkodik e két tevékenység együtt az emberi élet megnemesité- sére és felvilágosítására. A lelkek átalakításának értékes munkásságában egyik a másik nélkül hatástalan. Evangélizáció alatt értjük a Krisztus Evangéliumának hirdetését, — az isteni hitigazságoknak tanítását, a melyhez előbb utóbb hozzá kell idomulnia minden emberi életnek. Amerikanizáczio alatt pedig értjük a fenn ti elve k- nek a mi egyéni, társadalmi és nemzeti életünkben való érvényesítését. Az a törekvés, hogy megoszuk felebarátainkkal, — legyenek azok bárkik, jöjjenek ők bárhonnan, — az amerikai köztársasági élet áldásait, jogait és kedvezményeit. Nagyon későn ébredtünk tudatára azoknak a kötelezettségeknek, a melyekkel tartozunk a világ minden részéből ide jött foevándorlottak irányában. Még a különböző hitfelekezetek, társadalmi jólétet munkáló szervezetek képviselői közzül is mind a mai napig nagyon kevesen fogták fel teljes jelentőségükben azokat a nagy feladatokat, a melyeknek megoldása reájuk néz az ő polgártársaiknak helyes irányban való vezetése és nevelése körül. A hol valamely (bevándorlóit) nemzetiségi vagy felekezet csoport megtelepedett, —ott legtöbbnyire az első természetes dolog volt az egyházközség megszervezése. Mielőtt az amerikanizá- lási Programm a nemzeti köztudatba átment volna, — ezek a missioi gyülekezetek voltak,— kivéve a Y. M. C. A. -két — mindenütt, egyedüli tényezők az idegenek társadalmi, erkölcsi és lelki szükségletéinek a kielégítésére. Ezek a gyülekezetek valóban dicséretes munkát végeztek a tagok összetartásában, az emberek buzgoságá- nak s vallásosságának erősítésében, a mely érzelmeket ők örökölték. De e munkából hiányzott a gyakorlatiasság, a mire az embereknek a mindennapi élet folytatónál szükségük van.
